Elképzelhetetlen, hogy bármilyen szórakoztatóipari termékhez ne készüljön zene; e nélkül üres és teljesen lelketlen lenne minden -- ám nem mindegy, hogy milyen zeneszerző dolgozik a programon. Sajnos gyakori az, hogy megrendelésre készül egy olyan szerzemény, aminek csak nagyjából van köze a játékhoz, vagy egyszerűen licencelnek valamint a Top 100 listáról -- ez persze rendben van, hiszen nem minden programhoz kell korszakalkotó muzsika, de ha azt akarja az adott cég, hogy játéka egy kis pluszt kapjon, egy olyan zeneszerzőt kell találnia, aki igazi szenvedéllyel készíti el a darabokat. Ilyen hozzáállásból születnek az olyan klasszikusok, amik évek vagy akár egy évtized múltán is azonnal felismerhetők, s még a játék ismeretének hiányában is élvezhetők. Lássunk hát most öt mestert, akik karrierjük során rengeteggel járultak hozzá ahhoz, hogy ne elégedjünk meg egy jellegtelen aláfestéssel!
5. Jamaoka Akira
Az nem vitatható, hogy a Silent Hill-sorozat egyes részei, de különösen a korai darabok sokkal kevesebbek lettek volna Jamaoka Akira munkája nélkül. A japán származású zeneszerző 1993-ban kezdte a pályafutását, s pár kisebb program zenéjének összeállítását követően abban a csapatban találta magát, amely a Konami legújabb, a nyugati piacra szánt játéka, a Silent Hill elkészítését kapta feladatul. Akárcsak a játék többi részének fejlesztése során, itt is a különcködés, a normáktól való eltérés volt a jellemző -- Jamaoka nem volt hajlandó megnézni a játékot, s inkább a saját feje után ment, a végeredmény pedig, ahogy mondani szokás, már történelem.
Jamaoka stílusát a saját bevallása szerint legnagyobb mértékben a Nine Inch Nailsszel elhíresült Trent Reznor inspirálta, de sok elemet átvett a Metallicától és a Depeche Mode-tól, illetve a Silent Hill játékok során Angelo Badalamenti is a követendő példák közé tartozott, akinek többek között a legendás Twin Peaks főcímdalát is köszönhetjük. Ilyen inspirációk mellett egyáltalán nem meglepő az, hogy Jamaoka zenéiben központi szerepet kap a gitárhangzás, valamint a hosszú szólók, de nem áll tőle távol az industrial, s persze az ambient stílus sem, amik elengedhetetlen kellékek egy atmoszférikus horrorjáték hangulatának csúcsrajáratásában.
Silent Hill - Main Theme / Silent Hill 2 - Theme of Laura / Shadows Of The Damned - Take Me To Hell
4. Martin O’Donnell
Ritka az, amikor egy mainstream akciójátékkal kapcsolatban említésre került a zene, elsősorban azért, mert a szerzemények nagy része elvész a fegyverropogás és a robbanások tengerében, vagy egyszerűen annyira jellegtelenek, hogy nem is érdemes szót ejteni róluk -- ez nem áll fenn a Halo-széria esetében. Nem volt még olyan a Bungie-féle Halo-játékok értékelése során, hogy ne került volna megemlítésre, még ha csak egy fél mondat erejéig is, Marty O’Donnell munkája. Az amerikai származású zeneszerző már gyerekkora óta zenél, s noha tinédzserkorában mindenképpen egy rockbandát szeretett volna alapítani (ki nem?), végig nagy vonzalmat érzett a klasszikus stílus iránt, ami felnőttkorában, a játékiparhoz való csatlakozása után bontakozott ki csak igazán.
O’Donnell pályafutása elején a film- és a tévéiparban dolgozott apróbb munkákon, majd miután közelebbről megismerkedett a Myst-szériával, meglátta, hogy a játékok terén egyre nagyobb jelentősége van a zenének, s nem is szakadt el azóta sem ettől az ágazattól. Neki köszönhetjük az egyik legkönnyebben felismerhető, a csupán három irányelv (ancient, alien, epic) alapján elkészült betétdalt az eredeti Halóhoz, s persze az ő, valamint országos cimborája, Michael Salvatori nevéhez fűződik szinte valamennyi, a Bungie műhelyéből kigördült játék zenéje.
Halo - Main Theme / Myth 2: Soulblighter - Salvation / Halo 3 - One Final Effort
3. Jeremy Soule
Ha Uemacu Nobuo (róla is lesz szó) összeforrt a japán szerepjátékok zenéjével, lennie kell egy olyan embernek, aki a nyugati RPG-világban ért el hasonló eredményeket. Nos, ez az ember Jeremy Soule, akinek a neve első sorban a The Elder Scrolls- és a Guild Wars-szériával kapcsolatban kell, hogy eszünkbe jusson. Jeremy már ötéves kora óta aktívan foglalkozik zenéléssel; igazi szenvedéllyel műveli a munkáját, s egészen fiatalon, még a középiskolás éveiben jött rá arra, hogy a játékok rengeteg lehetőséget nyújtanak tehetsége kibontakoztatására. Karrierjének kezdetén a Square-nél dolgozott egy kisebb szerepjátékon, majd Ron Gilberthez társult gyermekeknek szánt programokat készíteni, ismertséget azonban csak 1997-ben ért el, mikor sokat kockáztatva megalkotta a Total Annihilation akkoriban példa nélküli zenéjét.
