A reklámok és a videojátékok története nem a 2000-es években fonódott össze, hanem jóval korábban, egészen pontosan 1992-ben, ugyanis ekkor jelent meg a Zool, amelyben a kis főhős egy Chupa Chups nyalókákkal díszített háttér előtt ugrált. Az igazi dömping egy évvel később indult, egy nem is oly meglepő produktummal. Ez volt a FIFA International Soccer, ahol a pálya körüli táblákat felhasználva reklámozták a Panasonicot, az Adidast és persze magát az EA Sportsot. Ezzel elindítottak egy lavinát, sorra tűntek fel a hirdetések a sportjátékban, és szépen elsodorták a többi műfajt is.

„A REKLÁM AZ, HA ELŐRE BEBESZÉLJÜK AZ EMBEREKNEK, HOGY VALAMINEK ÖRÜLNI FOGNAK.”

A mai világban a hirdetésekkel van egy kis bibi. Az amerikai piackutatások szerint a fiatalság elfordult a tévétől, így az ottani hirdetések lassan fabatkát sem érnek. Az online tévék, a TiVo, a Smart-tévék, a DVD és a Blu-ray mind olyan formátumok, amik kiváltják a hagyományos televíziózást, általuk a nézők kikerülhetik a reklámok nagy részét. Tehát a hirdetőknek új felületre van szükségük, és mivel a fiatalok igen nagy százaléka játszik valamilyen platformon, így logikus, hogy a játékokra csapnak le. A visszajelzések meglepően pozitívak. A felmérések szerint a játékosok 70%-a gondolja úgy, hogy van létjogosultsága az ilyen propagandának, mi több, 30%-uk napokkal később is képes visszaemlékezni a megtekintett reklámra, ami igen magas érték, ha azt vesszük, hogy egy tévében látott hirdetést percekkel később elfelejtenek, míg a neten a felugró ablakokat megtekintés nélkül kinyomják.

„SOSEM LESZTEK ÉRTELMES FAJ, MÍG FILMEKET TESZTEK A REKLÁMOK KÖZÉ.”

A játékokon belüli hirdetés természetesen sokféle formát ölthet, az igen ízlésestől az ékszíjleverős pofátlanságig. A legegyszerűbb eset, amikor telepítés közben a fejlesztő vagy a kiadó játékaival ismerkedhetünk meg. Az a jelenség is ismerős mindenkinek, amikor a program indításakor a menü betöltése előtt sorra megjelennek a fejlesztésben közreműködő cégek logói. Ezek szinte természetesek.


Erélyesebb eset, amikor ténylegesen a játékban fut össze az ember a reklámmal. Ez többségében jól sül el, hiszen így életszerűbbé válnak az adott programok. Tény és való, az olyan történetekben, amik valós környezetben játszódnak, van helye iPodnak (Metal Gear Solid), McDonald’s-nak (The Sims) vagy éppen Axe táblának (Splinter Cell: Chaos Therory).
Érdekes eset továbbá, amikor a játékokat politikusok használják kampánycélokra. A Burnout Paradise Amerikában megjelent változatában a reklámtáblákról Barack Obama tekintett le a választások idején, természetesen fizetett politikai hirdetés keretében, míg egy virginiai kormányzó pár évvel ezelőtt a Second Life online játékban rendezett sajtótájékoztatót.

A fejlesztők olykor átesnek a ló túloldalára, ilyen, amikor a játék világába abszolúte nem illik egy adott termékhirdetés. Jó példa erre a GameCube-ra kiadott Pikmin 2-ben látható, hóba fúródott óriási Duracell elem, ami előtt a kis akármicsodák még meg is állnak, hogy rájöjjenek, ezt a kincset keresik-e. Úgyszintén sanda pillantást vethetünk a Battlefield 2142-re, amiben Legenda vagyok Blu-ray hirdetésre bukkanhatunk. Sőt, hasonló helyzet állhat elő a Blizzard új, fejlesztés alatt álló MMOG-jével, a Project Titannel. A fejlesztőóriás tervei között szerepel, hogy több hirdetést is elhelyeznek a játékban, márpedig a Blizzard jelenleg a sci-fi- és fantasy-környezetű játékairól híres, így nem alaptalan a nem odaillő reklámoktól való félelem.


