Hosszú idő telt el azóta, hogy összegyűjtöttem a fanboyok és a kommentelők fajtáit, így úgy gondoltam, ideje újra életet lehelni a sorozatba, és egy épp aktuális témára reflektálva összeszedni a PC-s játékosok típusait is. Most, hogy nyakunkon a nextgen konzolok áradata, egyre több parázs vita alakul ki hőn szeretett platformunk „védelmében” (mintha a személyi számítógép egy gyámoltalan kis mimóza lenne, akit/amit a szél is rossz irányba hajlít), és egyre több helyen tűnnek fel a vérmes PC-sek, akik magukat gyakran a többi játékostól elkülönítve emlegetik. Természetesen ők sem egyformák, többféle van belőlük, és ha magadra ismersz, az nem a véletlen műve!
A kisgépes
A kisgépes játékos viszonylag nyugodt, csendes alfaj, aki az éjszaka sötétjében keres trolltáplálékot a fórumok elhagyott topikjaiban. Nevét (latinul Semmisefutisz Gagyigepisz) onnan kapta, hogy PC-jét az I. század óta nem újította meg, konfigját még Kempelen Farkas is körberöhögné. Pénze lenne rá és a játékok is érdeklik, csakhogy a kisgépes minden fizikai alapvetésen felülemelkedik, amikor a számára étvágygerjesztő, modern FPS-ekről szóló diskurzusok közé benyögi, hogy „ugyan már, kell a francnak GTX Titan, nekem tök jól fut Highon, pedig a procim behal, ha megnyomom a ház turbógombját, mert sok a 30 éves pasztának az 50 MHz”. Ezt persze mindenki kétkedéssel fogadja, mire jön a tagadó, ismétlő válaszok sora: nem-nem-nem, nálam tök jól fut! A kisgépesről senki sem tudja eldönteni, hogy csöndes őrült-e, aki csak az alkalomra vár, hogy végre kitörhessen szellemi ketrecéből, vagy csak szimplán hazudozó szociopata, aki élvezi, hogy a figyelem középpontjába kerül. Éppen ezért a legtöbben nem szólnak hozzá többé, a topik pedig kiürül, hogy a kisgépes újra éhezzen pár hétig.
A hardcore
A hardcore a kisgépes ellentéte, nemezise, abszolút antitézise, aki képtelen elfogadni, ha kedvenc játéka nem 666 fps-sel repeszt 4K felbontásban, 32x-es FSAA és googolplexian anizotróp szűrés mellett, amiket persze moddolt driverekből erőszakol rá a Windowsra, mert a sima illesztőprogram már nem alkalmas rá. A hardcore ráadásul nagyon szeretné, ha mindenki -- MINDENKI!!!444 -- tudna gépe elképesztő teljesítményéről, mivel azonban csak úgy beírogatni bunkóság a konfigját, alternatív megoldást választ: az összes játékról szóló hír és cikk alá odaböki a „Szerintetek menne a gépemen? + konfigleírás” szöveget, amit csak talál. Win-win helyzet, hisz az olvasók elalélnak a hét videokártya és a tucatnyi 8 GHz-en repesztő processzormag láttán, de nem vádolhatják menőzéssel, elvégre ő csak egy ártatlan kérdést tett fel. A hardcore-t akkor éri el a végzete, amikor valaki átlát a szitán (ez egyébként az internetezők 90 százalékára jellemző), elküldi az édesanyjába, mire ezen felkapja a vizet és indul is az offenzíva a „csak irigy vagy” mondattal. Ezt általában a „nem anyám vette” és a „van életem is, csak gamer vagyok” kijelentések követik, változó sorrendben és arányban. Amikor pedig jön egy konzolos játékos, aki közli, hogy 40 ezerért vette a gépét használtan, mégis jól fut rajta az új Batman, a nyolcmilliós PC-vel büszkélkedő hardcore infraktust kap és pár hétig nem kommentel.
A büszke
A büszke PC-s játékos büszke rá, hogy PC-s. Szent meggyőződése, hogy a PC-s játékosok egy felsőbbrendű faj csodálatos példányai, afféle árják, akik az evolúció olyan magas szintjén állnak már, hogy az alantas szolganép konzolos parasztok képtelenek megérteni őket. Mint a csótányok az embert, vagy a hangyák az embert, vagy szúnyogok az... szóval értitek. A büszke minden egyes beszélgetés alkalmával előhozza a PC kontra konzol vitát, de persze csak magas lóról, kisujját a pezsgőspohártól eltartva, gondosan ügyelve polgári mosolyára és Dietrich-i hunyorgására, nehogy már a diskurzus többi résztvevője akár csak egy másodperc erejéig is azt gondolja, hogy tényleg lát valamiféle létjogosultságot e probléma mögött. Ugyan, dehogy kérem! A büszke csak azért beszél a konzolosokról, mert szánja őket, és mérhetetlen magasságokba törő intelligenciája révén érdekesnek találja az alantas lények bizonyítási kényszerét. Ha pedig valaki rákérdez, hogy akkor is büszke volt-e, amikor a gépe kigyulladt, amiért rosszul kötötte be a tápcsatlakozókat, cuki vihogás kíséretében ugyan, de veszedelmesen villanó szemekkel rávágja, hogy ilyet csak aljas konzolparaszt kérdez.
