1894 elég durva év volt a Warwick-család számára, elvégre december 13-án a herceg születésnapi bált rendezett lányának, Margaretnek, azonban a mulatság során az egyik inas holtan került elő, onnantól pedig nem lehetett nyugalmat találni a kísérteties épületben. Közel félévvel később a család el is költözött, hogy helyüket MacDowellék vegyék át, akik ugyan évtizedekig laktak a szellemjárta helyen, 1922-ben elérkezettnek látták az időt arra, hogy lépjenek. Miután mindennapossá váltak a természetfeletti jelenségek, Conrad MacDowell számos médiumot hívott meg Samhain (halloween éjszakája) alkalmából, amikor a szellemvilággal sokkal könnyebb kapcsolatot létesíteni. A jósoknak és kártyavetőknek összesen hét órájuk van arra, hogy kiderítsék, 1894 decemberében mi történt valójában, különben legalább egy évet várniuk kell.

Mysterium

  • Hazai kiadó: Gémklub
  • Típus: kooperatív
  • Játékosok száma: 2-7 fő
  • Játékidő: átlagosan 40-70 perc
  • Korcsoport: 10+
  • Nehézség: 1.91/5
  • Ajánlott ár: 12 990 forint

Igen izgalmas felütéssel kezd a 2015-ös megjelenésű Mysterium, aminek dobozában számos érdekes összetevő lapul. Kezdetnek ott van a kézzel összeilleszthető óratábla, ami a fordulókat jelzi, mielőtt újabb egy évet kellene várni, de a három haladástábla és a nagyobbacska epilógustábla is megér egy misét a látnoki képességsávval. És akkor még nem beszéltünk a meglehetősen méretes, kimondottan masszív paravánról, ami mögött a szellemet alakító játékos bújik meg és irányítja a szeánszt, ahogy a különleges kártyák sem kerültek elő.

Kártyából pedig van bőven, elvégre mind a szeánsz résztvevői (akik akár hatan is lehetnek), mind pedig a szellem külön személy-, helyszín- és tárgykártyákkal rendelkezik, amikből a játékosszám szerint meghatározott mennyiség kerül a médiumok elé, majd számozásukkal párosítva a szellemhez. Az így kapott véletlenszerű lapok vezetnek el a megoldáshoz, méghozzá annak megfelelően leleplezve, hogy a szellem a paraván belső oldalán melyiket kihez társította. Azt, hogy adott személyhez melyik nyom tartozik, a néma társként működő kísértet látomások, avagy a Dixitben és Lépten-nyomon: Amszterdamban lévő testvéreihez hasonló kártyák segítségével próbálja a többiek tudtára adni, akik egymás döntését is minősíthetik a következő forduló előtt. Lényegében ezzel fejlődnek és válnak egyre profibbá, míg kiderítik a nekik passzoló személyeket és helyszíneket, illetve tárgyakat, amik kiemelt figyelmet kaphatnak a szörnyű éjszakával kapcsolatban. Ennek pedig a lezáráskor lesz jelentősége, elvégre az utolsó etap már egy szavazás formájában zajlik, amikor attól függő számú nyomból dolgozik mindenki, hogy mennyire élesedtek az adott médium képességei, és végül így deríthetnek fényt a sötét ügyre.

Mindez persze nagyon minőségi külső mellett történik, olyan paravánnal és kártyákkal, amik már első ránézésre is mutatósak, de közelről szemlélve, adott feladat teljesítésekor alaposan feladják a leckét, ha értelmezni szeretnénk kapcsolódásaikat. Márpedig az idő az, amiből kevés áll rendelkezésre, hiszen a mindössze 2 percre kimért homokóra frusztráló kíséretként nyomul utánunk, hogy alaposan megnehezítse az egyébként sem könnyű döntést. Mert a Mysterium látomáskártyái természetesen elég sok értelmezéssel és apró részlettel rendelkeznek, amikből kiindulhatunk a megfelelő nyomkártya kiválasztásánál. És nagyon nem mindegy, hogy egy szobai csendéletnél szellemként melyik tárgyat és helyzetet akarjuk kiemelni a látomással, vagy éppen azt nézve médiumként melyik nyomra ugrunk rá. Így elsőre biztosan tanulni kell a másik gondolkodásmódját és érzelemvilágát, bár akár az is előfordulhat, hogy rögtön sikerül a másik rezgéseit elkapni, ennek megfelelően dönteni, hogy végül kiderülhessen az évtizedek óta rengeteg rettegést okozó rejtély.

Halloweenre kötelező

Már akkor, ha valaki szereti az asszociációs játékokat és akár a művészet sem áll távol tőle. Elvégre a kártyákon álló rengeteg illusztráció, de maga a teljes társas az összes összetevőjével egyetlen művészeti alkotássá áll össze, amit már csak ezen okból is élvezet játszani, pláne, ha megfelelő társaságunk is van hozzá. És ugyan 2-3 személyes játékot is indíthatunk, ezekhez kapcsolódó külön játékszabályokkal, azért az igazi az, ha legalább 5-en jelen vagyunk a szeánszon, ami így adja meg, felvezetéssel és átéléssel az alaphangulatot és a valódi szellemidézés élményét. Hiszen a jelzőkkel és némi extra szabállyal (egyszerűsített kommunikáció a szellemmel, pl. kopogással és hasonlók) valóban kísérteties élménnyé lehet tenni a Mysteriumot, amiben a szabályfüzet is partner az elején lévő kis levéllel és néhány újsághírrel, karakterbemutatóval.

Más kérdés, hogy pont a szabályzatnál éreztem némi kilengést az egyensúlyban, ami magánál a játéknál már gond nélkül működik. Néha ugyanis csapongónak tűnik a leírás, elsőre nem minden egyértelmű, de a tényleges játék során a logika abszolút helyre teszi a kérdőjeles részeket, ezzel kiforrottá és nagyon szórakoztatóvá téve az esős és sötét estékre abszolút ideális, egyébként egyáltalán nem félelmetes, de annál misztikusabb kalandot. Nehéz lenne választani, hogy Dixit, Lépten-nyomon: Amszterdam vagy Mysterium, mert mindegyik más módon nyújt remek szórakozást, ám mivel egyik sem az a borzalmasan drága társasjáték, szerintem a téma és a műfaj kedvelői nyugodtan betárazhatnak mindegyikből, legalább lesz választék.

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát