A Crusader Kings 2, amellett, hogy az egyik legszebben öregedő grand strategy a svéd Paradox palettáján, egyben az egyik legjobban moddolható matéria is, hiszen született belőle például Trónok harca-feldolgozás, de Középfölde vagy a Witcher világa sem úszta meg, hogy összeugrasszák a nagykutyáit. A mű sikerének titka egyébként valahol az alapok tájékán keresendő, és ott, hogy nemcsak egy földdarab birtoklása vagy egy eszme mentén alakít ki konfliktusokat, hanem a több tízezer karakter mindegyike, az alá- és fölérendeltségen túl, személyes relációban is áll egymással. Vannak csúnyák és szépek, ambiciózusak és szerények, briliáns elmék és izé... agyilag zoknik, s ezek a tulajdonságok minden szembejövőben megrezegtetnek pozitív vagy épp ellenszenvet ébresztő szálakat, de a lezajlott interakciók/kapcsolatok, gyilkosságok, hűtlenségek is mind-mind számokban mérhető érzelmi hullámokat indítanak el, miközben a középkor egyik legizgalmasabb fejezetében járunk… 

A Crusader Kings 3 tulajdonképpen ezt a karakterközpontú világot még inkább az egyén szerepére szeretné hangolni. S hogy ez miben nyilvánul meg? Nos, ha a CK2: Way of Life című DLC-jének fókuszaira emlékszik még valaki, akkor ugyanazt tessék elképzelni, csak sokkal nagyobb léptékben. A dinasztia aktuális feje – mert ha még nem mondtam volna, a történelem évszázadain egy nemesi dinasztiával robogunk át, ahol az örökösök egymásnak adják a kilincset –, szóval az aktuális szereplő 5 évente kiválaszthat egy életstílust, olyanokat, mint a hadművészet, diplomácia, vagy ugye a közkedvelt intrika kurzus, ahol egy kalap alatt kitanulhatja a kínzás, a kémkedés és a csábítás fortélyait. Fontos tehát, hogy minden életstílushoz tartozik három fejlődési fa, például a teológia-fókusz esetében az egészség, a tudás és a hit, ahol kvázi különböző életutakat járhatunk be a hozzájuk kapcsolt, véletlenszerű eventekkel, miközben felcsipeghetünk az említett irányvonalakról olyan tulajdonságokat, mint a rendszeres kézmosás (= hosszabb élet), a nyitott elme vagy épp a próféta szerep. 

Főúri pompa? Pipa…

Még mindig a személyes vonalon haladva, a megújult grafikai motor 3D-s, animált portrékban jeleníti meg a szereplőket és a saját karaktert. Apróság, de a családokban a porontyok öröklik majd a szülők fizikai vonásait is, ergo, ha a felmenők között csupa zömök, sötéthajú fickót találunk, a magzatból meg vörös hajú, nyakigláb fejlődik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az asszony és a rőthajú szomszéd gróf között több volt, mint barátság. Továbbá lesz egy konkrét örökség-táblázat, ahol a dinasztia tagjai a ténykedéseikkel olyan jellemzőket oldhatnak fel, amelyek elkísérik a családot a végjátékig. 

Említettem volt az új grafikát, nos, ehhez egy teljesen új kezelőfelülettel is párosul – ennek a megtanulásában pedig sokat segít majd a jócskán kiokosított help-rendszer (és persze az enciklopédia rész), ugyanis a magyarázatra szolgáló kifejezések linkszerűen ki vannak emelve, aztán elég csak rávinni az egeret, és máris jön a fejtágító. Ami a kinézetet illeti, a Crusader Kings 3-ban a táj leginkább az Imperator: Rome-ban látott realisztikusabb megjelenítésre hajaz, a paneleknél pedig egy egyszerűbb, letisztult stílus jön, látványosabb és főleg nagyobb méretű képekkel, persze a keretrendszernél továbbra is a kék szín dominál, csak annak a sötétebb árnyalatai. A térkép szintén meghízott, jóval nagyobb szeletet mutat például Afrikából, illetve Ázsiából, míg az időskála az eddigi infók alapján egyrészt a 867-es évvel Nagy Alfrédnak és az angolszászoknak ágyaz meg, másrészt megmarad a régi 1066-os kezdődátum is, azaz a hastingsi csata éve. 

