A kezdet kezdetén (értsd: az IBM PC megjelenésekor) a Microsoft csak egy rakás, egyetemet sem végzett álmodozó kocka gyülekezete volt, akik olcsó hotelekben aludtak és enniük is alig volt mit. Aztán jött az IBM-mel megkötött üzlet a DOS nevű operációs rendszerről, és egy csapásra minden megváltozott. Bill Gates és barátai milliomosok lettek, a DOS pedig, bár kódjának alapjai sosem láttak microsoftos programozót, a vállalat cégérévé, a modern informatika ikonjává vált. A Microsoft gyakorlatilag minden konkurenst ellehetetlenített a piacon, és miután a videojátékok készítői is rájöttek, hogy a PC többet tud, mint amit elsőre mutat magából (ebben nagy szerepe volt az id Software alapítóinak, de az egy másik történet), megállíthatatlanul tört a csúcs felé.
A Microsoft azóta is a világ valaha létezett legsikeresebb vállalata. A vezetőség egyszerűen nem tud akkorát hibázni, hogy beletörjön a bicska, pedig a cég korai időszakában aztán mindent találunk, egyszer még az amerikai állam is széttördeléssel fenyegette a dollármilliárdosra duzzadt óriást. És mégis, az MS máig itt van, nemsokára új operációs rendszerrel rukkol elő, játékok terén pedig lassan fontosabbá válik, mint a Nintendo vagy a Sony.
Az első Xboxról maga Bill Gates beszélt először egy 1999-es interjúban. Már akkor kifejtette, hogy cége szerint a játékoknak csak egynek kell lennie a megannyi szolgáltatás közül, hisz a konzol tulajdonképpen egy médiacenter. A már egy teljes éve fejlesztés alatt álló DirectXboxot a megjelenésére átnevezték Xboxnak, és bár a 2000-es GDC-n leleplezett gépért mindenki odavolt, mai szemmel kijelenthető, hogy nem volt több ügyes reklámhadjáratnál. A Microsoft tisztában volt vele, hogy egy olyan erős ellenféllel, mint a Sony, nem bír el, hisz utóbbi még a Segát is a sarokba küldte, holott a DreamCast korát megelőző konstrukciója jobb sorsot érdemelt volna.
Így aztán az MS ravasz módon összeszereltetett egy nem túl drágán gyártható PC-t, vett rá pár játékot (mint az Apple elől elhappolt Halót, ugyebár), és piacra dobta a gépet 2001 végén. Az eredmény szolid siker: a gép 2006-os gyártásstopjáig 24 millió darabot értékesítettek, míg a PS2-ből ugyanennyi idő alatt cirka 100 millió fogyott. Amit viszont akkor még nem sejthettünk, az az, hogy az MS tudta, mit csinál, és az egymilliárdos Xbox-bukást csak azért vállalta be, hogy a következő generációra már egy bejáratott branddel készülhessen.
Az első Xbox idején a Microsoft tett egy próbát az online szolgáltatások bevezetésével. Az Xbox Live 2002-es indulásakor negyedmillió játékos csatlakozott a fizetős rendszerhez, mely barátlistát, élő kommunikációt és multiplayert garantált. Utóbbi a Halónak köszönhetően még helyi kapcsolaton át is virágzott. Akkoriban ez forradalmi megoldásnak tűnt, hiszen előtte a DreamCast és a PS2 is igyekezett előállni internetes lehetőségekkel, de olyan rendszert, amit tényleg érdemes lett volna használni, egyik gép sem villantott.
