Far Cry ide, Half-Life 2 oda, a DOOM 3 volt 2004 legnagyobb technikai csodája

Játékmenet terén ugyan joggal érhették kritikák az id Software horrorisztikus lövöldéjét, abban viszont mindenki egyetértett, hogy John Carmack grafikus motorja utat nyitott a jövőnek.

Rengeteg olyan PC Guru cikk van, amelyet többször is elolvastam anno, de egyiket sem nyálaztam át annyiszor, mint a DOOM 3 mindenre kiterjedő tesztjét. A rajongók többségéhez hasonlóan én is tűkön ülve vártam a legendás széria következő részének debütálását, de nemcsak azért, mert egy id Software-játékról volt szó, hanem azért is, mert ezt már a saját PC-men pörgethettem. Jó, a pörgetés erős túlzás, mert a 256 MB RAM-mal és egy GeForce4 MX440-nel felvértezett gépem jobban izzadt a program alatt, mint én betonozás közben, de akkoriban még a legkevésbé sem zavart a diavetítés, így is bele tudtam magam élni a rettegésbe. Persze nem meglepő, hogy egy kisebb atomerőműre volt szükség az FPS zökkenőmentes futtatásához, hiszen John Carmack több olyan grafikai újítással is előállt, amelyek – a programozózseni korábbi munkáihoz hasonlóan – előrébb lendítették az ipart. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, előbb nézzük meg gyorsan, hogy honnan is indult a pokolba vezető út.

Forrás: Steam
Forrás: Steam

Hentparádé helyett horror

A texasi csapat már az arena shooterek koronáját viselő Quake 3 Arena után elkezdett agyalni a következő projektjén, és bár eleinte egy újabb rengéssel akarta felrázni a világot, végül úgy döntött, visszatér a legmeghatározóbb szériájához. A DOOM 3 fejlesztése valamikor 2000-ben kezdődött, ami azt jelenti, hogy John Romero már semmilyen módon nem vett részt a munkálatokban. Ezt mindenképp tartsátok észben, ha kilátogattok a december 5-én és 6-án megrendezésre kerülő PlayIT Show-ra, különben könnyedén úgy járhattok, mint ez az illető, aki a sorozat harmadik részét dedikáltatta a Budapestre látogató dizájnerrel. Amennyiben nem követtek el ilyen butaságot, nem csupán fotózkodhattok a mesterrel, de még egy DOOM-párbajra is kihívhatjátok – feltéve persze, ha kellően ügyesnek gondoljátok magatokat. Cikkünk alanyához visszatérve, már az alapkő letételekor egyértelmű volt, hogy a brigád nem egy szimpla folytatást akar kigurítani a műhelyből, hanem egy teljesen új, előremutató technológiával alkotja újra a jól ismert helyszíneket és szörnyeket.

A közönség 2001 februárjában, egy tokiói Apple-rendezvényen láthatta először az id Tech 4-et (leánykori nevén DOOM 3 Engine), a rengeteg nyalánkságot kínáló grafikus motor pedig olyan szinten küldte a padlóra a nézők állát, hogy majdnem beszakadt a padló. Az ITT megtekinthető képkockák valószínűleg az összes nézőnek beleégtek a retinájába, hiszen amellett, hogy soha senki nem látott még ennyire valósághű fény-árnyék hatásokat, a vérfagyasztó hangulat is emlékezetessé varázsolta a prezentációt. A 2001-es QuakeCon résztvevői már részletesebben is szemügyre vehették a technológiát, amely nemcsak a fény- és árnyékkezelés, hanem a bump mapping miatt is korszakalkotónak ígérkezett – ezekről majd a következő fejezetben mesélek bővebben. Noha kívülről szemlélve úgy tűnhetett, hogy minden a legnagyobb rendben halad a fejlesztéssel, valójában nagyon is sok fejtörést okozott az új motor elsajátítása és használata, így aztán nem csoda, hogy a DOOM 3 csak a játékipar egyik legerősebb évében, 2004-ben került fel a boltok polcaira.

Az újságírók többségét pillanatok alatt magával ragadta az id Software következő nagy dobása (87 ponton áll Metacriticen a PC-s verzió), bár több tesztelő is megjegyezte, hogy a játékmenet messze nem fejlődött annyit, mint a valóban forradalmi látvány. A veterán rajongók egy része viszont képtelen volt megbékélni azzal, hogy a stúdió behúzta a kéziféket, és egy komótos tempójú sci-fi horrort faragott a villámgyors darálásból – én egyébként pont az ellenkező táborba tartoztam: imádtam, hogy a játék minden egyes sarkon rám akart ijeszteni. Jó, azt mondjuk én sem tudtam mire vélni, hogy csak külön lehetett használni a zseblámpát, de a zombik ellen az is hatásos volt, nem igaz? A kommenteket – legyenek azok magyarok vagy külföldiek – elnézve egyébként ma már sokkal jobban szeretik a DOOM 3-at, mint 22 évvel ezelőtt, a bevételi adatokon mindenesetre nem igazán érződött a fanok megosztottsága. Az Activision 2004. augusztus 24-i közleménye szerint a játék több országban is a PC-s eladási listák élére került, az Egyesült Királyságban pedig két egymást követő héten is megkaparintotta az aranyérmet – mindezt úgy, hogy az összes platformot figyelembe vették a lista összeállításakor. A harmadik DOOM tehát a járt út elhagyása ellenére is zajos sikert aratott, és csak azért nem keltett ennél is nagyobb hullámokat, mert a Far Cry már márciusban elhozta a látvány forradalmát, a november 16-án megjelent Half-Life 2-nek pedig a műfaj összes képviselőjét sikerült kispadra ültetnie. Egy dolgot azonban még azok sem tagadtak, akik nem estek hanyatt a UAC-ben tett látogatástól: John Carmack grafikus motorja maga volt a csoda.