How it works…

A Crusader Kingsben a térkép grófságokra van felosztva – ebből a kirakósból állnak össze a hercegségek, egy lépcsővel feljebb a királyságok, s így jön létre a feudális, hűbéri rendszer. Értelemszerűen a grófi cím a legkisebb megszemélyesíthető rang, noha a grófságokon belül is találunk hűbéreseket, mert a felépíthető várak, templomok, városok élére is kerül báró, püspök vagy épp polgármester. A lényeg, hogy a grófság, mint földrajzi egység, új mutatókkal bővül, az egyik ilyen a kontrol, a másik pedig a development. Előbbi kvázi az autonómia mértékét, utóbbi pedig az infrastruktúra fejlettségét jelzi, nagyon hasonló módon, mint az EU4-ben. Rengeteg dolog változik – a tudomány terjedése vagy a teljesen új tech fa, de a megszokott valós idejű, felpörgethető időmérés marad, ahogy a hűbéri láncok, a jogos hadüzenetekkel összekötött hódítások, és a szokásos aknamunkák (bérgyilkosságok, összeesküvések) ugyanúgy behálózzak majd a játékban megszemélyesíthető feudális főurak mindennapjait, mint korábban. Továbbra is létezik a karakterünket segítő tanács – a püspök, intéző, kancellár, marsall és kémfőnök összetételben, de új elemként a feleség (férj) is megjelenik a tablón, és egy egyedi, pl. támogató szerepkört kaphat. A vallásban helyet szorítottak egy újabb "építőkészletnek", a doktrínáknak, ezzel gyakorlatilag a világgal és a családdal kialakított viszonyainkat szabályozzuk. Avagy mindazt, hogy miként képzeled el a saját értékrendszered, legyen-e férfi dominancia, és az igazság álljon-e mindenek felett, vagy hogy hogyan tekintünk a vallásra... de szabályozható a házasság és válás jogi státusza, no meg a balkézről született zabigyerekek sorsa. 

A népek tengere…

A középkori katonaságot szintén megreformálják, a szokásos haderőt és a hűbéresek csapatait úgy tűnik, már nem egyesével (területek szerint) kell összebogarászni, hanem a székhelyen rögtön megtörténtnek nyilvánítja a játék a gyülekezőt, és egyből a teljes kontingenst megkapjuk. A másik meglepetés, hogy helyet kap egy külön katonai réteg, a lovagoké, egy kis számú harcos elit, amelynek döntő szerepe lehet a csatákban, sőt saját men-at-arms egységeket toborozhatunk, ami szintén nem egy rossz ötlet. Úgy sejtem, hogy nagy örömtüzek azért nem mindenhol gyúlnak majd a történelmi hitelességet kedvelő rajongóknál, hisz a szárazföldi seregek jelen állás szerint egyből mehetnek a tengerre – és alakulnak át hajókká, ami a keresztes háborúknál ugyan nagy segítség, de a szigetlakók és tengermelléki népek joggal retteghetnek olyan népek invázióitól, akiknek a hajózáshoz eddig nem sok köze volt…

Hail to the King!?

Sokat már nem kell aludni, hisz szeptember elsején, de legalábbis ősszel elvileg kézhez kapjuk a legújabb középkor-szimulátort. Egyrészt ijesztő ez a sok újdonság, másrészt izgalmas hogy a Crusader Kings a grand strategy-ből most komolyabban kacsintgat a szerepjátékok felé, márpedig ez egy igen ütős kombináció lehet.