Egyáltalán nem tartom
magam Halo-rajongónak, de azért kellemesen elszórakoztam a szériával, ráadásul
a Combat Evolved volt az első játék, amit végigvittem a legelső saját PC-men, így
aztán kellemes emlékek fűznek a Bungie lövöldéjéhez. Néhány évvel ezelőtt
viszont végigpörgettem az egyik legjobb videójátékos kollekciónak tartott The
Master Chief Collectiont, és meglepve tapasztaltam, hogy mennyire rosszul
öregedett a páncélba zárt spártai első bevetése, ami nélkül valószínűleg
egészen másként alakult volna a konzolos FPS-ek – na és persze az Xbox –
története. Nem azért vártam tehát tűkön ülve az exkluzivitást még csak hírből sem ismerő Halo:
Campaign Evolvedot, mert az Infinite óta elvonási tüneteim vannak, hanem mert
érdekelt, hogy mit tud kihozni a 343 Industries Halo Studios egy olyan
alapanyagból, amin mély nyomokat hagyott az idő vasfoga. Sajnos hamar kiderült,
hogy nem sokat.
Mivel az eredeti kampányt kétszer is átéltem, természetesen a nulláról összerakott bónusz missziókra fordultam rá először, a lelkesedésem azonban legalább olyan gyorsan kezdett el zuhanni, mint ahogy a Pillar of Autumn száguldott az ikonikus gyűrű felszíne felé. Már akkor lefelé görbült a szám, amikor láttam, hogy egy unalomig ismert Covenant hajón kezdődik az előzményként funkcionáló kaland, mert hát hiába csillognak szebben az Unreal Engine 5-tel „festett” folyosók, ha egyszer betéve ismerem ezt a helyszínt. Ekkor viszont még nem sejtettem, hogy az újrahasznosítás csak a jéghegy csúcsát jelenti majd a negatívumok között, ennél ugyanis sokkalta bosszantóbb, hogy mind a Chief oldalán harcoló Johnson, mind az új karakter, az egész X-et lángba borító Williams szövegei Michael Bay munkásságának legrosszabb pillanatait idézik, az új átvezetők pedig annyira hitványak, hogy legszívesebben belefejeltem volna egy Needlerbe. A minikampány egyetlen pozitívuma a fináléban helyet kapó űrcsata, ami kellően látványosra sikeredett, és egy icipicit édesebbé tette a keserű szájízt. Ha viszont ez a maximum, amit saját kútfőből ki tud magából szenvedni a Halo Studios, akkor bizony nagy bajban van az Xbox szebb napokat is látott zászlóshajója.
Ami a fősodort illeti, a csili-vili grafikán kívül majdnem minden maradt a régi, és ez most nem pozitívum, hiszen – mint mondottam – a Halo: Combat Evolvednak egyáltalán nem tett jót az idő múlása. Ami 2001-ben jó volt, az persze most is remekül szuperál, csak hát a párját ritkító gunplay, a kimagasló mesterséges intelligencia, a járműhasználat és a sztori nagy fordulópontja nem a Halo Studios, hanem a Bungie érdeme, így aztán nehéz lenne az előbbinek beírni a piros pontot. Az egykori 343 akkor érdemelne dicséretet, ha emészthetőbbé varázsolta volna a Libraryt – itt ugyan kevésbé utáltam, mint az eredetiben, de ettől még egy borzalmas pályának tartom –, vagy ha nem ugyanolyan folyosókon és alagutakban játszódna a fél kampány, hiszen pontosan az egy remake lényege, hogy javítson, módosítson az alapművön, megtartva annak varázsát. Nos, ezúttal nem ez történt, vagyis ami anno zavart, az több száz játékkal a hátam mögött már egyenesen kiszúrta a szemem, és most nem csak az avítt pályadizájnra gondolok. A falnak tudtam volna menni például attól, hogy ezúttal is a nyamvadt plazmagránátok okozták az elhalálozások 90%-át, de az időnként elég rosszul elhelyezett ellenfelek miatt is gyakorolhattam picit a káromkodást.
