Igaz ugyan, hogy szinte mindenből lehet deckbuildert készíteni, de azért nem feltétlenül könnyű, különösen olyat, ami érdekesen, izgalmasan és főleg jól játszhatóan kombinálja a témát a műfajjal. A jó hír, hogy a Battle Bandsnek ezt nagyjából sikerült. A rossz, hogy ennél sokat többet akarnak elérni, és ott már akadnak baljós jelek. Nem kizárt, hogy a Battle Bandsnek a megjelenésére lesz érdemibb története is, de jelenleg nagyjából annyi a lényege (és ez valójában elég is), hogy egy kisebb turnéra megyünk, aminek a végén nagy fellépés vár. Avagy a térképen ide-oda furikázhatunk a csomópontok között amíg az energiánkból futja, és kisebb csatákat vívhatunk más bandákkal, valamint különféle véletlenszerű helyzetekbe csöppenhetünk, amiknél döntésünk és a szerencsénk alapján nyerünk vagy vesztünk energiát, pénzt, cuccokat, mégpedig a szokásos roguelite deckbuilder módon.
Csavard fel a szőnyeget!
A lényeg természetesen maga a csata, ami tényleg különleges lett. Négytagú csapatunk minden embere saját paklival rendelkezik, és körönként két akciópontot kap. Ezekből kell kijátszanunk paklinkból először egy dalt, ami adott számú előadáselemet tartalmazhat, majd a csapat összeadhatja ezeket az elemeket, hogy lelkesedést gyűjtsön velük, amiből megfelelő adagot szerezve győzhetünk. Ezt még egy kicsit megbonyolították magunkra, vagy az ellenfélre küldhető hatásokkal, pár állandóbb kártyával, védelemmel, támadással, ahogy az illik. Az igazán érdekes fordulat, hogy minden tag külön játékos, így a co-op is adja magát, három barátunkkal. Ha pedig egyedül vágunk neki a kalandnak, akkor a gép ugrik be helyettük, nekünk csak némi kommunikációra van lehetőségünk, amivel egy picit koordinálhatjuk az előadást a rövidre szabott körök alatt. Ilyen esetben még hangsúlyosabb a stratégiai rész, azaz a többiek paklijának kezelése. Ez a játékmechanika akarva vagy akaratlanul is érdekesen izgalmas és kaotikus fellépéseket eredményez az egyjátékos módban (valamint nehezített tanulási folyamatot), ami kimondottan élvezetes lehet a kisebb bandák ellen, de komoly nehézséget okozhat a turné végi főellenfeleknél.
Ilyen ez a popszakma
A képregényes grafika jól illik a témához és rengeteg lehetőséget ad karakterünk testreszabására, a zenék jó darálósak, és elég van belőlük, hogy egy jó darabig ne váljanak unalmassá. Mivel korai hozzáférésről van szó, nyilván senkit nem lep meg, hogy az egyensúlyozás gyerekcipőben jár, de az ellenfelek testreszabott és egyéni (még ha hatásában sokszor hasonló) kártyái kimondottan tetszettek, ahogy a bandák extrém kialakítása is. A gond ott kezdődik, hogy turné közben jelenleg nem menthetünk még egyszemélyes módban sem, ami elég udvariatlan dolog. Hiába nem olyan hosszú egy menet, mint a nagyobb címeknél, ha alaposabban szeretnénk felkészülni a bossharcra, azért elhúzódhat a turné. Aztán a jutalmazással folytatódik a problémák sora. A turné végén a roguelite fejlesztésekhez szánt szezon- és hangszer-tapasztalatot, meg creditet kapunk. Az újabb kártyákat feloldó hangszer XP még jó ütemben érkezik, de csak a választott eszközre – ha pozíciót váltanánk, nulláról kell kezdenünk. A szezoné már sokkal lassabban gyűlik, és csak kozmetikai elemeket ad, meg további creditet, amivel a fizetős boltban lévő még menőbb skineket megvehetjük.
No persze nem sokat, mert akkor nem lenne értelme valós pénzért vásárolni. Ó, igen, mikrotranzakció, amire minden játéknak égető szüksége van! Még jó, hogy legalább csak látványelemeket vehetünk, egyelőre, semmi pay-to-win aljassságot, de az, hogy ennyire korán elindult a bolt, inkább ijesztő (és paybait gyanús), mint mondjuk, dicséretes transzparencia. És akármennyire is lelkesedtem eredetileg a játékért, ez eléggé kiábrándított. A Battle Bands egyszerre lenne egyfős, co-op és PvP játék, valamint pénznyomda. Persze lehet, hogy a korai hozzáférés alatt sikerül egy olyan csodás arany középutat találni, ami mellett nem probléma egy amúgy 5000 forint feletti áron kínált indie címbe mikró lehúzásokat rakni, csak nem túl jók az esélyei. Ezért mindenkinek azt javaslom, hogy várja ki a hivatalos megjelenést, egyensúlyozást, a végleges (már amennyire ma egy 1.0 végleges) számokat, és aztán döntse el, pont erre a játékra van-e szüksége az egyébként igen bőséggel konkurenciát termő műfajban.
