A Far Cry az a sorozat, amivel régóta hadilábon állok. Bár az első három részt meglehetősen nagyra tartom (mindegyiket más okból – igen, a 2-t is!), a Far Cry 4 és a Primal sosem lettek a kedvenceim. Előbbit túl ötlettelennek, utóbbit a franchise-tól meglehetősen távolesőnek találtam, és mikor bejelentették az ötödik számozott részt, nos, szintén nem repestem az örömtől. A kooperatív lövöldözésre felhúzott, komolytalannak tűnő játékmenet, valamint a kissé alibiszagú, látszólag szándékos botránykeltésre kitalál sztori rossz ómenként tornyosult a Far Cry 5 felett, így mikor a hazai forgalmazó meghívott egy előzetes, 3 órás single player sessionre, magam sem tudtam, hogy lelkesedjek-e vagy sem. Utólag mégis azt mondom, érdemes várni a játékra, mert a Ubisoft ezúttal a színtiszta szórakoztatást vette célba, szektás őrültek ide, polkorrektség oda.

Férfi vagy női sikoly?

Az eddigi Far Cry-októl eltérően az új epizód elején választanunk kell, hogy férfi vagy női karaktert szeretnénk alakítani, majd rábökünk egyet a 6-6 lehetséges arcvariánsra, egy tetszőleges frizurára, és kész, onnantól mindenki Rookie-nak („újonc”) szólít bennünket, mi pedig az életben nem szólalunk meg – ezt a magam részéről visszalépésként értékelem a korábbi (főleg a harmadik) felvonások narratív megoldásaihoz képest, de annyi baj legyen, itt láthatóan nem a történet áll a fókuszban. A kissé hatásvadász bevezető során a Hope Countyt veszedelmes szektások gyűjtőhelyévé alakító Joseph Seed és torzonborz kultistái kicsinálják Rookie csapatát, neki pedig a helyi ellenállókkal közösen kell visszavágnia, más megoldás nincs. Erősítést hiába várunk, a láthatóan nagyon mogorva és nagyon magányos, de persze jó szívű, hajléktalannak tűnő Dutch szerint „el vagyunk vágva a külvilágtól” – gyorsan tegyük túl magunkat azon a tényen, hogy ez mekkora orbitális hülyeség, és engedjük, hogy az egyébként kifejezetten hatalmas Hope County magával ragadjon bennünket!

„Ha szakálla van, tuti gonosz”

A játék cirka egy óra bevezető után elengedi a kezünket, addigra pedig már ismerjük az alapokat. A korábbi Far Cry-os mechanikák, azaz a kraftolás, az élvezetes, de messze nem szimuláció jellegű ballisztika, vagy épp az NPC-ktől felvehető fő- és mellékküldetések rendszere a Far Cry 5-ben is visszaköszön, a korábbi tornyos/helyőrséges mechanikát azonban egy négylépcsős felszabadító hadműveletre cserélték a fejlesztők. Hope County ugyanis Seed és rokonai terrorját nyögi, tőlük kell megszabadítani a helyieket, ehhez pedig vagy elpusztítjuk a család tornyait, vagy elfoglaljuk a helyőrségeit, esetleg minél több túszt engedünk szabadon, vagy akár csak megcsinálunk egy halom mellékküldetést – ezek mellett persze ott vannak a fő sztorimissziók is, ám ezek sokszor csak egy adott terület vagy objektum felszabadítása után aktiválódnak. A sztori ennél fogva nagyon is háttérbe szorul, legalábbis a játékkal töltött 3 óra alapján. Beköszön ugyanakkor a Ghost Recon: Wildlands rosszfiú-alrendszere: Hope-ot felosztották maguk között Seed családtagjai, és először őket kell popón rúgni ahhoz, hogy maga a Messiás is előmerészkedjen.

Seed követői szakállas-morgós-koszos emberek, akiknél általában nagykaliberű fegyver van, a napjaikat pedig mások sanyargatásával, vagy minden logikát nélkülöző lövöldözéssel töltik. Nem nagy kunszt elbánni velük, változatosságukat tekintve pedig a Far Cry-iskola szerint szerelkeznek fel: vannak „sima fegyveresek”, meg nehézgéppuskás-lángszórós-páncélos rosszarcúak, akikbe értelemszerűen több ólom kell. Az egyes helyszínek nevesített ellenfelei amolyan mini-bossokként működnek, és néha komoly erősítést hívnak, mondjuk, helikoptereket. A játékos pedig a megszokott arzenál felhasználásával szállhat szembe velük, azaz kap géppisztolyt, karabélyt, puskát, íjat, közelharci fegyvert (ásó, csőkulcs, ami tetszik). És ami a legfontosabb: felbérelhet maga mellé hű harcostársakat, akik játszópajtás hiányában segítenek kipucolni az outpostokat – a demóban a kooperatív mód nem volt elérhető. Mondanom sem kell, hogy az egyszerű parancsokkal vezérelhető társak néha meglehetősen vicces helyzeteket eredményeznek. Mélyen a szívembe zártam Stellát és Dave-et, akik végigharcoltak velem egy halom küldetést – egészen addig, míg meg nem öltem őket, mert felmondani nem tudtam nekik, és hát kellett a lőszer.