Az optimista
Az optimista PC-s már messziről felismerhető kedves, jóindulatú mosolyáról és GTA 5-ös pólójáról, amihez elengedhetetlen kiegészítő a kopott farmer és a két számmal nagyobb kapucnis pulcsi. Törhetetlen optimizmusa nemcsak a BKK-ellenőrt készteti jótékony ejnyebejnyére, amikor bliccelésen kapják, vagy a biológiatanárt kegyelemkettesre, amiért összekeveri a vesica felleát a genitáliával, hanem az internet cinizmuson felnőtt népét is és elnéző mosolyra fakasztja, különösen a konzolexkluzív játékokról szóló anyagok alatt. Az optimista lelkesen, smiley-kkal tarkítva fejti ki, hogy jó-jó, tudja ő, hogy a The Last of Us a PS3 egyik legfontosabb címe, és mint ilyen, soha a büdös életben nem adják ki PC-re, DE attól még tény, hogy PC mindig lesz, egyszer a nagy konzolgyártók is észhez térnek, meg különben is, a Sony és a Microsoft is sokszáz-millió darab extra játékot adna el, ha PC-re is kijönne minden nagy cím, főleg okosan optimalizálva, hogy a Pentium 2-esen is eldöcögjön. Az optimista PC-s az önáltatás mestere, és épp ezért váltja ki mindenki szánalmát: komolyan elhiszi a sok sületlenséget, amit összehord, de a falu bolondjához méltón mindig helyén van a szíve és ezért hajlamosak elnézni a butaságait. Persze van az optimistáknak egy agresszívebb, ritkább alfaja, ami hajlamos flame-be bocsátkozni az igazáért, de ezeket az alakokat gyorsan eltüntetik a moderátorok, így veszélyeztetett, káros szaporulatnak számítanak.
A nyitott
A nyitott PC-s abszolút elfogadó más platformok rajongóival szemben, azt is mondhatnánk akár, hogy a videojáték-világ liberálisa, aki minden reggel mély levegőt szippantva várja az élet új kihívásait -- amik ez esetben kimerülnek a konzolos portok és multiplatform játékok PC-s verzióinak elindítási nehézségeiben. Ez azonban nem szegi kedvét (ebben rokonok az optimistával), sőt, lehet, hogy van is otthon konzolja, amit néha-néha bekapcsol, hogy az exkluzív címeket is nyüstölje kicsit. A nyitott jó fej, kedves, rendes gamer, de sajnos az internet népe általában nem ilyen emberekből tevődik össze, legalábbis a fórumozók empirikus átlagának ismeretében talán mondhatom ezt. Ennél fogva szegény nyitottat folyton lekonzolosozzák (persze nem ilyen finoman, egy kirekesztő b-betűs szót gyakran beillesztenek a jellemzésbe, ezzel is sugallva az illető másságát), felróják neki a PC-elitizmus abszolút hiányát, a büszkék és hardcore-ok pedig leköpdösik az utcán. A nyitottnak egy nap elege lesz és virtuális öngyilkosságot követ el (tudjátok, törli a Facebook profilját), vagy rosszabb esetben meghasad a személyisége, és tényleg echte konzolos lesz belőle.
Az elégedetlen
Az elégedetlen PC-s több fenti kategória sajátos ötvözete. Kialakulása a tudomány jelenlegi állása szerint sokkfaktortól függ; egy nap összeroppan saját büszkesége, optimizmusa vagy kicsinyessége alatt, vagy csak szimplán megelégeli, hogy kedvenc játéka, a Call of Battlefield: Same Game Ever 2015 nem fut maximális sebességgel a nyolcmagos i7-es prociján. Ekkor elszakad benne valami, és onnantól kezdve a szar is ízetlennek tűnik a számára. A legjobb játékok sem tetszenek neki, már a legkisebb textúrabug láttán megállapítja, hogy a program trehány szemét, ami nem érdemel 1 százalékos értékelést sem. Diablo 3? Unalmas az első 150 óra után = kaka. L.A. Noire? Tök mindegy mit nyomsz = konzolos kazuár vacak = kaka. GTA 5? Nem jött ki PC-re = kaka, majd miután kijön, nem fejlődött eleget = kaka. A játékvilág megrontói az elégedetlen szerint a konzolosok, a megacégek, a kiadók, a fejlesztők, a sajtó, a közel-kelet... mindennel baja van, de ettől függetlenül százezrekért vesz gépet -- már ha nem a kisgépesből alakult ki, ugyebár. Messze a legrosszabb PC-s játékos, beszélgetni vele kínzással ér fel, Guantanamóban gondolkodás nélkül állást ajánlanának neki.