A játékvilág John Williamsszének is nevezett szerző fő inspirációját olyan igazi klasszikusok jelentik, mint Mozart, Wagner és Debussy. A hatásuk tökéletesen érezhető grandiózus, szimfonikus művein, melyek kalandra és felfedezésre invitálják a hallgatóságot, ám Soule tagadja, hogy ez lenne az ő stílusa, ugyanis nem akarja egyetlen forma keretei közé szorítani magát -- olyan emberként tekint magára, aki egyszerűen zenét készít egy adott téma alapján. Az alapanyagként szolgáló játékait például sosem látja mozgás közben, de koncepciórajzokat nagyon szívesen néz, ezek ugyanis megragadják azt a stílust, amit a játék képviselni szeretne, ebből pedig már tud dolgozni. Ez a hozzáállás segítette hozzá milliónyi játékos elismeréséhez, és persze díjak tömkelegéhez.
The Elder Scrolls V: Skyrim - Main Theme / Guild Wars: Eye of the North - Overture / Neverwinter Nights - Main Theme
2. Kondó Kódzsi
A Nintendónak az évek során rengeteg tehetséges zeneszerző dolgozott, ám mindközül a legfontosabb kétséget kizáróan Kondó Kódzsi, aki a 80-as években nagyon aktív szerepet játszott a cég életében és a játékaiban. Mindennek ellenére azonban kissé homályba vész a személye, pedig neki köszönhetjük a klasszikus Super Mario Bros. azonnal felismerhető dallamát, valamint szinte valamennyi Legend of Zeldával kapcsolatos szerzeményt. Fülbemászó és gyönyörű szerzeményei az évek során teljesen megérdemelten bejárták a világot több koncertsorozat keretében (a legutóbbi, a Legend of Zelda-sorozat 25. évfordulóját ünneplő turné tavaly zajlott le), s persze a szakma és a rajongók is rengeteg elismeréssel illették.
Kondó egyébként már gyerekkora óta foglalkozik zenével; ötévesen kezdett elektromos orgonán játszani, majd az évek múlásával egyre több hangszer fortélyait sajátította el, s változatosabb lett a stílusa is, ám sosem kapott hivatalos zenei képzést, s igazából nem is volt a zene megszállotta, csak egy tehetséges ember, aki mindenképpen a játékiparban akart dolgozni, így mikor a Nintendo zeneszerzőket keresett, azonnal lecsapott a lehetőségre. A cégnél töltött évei során ő alkotta meg azokat a klasszikusokat, amiket ma minden magára valamit is adó játékos szemrebbenés alatt felismer, legyen szó a Super Mario Bros. nyitózenéjéről, vagy éppen a The Legend of Zelda: Ocarina of Time andalító betétdaláról.
Super Mario Bros. - Main Theme / Star Fox 64 - Starwolf Theme / The Legend of Zelda: Ocarina Of Time - Zelda's Lullaby
1. Uemacu Nobuo
Ha a Final Fantasy-szériáról beszélünk, az elsők közt ugrik az eszünkbe a sorozat zenéje, mely Uemacu Nobuo keze munkáját dicséri. Az ötvenes éveiben járó, saját erőből a szakmája mesterévé vált zeneszerző a játékipar egyik legnagyobb tiszteletben tartott tagja, aki karrierjének kezdete óta zenéjével milliónyi játékost fogott meg világszerte. Munkáját elsősorban a Final Fantasy-játékokban hallhatjuk, hiszen a sorozat indulása óta komoly szerepet vállalt eme franchise egyre magasabbra emelésében, ezt a törekvését pedig a szélesebb szakma is észrevette, a munkájának szentelt koncertekkel és számtalan felkéréssel.
Uemacu zenei stílusát fiatal korában az akkor karrierjének csúcsán lévő Elton John inspirálta, ám felnőtt éveire már egészen változatos lett a repertoárja. Egyetlen albumon belül megbicsaklás nélkül tud egyik számról a másikra szintetizátoros, habkönnyű popról kortárs dzsesszre majd gótikus hangzású, szimfonikus darabokat idéző műremekre váltani, hogy aztán a következő szám már egy egyszerűbb, de könyörtelenül fülbemászó melódia legyen, ami jóval a kontroller letétele után is velünk marad. Uemacu tehát sokrétű zeneszerző, aki bármilyen anyaghoz képes nagyszerű, önmagában, a játékok beható ismerete nélkül (ezt személyes tapasztalatból állíthatom) is élvezhető műveket letenni.
Final Fantasy VI - Terra / Final Fantasy VIII - Liberi Fatali / Lost Odyssey - Main Theme
Sajnálatos módon a játékokkal kapcsolatban kevés embereknek jut eszébe a zenéről is beszélni, s noha valóban vannak ennél jóval fontosabb szempontok mondjuk egy értékelés során, semmivel sem képviselnek kisebb értéket, mint egy filmben, sőt egy jól megkomponált album talán még többet is nyújthat, hiszen jóval több időt töltünk egy játékkal, mint egy mozifilmmel, s így tovább is élvezhetjük a szerzeményeket. Ne feledkezzünk el tehát a zenéről, bármennyire is tűnik mellékesnek a teljes egészet nézve. És neked ki a kedvenc zeneszerződ, vagy ha úgy könnyebb a kérdés, melyik játék zenéje fogott meg úgy istenigazából? Természetesen nem bánjuk, ha ki is fejted a válaszodat.