Az Xbox 360 első szériái persze számtalan hibával küzdöttek. Máig legendás a hírhedt RRoD, amit a gép abszurd hardveres elrendezéséből adódó túlmelegedés okozott. Lehet utálni az MS-t a sietségért (hisz az ilyen gondok nyilván kapkodás eredményei), de utólag be kell látni, hogy ha nem adja ki az Xbox 360-at egy évvel a Wii és a PS3 előtt, lehet, hogy nem húzza nyolc évig a gép. Így viszont volt idő elhúzni a konkurencia mellett. Az Xbox Live a 360-nak már szerves része volt, az olyan trükköket pedig, mint az achievementek vagy az olcsóbb játékokat árusító online piactér, a konkurensek is sorra átvették -- mi több, PC-n is meghonosodtak ezen szokások, elég csak a Steamet felhozni példaként. Sőt, Amerikában több médiapartnernek hála az Xbox 360 már-már tényleg a nappali legfontosabb része, gondoljunk csak a Netflixre vagy a Hulura. Nincs mese, az Xbox 360 jókor volt jó helyen, ez viszont nem szerencse, hanem a gondos, több éves tervezés eredménye.
A Microsoft azóta is a világ valaha létezett legsikeresebb vállalata. A vezetőség egyszerűen nem tud akkorát hibázni, hogy beletörjön a bicska, pedig a cég korai időszakában aztán mindent találunk, egyszer még az amerikai állam is széttördeléssel fenyegette a dollármilliárdosra duzzadt óriást. És mégis, az MS máig itt van, nemsokára új operációs rendszerrel rukkol elő, játékok terén pedig lassan fontosabbá válik, mint a Nintendo vagy a Sony.
A TÖKÉLETES TRÜKK
Holott volt idő, amikor a microsoftos játékokat senki sem vette komolyan. Akármilyen jó szaglása volt Ballmernek és Gatesnek a felhasználói szoftverek és az üzletkötés terén, ha játékokról volt szó, cserbenhagyta őket a szimatuk. Sorolhatnánk a ’90-es évek MS-es baklövéseit, de nem lenne értelme, hisz 1997-ig alig akadna a horgunkra bármi, amire érdemes szót vesztegetni. Elég annyit tudni, hogy csak az új évezred közeledtével talált alkalmat a cég arra, hogy frontjait a játékipari háborúban is megerősíthesse.Az első Xboxról maga Bill Gates beszélt először egy 1999-es interjúban. Már akkor kifejtette, hogy cége szerint a játékoknak csak egynek kell lennie a megannyi szolgáltatás közül, hisz a konzol tulajdonképpen egy médiacenter. A már egy teljes éve fejlesztés alatt álló DirectXboxot a megjelenésére átnevezték Xboxnak, és bár a 2000-es GDC-n leleplezett gépért mindenki odavolt, mai szemmel kijelenthető, hogy nem volt több ügyes reklámhadjáratnál. A Microsoft tisztában volt vele, hogy egy olyan erős ellenféllel, mint a Sony, nem bír el, hisz utóbbi még a Segát is a sarokba küldte, holott a DreamCast korát megelőző konstrukciója jobb sorsot érdemelt volna.
Így aztán az MS ravasz módon összeszereltetett egy nem túl drágán gyártható PC-t, vett rá pár játékot (mint az Apple elől elhappolt Halót, ugyebár), és piacra dobta a gépet 2001 végén. Az eredmény szolid siker: a gép 2006-os gyártásstopjáig 24 millió darabot értékesítettek, míg a PS2-ből ugyanennyi idő alatt cirka 100 millió fogyott. Amit viszont akkor még nem sejthettünk, az az, hogy az MS tudta, mit csinál, és az egymilliárdos Xbox-bukást csak azért vállalta be, hogy a következő generációra már egy bejáratott branddel készülhessen.