A normális
Elérkeztünk az utolsó jól elkülönülő PC-s játékos alfajhoz, a normálishoz, ami egyébként a személyi számítógépekért rajongó gamerek legcsendesebb gyülekezete -- ezért is képtelenség meghatározni a populációját, hisz a normális PC-s számára a fenti hangoskodók még egy „meh” kommentre sem méltók. S hogy mit jelent a normális? Nos, minden relatív, jómagam azonban a tökéletesség mintapéldájaként (ne várjátok, hogy kifejtsem, úgyse értenétek, satöbbi-satöbbi) könnyedén lefektethetem a normalitás alapjait. A normális PC-s játékos nem kiváltságként tekint a PC-re, hanem lehetőségként. A normális PC-s játékos nem szidja a konzolos kiadók dolgozóinak rokonságát az exkluzív játékok miatt, mert megérti, hogy a AAA-kategóriás játékpiac kőkemény üzlet. A normális PC-s elsősorban játékos és csak másodsorban elkötelezett egy platform iránt -- főleg, hogy hazánkban a PC kulturális és történelmi sajátosságok révén terjedt el jobban a konzoloknál. A normális PC-s játékos kommunikatív, szeret beszélgetni, szeret játszani, érvelni, vitatkozni, de nincsenek előítéletei, és ebben talán a nyitott PC-sre emlékeztet a legjobban. Annyi különbséggel, hogy megváltogatja, kikkel áll szóba, és nem keveredik korpa közé, nehogy megegyék a disznók.
Mielőtt még sértődés lenne a vége, a fentiek nyilván csak vicces sztereotípiák, noha a régi mondás, mely szerint a haraszt sem zörög, ha nem fújja a szél, most is igaznak bizonyul. Érdemes elgondolkodni néha, hogy mely csoportba tartozunk, mert sokat tanulhatunk abból, ha görbe tükröt tartunk magunk elé, még mielőtt mások vállalnák át e roppant szórakoztató feladatot.
Azért én kihagytam volna Kredenc képét, pláne, hogy alsógatyában kaptátok el:).
Jó cikk!
Egyébként fedeztem fel rám jellemző vonásokat a büszke, az optimista, a nyitott és a normális PC-s jellemzésben is. Mondjuk én elsősorban PC user-nek vallom magam és csak másodsorban gamernek. Én is azt vallom, hogy egy PC sokrétűbb, de ezzel nem akarom leszólni a konzolosokat. Aki játszik és netezget, annak miért ne lenne elég egy konzol?
Nekem sose volt konzolom, de nem is hiányzott a kizárólag konzolra kiadott játékokkal egyetemben. Bár ne hazudjak, volt a 90-es években egy olyan sárgakazettás nintendóm (SNES a helyes megnevezés asszem) :D
Szerintem egy félét kihagytatok az úgy mond "pénze nincs de vágyik egy jobb gép után kategóriát..és talán pár év múlva össze tud hozni egy olyan gépet mint a mai középkategóriás gépek" amin persze az akkori programok megint nem vagy csak ultralowon 20 fpsel fognak futni :/ szerintem sokan vagyunk így!?? bár ahogy facebookon elnézem a beküldütt gépek képsorozatot azért sok ember nálunk szerény MO területén se csóróskodik :)
a világ ellen és örülni hogy egyátalán játszatunk
Nálam aztán abszolút nincs olyan hogy milyen platform vagy gép, akik ezen vitáznak azt nem is értem.
Én nem játszottam még olyannal aminek 10 pontot adnék (de sok olyannal aminek 5-6-7-et) de olyannal sem aminek csak 1-et, de amikor sokan 8 pont alatt már fölkapják a vizet hogy kedvenc játékukat leértékelték, hisz tök természetes hogy a 90 akárhány a jó, alatta meg már egy feledhető tucat, meg sok esetben nem is arról van szó hogy ha valaki kritizál egy játékot, akkor már sz*rnak is gondolja, csak nem érti hogy sokan mért beszélnek úgy róla mint egy megváltóról. Nekem a GTA 4 ami nem volt a szívem csücske, ha valaki csak rosszat mond róla, én mondanám hogy azért meg ezért egyáltalán nem rossz, csak nem az a hú de............ de nyilván semelyik játék sem tetszhet mindenkinek egyformán, de szerintem az a mérvadó és a szubjektivitás ha valaki azt tudja mondani hogy habár ez nekem nagyon tetszett, mégis számításba tudja venni azt hogy esetleg másoknak mi miatt nem tetszhet annyira, és nem pedig azt mondani hogy mi az hogy te ebben a játékban találtál számodra hibákat, amiket még meg is tudsz indokolni, hogy tényleg amiben még sokan mások is egyet értenének veled, sokat lehetne írni ezekről a dolgokról, a cikk jópofa lett.