Földön, vízen, levegőben

Nem lenne Far Cry a játék címe, ha a hatalmas, erdős-mezős térképet csak gyalog járhatnánk be: én kérem csapattam dzsippel, pickuppal, valami szakadt japán sportautóval, családi járgánnyal, kisbusszal, sőt helikopterrel is. Utóbbiakat vagy ellopjuk egy ellenséges bázisról, vagy megvesszük – és itt lép a képbe a játékban mindenre jó zöldhasú. Hope County, noha Joseph Seed és családja terrorja alatt nyög, nem hagy fel az amerikai szellemet mélyen átitató kapitalizmussal: fegyvert, ruhát, lőszert, fejlesztést is dollár fejében kaphatunk, a már említett helikoptereken túl. A magunkra ölthető darabokból is látszik, hogy itt bizony kőkemény szatírával van dolgunk: az én kedvencem az alapból hordható amerikai zászlós ujjatlan trikó (szigorúan koszosan!), de jó pénzért Rookie akár autóversenyzőnek is öltözhet, hogy a klasszikus cowboy felszerelést és az USA Navy Sealjeinek cuccait már ne is említsem. Co-opban bizonyára jókat mulathatunk a komplett idiótának kinéző karaktereken.

Ha már co-op: egyjátékos módban is lehetőség van a társak felsegítésére, sőt az ellenség is képes újra rendezni a sorait. Ez nehezebb fokozaton egyrészt kellő kihívást jelenthet, másrészt nagyon mókás látni, ahogy a leterített haverhoz oda futó társak hullái csak gyűlnek és gyűlnek – sajnos a kipróbálható verzióban nem lehetett nehézségi szintet állítani, mivel azonban a kultisták egyszer sem tudtak elintézni, gondolom, hogy alacsonyabbra volt állítva a dolog. Az MI egyébként korrektnek tűnik: reagál a környezetére, figyel a társakra, megpróbál bekeríteni – a végleges verzióban parázs tűzharcokra számítok.

Ahogyan csak akarod

A Ubisoft PR-gépezete szerint a Far Cry 5-ben nem lesz két teljesen egyforma végigjátszás, mert annyiféle módon lehet megoldani az előttünk álló feladatokat. Hogy ez valóban így lesz-e, nem tudom megerősíteni, de tény, hogy ez alatt a néhány óra alatt nem igazán unatkoztam. A mellékküldetések között akadnak egyszerűbb logikai feladványokat felvonultató darabok, melyeknek eredményeképp a tárgylistánk bővül egy sor elpuffogtatni-valóval. A demó főbb küldetései a „kövesd XP NPC-t ZW helyre és tégy rendet”, valamint a „hatolj be ide vagy oda és ott tégy rendet” tengelyen mozogtak, mivel azonban az arzenál kellően változatos, ezért végül is tényleg választhattam a megoldási módok közül. Lopakodhattam, mészárolhattam, vagy akár azt is megtehettem, hogy – az akkor még nagyon is eleven – Stellát és Dave-et előreküldve csodáltam, ahogy ketten vágnak szét Seed hívei között, megmutatva nekik, hogy hol lakik az Úristen (ha már annyira kíváncsiak rá, ugye).

És akkor az olyan szürreális jelenetekről, mint a csata közepére berohanó farkasok, vagy a random lezuhanó helikopter – amit, megjegyzem, fogalmam sincs, ki és miként szedett le! –, nem beszéltem. A káosz gyönyörűsége adhatja meg a Far Cry 5 sava-borsát, még úgy is, hogy a sok random-faktorra hangolt alrendszer össze-össze akadt a demóban. Akadt olyan küldetés, amit azért nem tudtam megoldani elsőre, mert a kiirtandó rosszfiúk közül páran a misszió határain túlra csatangoltak, de olyan is előfordult, hogy a questet adó NPC Stelláék oldalára csapódott, hogy együtt induljanak farkasvadászatra. Én pedig ahelyett, hogy morgolódtam volna, jókat nevettem a kialakult, bizarrmódon vicces jeleneteken. Ezen felül egyébként akadnak még kifejezetten hülyéskedésre termett bónuszfeladatok is, mint a kvados checkpoint-verseny, amit a világ legamerikaibb bevezetője előz meg (robbanások, amerikai zászló és sas egyaránt szerepel az intrójában), vagy a szárnyasruhás lesiklás, amit szintén piros-fehér-kék karikákon átröppenve lehet abszolválni. Az általam kipróbált játék egyébként egy eleve kéthetes kód volt, azaz mire kijön a Far Cry 5, sokkal kevesebb bugra számíthatunk – én azért picit remélem, hogy a fent említett abszurdok nem tűnnek el belőle, kár lenne értük.

Már csak két hét a megváltás

A Far Cry 5 egy humoros, szatirikus homokozónak tűnik, ami egyszerre mutat görbe tükröt a republikánus amerikaiak, valamint a rajtuk gúnyolódó demokrata fiatalság elé – másképp nem tudom értelmezni a drámai nyitányt követő burleszket, és nem is akarom, ez pont jó lesz annak a szokatlan marhaságnak, amivé a Blood Dragon óta rég válnia kellett volna ennek a sorozatnak. A magam részéről egyedül a technológiai háttér miatt csóválom a fejem: a PS4 Pro-változat nem tűnt valami meggyőzőnek, főleg nem a Kingdom Come: Deliverance PC-s verziója után – hogy a PS4-exkluzív, már több, mint egy esztrendős Horizon Zero Dawn brutális látványvilágát már csak halkan jegyezzem meg. Ez van, a Far Cry 5-öt hajtó engine nem mai darab, bár gondolom, a PC-s kiadás magasabb felbontású textúrákat és jobb effekteket mutat majd.

És ha most megbocsátotok, megyek is a templomba, mert az Atya összehívta a nyájat. Remélem, keresztre feszítés lesz az esti program, az elevenen elégetést már unom egy ideje. Ámen!

A Far Cry 5 PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelenik meg 2018. március 27-én, a Cenega Hungary forgalmazásában.