A SIKER OKA
Észak-Amerika leginkább azért szerette az Xboxot (16 millió fogyott arrafelé), mert az amerikai piacra tervezett gép jobban megértette az ottani felhasználókat, mint az addigi keleti portékák. A Halo is attól lett sikeres, hogy megfelelő közönséget talált magának -- összehasonlításképpen Japánban, a konzoljátékok hazájában a gamerek hátán feláll a szőr Master Chief kalandjaitól. A szigetország egyébként sosem feküdt a Microsoftnak, az első Xboxból ugyan 2 milliót ott is eladtak, de a 360-ból bő öt év alatt is csak 1,5 millió ment el. Már nem is árulják, ez van.Az első Xbox idején a Microsoft tett egy próbát az online szolgáltatások bevezetésével. Az Xbox Live 2002-es indulásakor negyedmillió játékos csatlakozott a fizetős rendszerhez, mely barátlistát, élő kommunikációt és multiplayert garantált. Utóbbi a Halónak köszönhetően még helyi kapcsolaton át is virágzott. Akkoriban ez forradalmi megoldásnak tűnt, hiszen előtte a DreamCast és a PS2 is igyekezett előállni internetes lehetőségekkel, de olyan rendszert, amit tényleg érdemes lett volna használni, egyik gép sem villantott.
AZ ÚJ GENERÁCIÓ
Aztán eljött az 2005-ös év és révbe ért a Microsoft összes addigi erőfeszítése. A gyártó megjelentette az Xbox 360-at, mely minden téren felülmúlta elődjét. Azazhogy felülmúlja, hisz ez a gép még most is a csúcson van (tavasszal járt 67,2 milliónál), és utódja leghamarabb 2013 végén várható. Bár ekkor a Microsoft még nem volt a játékvilág legfontosabb szereplője, két kulcsfontosságú dolgot is bebizonyított: az első, hogy eltökélt és nem fél pénzt veszíteni; a másik, hogy meg tudja vetni a lábát a játékiparban, sőt, még igazi rajongókat is szerez (megint csak a Halóval kell, hogy példálózzunk). Egyértelmű jel volt ez a Sonynak, a japán óriás azonban túl arrogáns volt, hogy kapcsoljon, és mivel a PS3 csak 2006-ban indult útjára eszméletlenül drágán (599 dollárba került), a redmondi gyártó előtt szabad volt az út.Az Xbox 360 első szériái persze számtalan hibával küzdöttek. Máig legendás a hírhedt RRoD, amit a gép abszurd hardveres elrendezéséből adódó túlmelegedés okozott. Lehet utálni az MS-t a sietségért (hisz az ilyen gondok nyilván kapkodás eredményei), de utólag be kell látni, hogy ha nem adja ki az Xbox 360-at egy évvel a Wii és a PS3 előtt, lehet, hogy nem húzza nyolc évig a gép. Így viszont volt idő elhúzni a konkurencia mellett. Az Xbox Live a 360-nak már szerves része volt, az olyan trükköket pedig, mint az achievementek vagy az olcsóbb játékokat árusító online piactér, a konkurensek is sorra átvették -- mi több, PC-n is meghonosodtak ezen szokások, elég csak a Steamet felhozni példaként. Sőt, Amerikában több médiapartnernek hála az Xbox 360 már-már tényleg a nappali legfontosabb része, gondoljunk csak a Netflixre vagy a Hulura. Nincs mese, az Xbox 360 jókor volt jó helyen, ez viszont nem szerencse, hanem a gondos, több éves tervezés eredménye.
Ez akkor sem változna, ha konzolok nem lennének. Párszor már leírtam, hogy a játékostársadalom felhígulása, a mindenki számára könnyedén elérhető számítógépek (igen, azok is!) és konzolok az okozója a folyamatnak, nem a konzolok puszta léte. Ha nem lennének konzolok, az a 130 millió Xbox és PS3 (illetve 90 millió wii) tulaj PC-n játszana, de aki ott casual játékos volt, az PC-n is az marad, és a piac az ő igényeiket ugyanúgy kiszolgálná, ugyan így azokkal, akik meg konzolon voltak HC játékosok.
Rossz konzolportok pedig mindig is voltak, mivelhogy otthoni játékkonzolok előbb léteztek, mint játékos PC-k, csak volt egy időszak, amikor a jelentőségük lecsökkent. Most viszont megerősödtek, és megkockáztatom, hogy a jövőben akár összeolvadhatnak a PC szegmenssel.