Persze nem minden játékfejlesztő veszi komolyan a dolgot. Példának okáért a Rockstar ahelyett, hogy kihasználná a Grand Theft Autókban szereplő Vice City, San Andreas és Liberty City hihetetlen méreteket öltő reklámfelületeit, inkább parodizál. A táblákon megjelenő reklámok valós hirdetések vicces elváltoztatásai (és persze a rádióadások se semmik – America’s Next Top Hooker, valaki?).

„A REKLÁMSZAKMA ÉS AZ ÖRÖK KÁRHOZAT ARANYSZABÁLYA: HA ELADTAD A LELKED AZ ÖRDÖGNEK, ÖVÉ A COPYRIGHT.”

Hogy mit hoz a jövő? Ezt most talán még nehéz megjósolni, bár a tendencia mutat egy bizonyos irányt, ami nem tűnik túlságosan felemelőnek. Lassan nincs játék, amihez ne készülne legalább egy DLC. Ezekben a tartalomcsomagokban nem lenne nehéz újabb és újabb reklámokat elhelyezni. Ráadásul hódít az online, és már nem csak az MMOG-k, hanem az egyszemélyes játékok is állandó netkapcsolatot követelnek. E kapcsolatokon keresztül könnyűszerrel besurranhatnak a reklámok a programokba. Vegyük például a nem túl jól sikerült, de a tendenciát legalább jól lefestő Syndicate című FPS-t, melyben akárhová néztünk, jöttek az adatok a különböző lakberendezési tárgyakról, fegyverekről, járművekről. Képzeljük el, hogy ezek az információk valós termékekről szólnak, és az online kapcsolatnak hála minden indításkor frissülnek. Ahogy egy játék javításra vadászik, ugyanúgy letölthet reklámanyagokat is.

Ráadásul mindezt személyre is szabhatják. A Steam, az Origin és társaik mind alkalmasak arra, hogy a fejlesztők és kiadók megismerjék fogyasztási szokásainkat, aztán olyan reklámokat jelenítsenek meg játékainkban, amik kifejezetten nekünk szólnak. Továbbmegyek, akár az anyanyelvünkön is megszólíthatnak.


És akkor szó sem esett az olyan, a fentiekhez képest egyszerűbben elérhető reklámfelületekről, mint a pályák közti töltőképernyő vagy a menü. Az utóbbira már nem is nehéz példát találni, gondoljunk csak a Mass Effect 2-3-ra. A főmenüben mindkét részben ott a kis számítógép, aminek alján bizony óhatatlanul belefuthatunk a széria DLC-jeinek reklámjába. Vagy említhetjük azt, amikor a harmadik rész stáblistájának lefutása után arra buzdítottak minket a készítők, hogy játszunk az eljövendő kiegészítőkkel -- ez utóbbit ugyan az Extended Cut DLC-vel köszönetnyilvánításra cserélték, de a tény, hogy eredetileg beletették, jelzésértékű. És ha már Mass Effect, a játékok belső enciklopédiájában fellelhető egy-egy aprócska leírás a kiadott könyvekről. Ez nyugodtan tekinthető bújtatott reklámnak.

Nagy kérdés, hogy nekünk, felhasználóknak vajon milyen haszna származik mindebből? A szakértők szerint semmilyen. Pozitív hatását -- ha csak nem fordul nagyot az üzleti világ -- nem fogjuk érezni, ugyanis a hirdetésekből beáramló többletbevételt a kiadók és fejlesztők inkább zsebre teszik, semmint visszaforgatnák a következő játékukba, emiatt azok nem lesznek olcsóbbak. Tetejébe az egyre agresszívabb hirdetések ugyanolyan bosszantókká fognak válni, mint a tévében vagy éppen az interneten.

A termékpropagandák tehát beférkőztek a játékokba. Bizonyos műfajokban van létjogosultsága a megjelenésüknek, hiszen nem zavaróak, sőt, életszerűbbé teszik a programot. Más műfajok viszont alkalmatlanok erre, ez viszont nem feltétlenül riasztja el a marketingeseket.