Ezzel az egyszerű módszerrel soha nem kell pelenkát cserélned az Alien: Isolation 2 miatt

Ana Sopikova, a horrorjáték művészeti vezetője adott egy tuti tippet azzal kapcsolatban, hogy miként csökkenthetjük a rettegés okozta szívinfarktus kockázatát.

Hiába telt el csaknem 12 év a megjelenése óta, sokan még mindig az Alien: Isolationt tartják a világ egyik legfélelmetesebb horrorjátékának – nem véletlenül, a Total War-sorozattal hírnevet szerző Creative Assembly ugyanis egy hátborzongató kalanddal bővítette a hivatalosan is visszatérő Ridley Scott sci-fi univerzumát. Igaz ugyan, hogy Amanda Ripley kálváriája egy picikét hosszabb lett a kelleténél (ez leginkább a szuperintelligens xenomorfnak köszönhető), de ezzel együtt is felejthetetlen élmény volt a Sevastopol űrállomáson bujkálni, éppen ezért tapsikolni támadt kedvem, amikor kiderült, hogy készül a folytatás.

Méghozzá nem is akármilyen, az Alien: Isolation 2-ben ugyanis egy bolygó (LV-921), pontosabban az azon található Kurosaki Station lesz a bújócska helyszíne, vagyis több nyitott teret kapunk, mint az elődben. Mielőtt még fellélegeznétek, hogy vége a klausztrofóbiának, van egy rossz hírem, a rendező szerint ugyanis a friss levegő nem jelent megnyugvást, sőt, rövid idő után egyenesen visszakívánkoztok majd a szorongást keltő falak közé. És hogy mivel csökkenthetitek a leghatékonyabban a parafaktort, ha már nem bírjátok a nyomást? Vegyétek le a zene hangerejét!

Bármennyire is nevetségesnek tűnik ez a tanács, nem árt komolyan venni, ugyanis nem én, hanem Ana Sopikova, a program művészeti vezetője javasolta a GamesRadar+-nak adott interjúban. „Azt tudom tanácsolni azoknak, akik félnek, hogy halkítsák le a zenét” – mondja Sopikova. „Sokan észre sem veszik, mekkora szerepe van a zenének a feszültségteremtésben. Előfordulhat, hogy az idegen nincs is a közelben, a sötét folyosó és a visszafogott, ijesztő zene azonban olyan párost alkot, amely valósággal megbénít, mozdulni sem bírsz” – tette hozzá. A vezető kihangsúlyozta, hogy nem akarják konstans rettegésben tartani a játékosokat, hiszen úgy egy idő után elveszne a horror, helyette inkább egy olyan hullámvasúttal készülnek, amelynek megvannak a maga csúcspontjai és kevésbé meredek részei. Már alig várom, hogy ismét halljam a jól ismert pittyegést, bár az Amnesia: The Bunker rámutatott, hogy messze nem bírom annyira a horrort, mint néhány évvel ezelőtt.

Borítókép forrása: Creative Assembly