Az említett autós (illetve a nem említett sport és platform) játékok pedig eleve sokkal jobban játszhatók kontrollerrel, mint billentyűzettel, az analóg karok és ravaszok miatt. Nem mondom, tényleg kitolás a PC-sekkel, hogy nem kapnak rendes billentyűzetes irányítást és venniük kell egy 5000 forintos kontrollert, de aki komolyabban gondolja a játékot, szerintem amúgy is vesz egyet. Sokat hozzáad az élményhez.
A hardvergyártók problémái miatt pedig nem hullajtok könnyeket. Így is nagyon szaladnak a fejlesztéssel, hogy nincs miért. Ha a szoftvereket rendesen optimalizálnák két generációval ezelőtti hardveren is gond nélkül mennének a mai legszebb játékok nagy felbontásban, magas részletességgel, csak nekik nem abban van a pénz, a szoftverfejlesztők meg ellustulnak, mert minek optimalizálni, ha úgyis kitolják az egyre erősebb hardvert. Pedig a meglévő hardverek jobb kihasználása ugyanúgy fejlődés, mint az egyre erősebbek kiadása.
Ezért népszerű a konzol. Mert a grafikai fejlődés (már amíg tart), nem viseli meg a felhasználó pénztárcáját, nem kell a szebb játékokhoz új hardvert venni a tökéletes látványhoz. Persze egy idő után kifogynak a fejlesztők a hardvererőforrásokból.
A véleményem az, hogy a PC és konzolpiac így tartja egyensúlyban egymást. A konzolok visszafogják, hogy elszálljanak a gépigények, így a PC-seknek nem kell évente fejleszteniük, a PC gyorsabb technikai, grafikai fejlődése pedig sürgeti az új konzolgenerációt és lökést ad az ottani fejlődésnek.
Oké, ez igaz, de nem csak a konzolok miatt áll a fejlődés. A PC-s játékosok alacsony száma ugyanígy okolható. Sokakat elriaszt a platform "bonyolultsága" és relatíve magas ára. A többiek meg orrba-szájba warezolnak. Ha ott tartana a PC, ahol a 2000-es évek első felében, nagyon király dolgokat látnánk.
Nem csak a grafikáról van szó, hanem tartalomról is. Tömegeknek csinálják a játékokat futószalagon, az előző változatokat másolva, lebutítva. Remek példa a Skyrim, ami relatíve jól néz ki, és nem is rossz játék, de ha odaállítjuk a nagy előd, a Morrowind mellé, ami még a consolitis fertőzés előtt készült, hát elbújhat a sarokban zokogva. Grafikától függetlenül. De nézheted a 30 fps-re korlátozott sok szép játékot, a billentyűzettámogatás hiányát az elmúlt pár év autós játékaiban, és még sok egyebet. Gyakran hallani förtelmes konzolportokról. Rengeteget ártottak a PC-s játékiparnak. Igen, ez is magánvélemény, nem tagadom. Aki nem PC-ben érdekelt, azt talán mindez nem is zavarja. De szerintem nem vagyok egyedül, aki így gondolkodik.
Nézhetjük a hardvergyártók szemszögéből. Szegény AMD és nvidia az elmúlt években már a felbontást emelgetik, az eyefinity-t meg a 3d-t próbálják erőltetni, mert szerencsétlenek nem tudják eladni az egyre erősebb hardvereket, mert szinte nincs játék, amihez kellene. Ha jól sejtem, a pár éves Radeon HD kártyáktól is azért vonták meg a támogatást, mert már kínjukban nem tudnak mit kitalálni, amivel eladhatnák az új hardvert. Kénytelenek rákényszeríteni az embereket a cserére. Sokkal szebb lenne, ha a játékok fejlődése miatt kényszerülnénk hardvercserére, nem egy üzleti döntés következtében.
Lassan átmegyünk OFF-ba, de gondoltam, ezt nem árt leírni, hogy teljesebb legyen a kép.