Kevesebbet nyom a latba, de azért mindenképp fontos, hogy a fejlesztők prezentáció terén sem nyújtották a maximumot, hiába gyönyörű ugyanis a látvány – mondjuk akkora előrelépés szerintem nem történt az Infinite óta, ami megindokolná motorcserét –, ha közben ordít a végeredményről a hanyagság. Szőrszálhasogatásnak tűnhet, de 2026-ban már elvárom egy UE5-öt használó, élvonalbeli stúdiótól érkező címtől, hogy hajladozzon a növényzet a talpunk alatt, ahogy a Warthogban történő helycseréknek sincsenek animációi – a Mass Effect: Andromedát anno keresztre feszítették azért, mert a főszereplő csak úgy „kiteleportált” az ND1 Nomadból. Ugyancsak igénytelennek tartom (elnézést, nincs erre jobb szó), hogy a fertőzött ellenefelek hulláinak shotgunnal történő kezelése azonnali szublimációval jár, bár azért kicsit vicces, ahogy a meglőtt holttest egyszerűen kitörlődik a létezésből. Ami kevésbé mókás, hogy a hangkeverést sikerült teljesen elrontaniuk a „szakiknak”, így aztán hiába csendülnek fel az eredeti nóták, ha még maximumra tolva is sokkal halkabban szólnak a kelleténél.
Ebből a kis szösszenetből úgy tűnhet, hogy szívből gyűlölöm a Halo: Campaign Evolvedot, pedig erről szó sincs, épp csak azt nem értem, hogy miért volt rá szükség. Mint kiderült, a PS5 tulajokat pont nem érdeklik Master Chief bevetései, a PC-seket és az xboxosokat pedig sokkal jobban izgatjná a történet folytatása, mint egy tál felmelegített töltött káposzta. Mindez a felhasználói értékeléseken is meglátszik, hiszen Steamen és Metacriticen is eléggé vegyes a megítélés, bár szerintem ez leginkább a meredek árcédulának szól, amit valóban nehéz megemészteni. Mármint világos, hogy ez nem egy remaster, hanem egy remake, aminek drága volt a fejlesztése, de az Xbox által kért 60 euróért nem kapunk mást, mint a kampányt, aminek a második felén amúgy simán végig lehet futni anélkül, hogy meg kellene nyomnunk a ravaszt. Én például egyetlen délután alatt letudtam a sztorit Normal fokozaton, vagyis a program ár/érték aránya finoman szólva sem nevezhető ideálisnak – ha a pakk tartalmazná a multit, akkor persze egészen más lenne Cortana fekvése, csak hát nem tartalmazza.
A régi-új Halót tehát egyáltalán nem tudnám odatenni az olyan, valóban minőségi felújítások mellé, mint a Resident Evil 2, a Silent Hill 2 és a AA kategóriában párját ritkító Gothic 1 Remake, azt meg pláne nem értem, hogy kaphatott ez a projekt zöld utat az Xboxnál. A rajongóknak túl kevés, az új érkezőknek pedig túl drága lett a Halo: Campaign Evolved, ami szerintem egyedül Game Passben tud komolyabb sikereket elérni, csak hát az meg nem elég az üdvösséghez. Kíváncsi vagyok, hogy a Halo Studiost is érinteni fogják-e a teljes resetet ígérő CEO, Asha Sharma által kezdeményezett leépítések, a mostani munkájával ugyanis nem azt bizonyította a csapat, hogy jó kezekben van nála a széria, épp ellenkezőleg: van mitől tartaniuk a megmaradt rajongóknak. Ti is csalódtatok a felújításban, vagy csak én voltam ennyire szőrösszívű?
Borítókép forrása: Halo Waypoint