Még ennek az úriembernek is leesett az álla a DOOM 3 grafikájától. Forrás: Steam
Még ennek az úriembernek is leesett az álla a DOOM 3 grafikájától. Forrás: Steam

Pokoli látvány, pokoli gépigény

Míg a korábbi videójátékok túlnyomó része előre kiszámított fénytérképeket, úgynevezett light mapeket használt, addig az id Tech 4 valós időben számította ki a fényforrások hatását. A dinamikus, pixelenkénti megvilágításnak, avagy a per-pixel lightingnak köszönhetően az összes fény (legyen az egy lámpa, egy robbanás vagy az impek tűzlabdái) hatással volt a környezetre, az ebben rejlő lehetőségeket pedig alaposan ki is aknázták a művészek a hátborzongató atmoszféra megteremtésekor. És ha már atmoszféra, a motor igazi adu ásza, az árnyékolás mellett sem mehetünk el szó nélkül. Carmack a stencil shadow volume technológia segítségével nyitott új fejezetet a számítógépes grafika történetében, melynek lényege, hogy a motor a fényforrás és az adott objektum geometriája alapján határozta meg az árnyék által elfoglalt térbeli tartományt. Ezt a tartományt a stencil buffer segítségével kezelte, így képes volt meghatározni, hogy a képernyő egyes pixelei árnyékban vannak-e. Természetesen nem a DOOM 3-ban láthattunk először táncra perdülő árnyakat – többek között az imént említett Far Cry is elég jól szuperált ezen a téren –, az összhatás viszont kétség kívül párját ritkította, ráadásul ez volt a félelemkeltés egyik legfontosabb eszköze.

Forrás: Steam
Forrás: Steam

Persze mit ért volna a fények és az árnyékok keringője, ha közben az összes textúra egy nagy, homogén paca, nem igaz? Az öreg John szerencsére erre is gondolt, a normal mappingnek köszönhetően ugyanis a fejlesztők olyan apró felületi egyenetlenségeket tudtak szimulálni, amelyekhez egyébként sokkal részletesebb 3D-modellekre lett volna szükség. Ennek hála az összes repedés és karcolás elképesztő részletességgel került a képernyőre, a démonok bőrén pedig az összes rücsköt meg tudtuk volna számolni, ha nem szublimálnak a haláluk után. Ugyancsak ehhez kapcsolódik a specular mapping, ami a felületek fényvisszaverő tulajdonságait szabályozta, vagyis azt, hogy az adott anyag mennyire és milyen módon csillanjon meg a fényben. Mondjuk ennek megvalósítása szerintem jobban is sikerülhetett volna, mivel minden egyes fal, szörnyeteg és NPC műanyag hatást keltett, de ne legyünk telhetetlenek, akkoriban ez jelentette a csúcsot.

Nemcsak látvány, de gépigény terén is, hiszen az FPS minimumra húzott grafika mellet is 1,5 GHz-es Pentium 4 vagy Athlon XP processzort, 384 MB RAM-ot és 64 MB-os DirectX 8.0-kompatibilis videókártyát kért reggelire. Az alsó hangon is meredek követelmények miatt rengetegen voltak (köztük jómagam), akik nem tudták normálisan futtatni a lövöldét, így akár azt is mondhatnám, hogy a DOOM 3 volt a Crysis előszele. Leginkább a hajmeresztő gépigénynek tudható be, hogy az id Tech 4 végül messze nem lett olyan népszerű, mint az elődje, de azért akad néhány – zömében az Activisionhöz köthető – produkció, melynek motorháztetője alatt ez az engine duruzsolt. A 2005-ben érkezett kiegészítő, a Resurrection of Evil (ez mondjuk evidens), a Raven által fejlesztett Quake 4, a 2006-os Prey, az Enemy Teritory: Quake Wars, a Wolfenstein és a Brink is a harmadik DOOM motorjának köszönhetően nézett ki olyan jól, ahogy a Thief-sorozat ihlette The Dark Mod is ezt használta.

Bár a többség a pofaszaggató grafika miatt emlékszik a DOOM 3-ra, szerintem játékként is bőven megállta a helyét, függetlenül attól, hogy valóban akadnak benne archaikus megoldások. Én szinte minden évben újrajátszom az expanziót és a nyolc pályából álló The Lost Missiont is magában foglaló BFG Editiont, mert bár kívülről fújom az összes szintet, valahogy jólesik visszatérni a UAC véráztatta falai közé. És hogy miként vélekedik John Romero a széria első olyan darabjáról, amihez már semmi köze sem volt? Többek között ezt is megkérdezhetitek tőle a december 5-én kezdődő PlayIT Show-n.

Itt tudtok jegyet váltani a rendezvényre: playit.hu

Borítókép forrása: Xbox