Jogod az van, de remélem megérted, hogy ez magánvélemény. Én például nem kaparom a falat, hogy nem kell másfél évente gépet cserélnem. A grafika pedig csak egy része egy játéknak, és még csak nem is a leghangsúlyosabb. Szerintem már tartunk ott ezen a téren is, hogy az állítólag visszafogott fejlődés ellenére is élvezhetően nézzenek ki a játékok, még ha nem is kelt olyan áll leejtős hatást, mint 2005-ben a F.E.A.R. vagy 2007-ben a Crysis.
Nem a pénztermelésre utaltam, hanem a fejlődés megállítására. Nyilván nekik ez az érdekük, de nekem meg épp az ellenkezője, tehát nekik joguk van azt csinálni, nekem meg jogom van nem szeretni őket érte.
Lol, mit ártottak neked?
Példa: pár éve a Segát is sokan szidták, mert egy rakás konzolt adott ki egymás után, és ezzel túlduzzasztotta a piacot. Erre tessék, manapság úgy beszélnek róla, mint áldozatról, amit a Sony irtott ki. Persze, nem volt szép dolog, hogy az EA a PS2 oldalára állt, és az sem volt épp jófej lépés, hogy a third partyk sorra elpártoltak a DreamCasttől, így vagy úgy. Ettől függetlenül csak maguknak köszönhetik, hogy eltűntek a konzolok világából.
Magyarán minden csak perspektíva kérdése. PC-sként lehet utálkozni a konzolgyártók felé, de nincs értelme, mert fordítva is lehet gondolkodni.
"Ugyan így ott van GT5 PS3-on, ami grafikailag egy katasztrófa."
Jaj, ezt ne is emlegessétek, kérlek...
Maximum úgy, hogy továbbra sem fejlődne semmi. Mert ugye a két kedves konzol szinte állóra fékezte a fejlődést. Ha ez a két konzol nem lenne, már valószínűleg évekkel ezelőtt olyan szintű játékokat láttunk volna, amit most még csak tech demókban, nextgenként elkönyvelve. Nem véletlen, hogy a mai átlag (!!!) játékokat egy 4-5 éves PC gond nélkül elviszi kimaximalizálva, nagy felbontáson.
"Az ms meg dúskál a pénzben és a liveért és elkérik amit el akarnak."
Az üzlet nem így működik. A Microsoft a PC iparral, azon belül is a vállalati windows-os gépek eladásával szedte meg magát (ezért is fura, hogy a cikk a konzolokra összpontosít), nem a konzollal. Maga a konzolos rész évekig veszteséges volt, és az egyik szekció nem keverhető össze a másikkal. Nem lehet az egyik divízió által termelt nyereséget egy teljesen más részleghez számítani. Ha az adott részleg hosszú távon nem tudja eltartani magát, akkor szépen lekapcsolják. Nem így történt, mert idővel elkezdett nyereséges lenni, de ha nem így lett volna, akkor mára már nem lenne live, nem árulnának többet a gépből. Tehát tök mindegy, hogy maga a cég mekkora nyereséget termel összességében, ez nem mérvadó.
Mindezt nem a Sony védelmében mondom, én kifejezetten és egyformán utálom mindkettőt, épp a fent leírtak miatt. Csak a dolog tisztázásában akartam segíteni.
Igen, látszatra, de ha jobban belegondolunk, grafikai durvulást nem is igen láttunk Xbox 360-on. Az exkluzívok sosem voltak sokkolóan szépek, talán csak az autós játékok. Nem tudjuk, hogy egy Naughty Dog mit kezdene a hardverrel.
Viszont a Sony (szerintem) komolyan gondolja, hogy 10 évig támogatná a PS3-at. Ez pont kitenné a gép maradék pár esztendőjét, mialatt a PS4-gyel is lehetne hódítani a nextgen érában -- ahogy eddig is volt a PS3-mal és 2-vel.