A Ubisoft enyhén szólva is erősen zárja majd az idei évet, hiszen a franciáknak rögtön három AAA kategóriás játéka is érkezik a közeljövőben. Október 29-én rajtol a Watch Dogs: Legion, november elején, a következő generációs konzolokkal szinkronban érkezik az Assassin’s Creed Valhalla, a sort pedig a tavaly még Gods & Monsters (nem összekeverendő a Monster energiaitallal) néven bemutatott Immortals Fenyx Rising zárja, december 3-án.

Utóbbi pedig már csak azért is érdekes, mert nem a Ubisoft egyik jól bejáratott sorozatának a folytatása, hanem egy teljesen új IP, ami nyitott világával és színes, vidám grafikájával talán a The Legend of Zelda: Breath of the Wildra hajaz leginkább. Mi pedig nemrég a Cenegának hála idő előtt belekóstolhattunk ebbe a kalandba, ami első benyomásaink alapján egy nagyon ígéretes címnek érződik.

Nem hősnek való vidék

Az Immortals Fenyx Rising főhőse Fenyx, aki legutolsó pajzshordozóként szolgál egy görög csatahajón. A dicsőség messze elkerüli, bajtársai is lenézik, ellentétben a bátyjával, aki retteget harcos és igazi hős is egyben. Mindez azonban gyökeresen megváltozik, mikor Fenyxék hajója egy gyilkos viharba keveredik és elsüllyed, a katonákat pedig az Arany Szigeten veti partra a tenger.

Ez a hely az istenek otthona, most viszont egyáltalán nem olyan idillikus, mint azt látatlanba elvárnánk tőle: lakói kővé dermedtek, tájait szörnyek járják, az isteneknek pedig hűlt helyük sincs. Mindezért a pusztításért minden titánok leggonoszabbika, Typhon a felelős, aki kiszabadult börtönéből, és eljött bosszút állni az égieken. Fenyxnek pedig nincs választása: ha meg akarja menteni bátyját, bajtársait és az egész emberiséget, muszáj szembeszállnia Typhonnal, és kiszabadítania az isteneket, még akkor is, ha ehhez a Tartarosz legmélyére kell alászállnia. Nem is egyszer.

A Ubisoft formula újra akcióban?

Alapjait tekintve az Immortals Fenyx Rising egy nyitott világú, RPG elemekkel feldobott akciójáték, ahol egy-egy összecsapás és logikai feladvány között nagy hangsúly helyeződik az Arany Sziget felfedezésére. Maga a térkép több, egymástól drasztikusan eltérő zónára osztható, melyek mind egy-egy istenség jegyeit viselik magukon. Mi ezek közül a demóban Hermész és Afrodité birodalmát vehettük alaposan szemügyre, és ezek valóban teljesen más élményt nyújtottak, hiszen előbbi sziklás, meredek tájai nagy kontrasztban állnak utóbbi nyílt, zöldellő mezőivel.

A sziget elméletben már az első pillanattól teljesen nyitva áll előttünk, a gyakorlatban azonban állóképességünk szabja meg, hová mehetünk és hová nem. A Breath of the Wildhoz hasonlóan ugyanis a sziklamászás, az úszás vagy a sprintelés itt is folyamatosan csökkenti staminánkat, így korlátozva, hogy a térkép mely szeletjeit fedezhetjük fel. Persze a sztori előrehaladtával egyre szívósabbak leszünk, és egyre több helyre juthatunk el, azonban hamar rá fogunk jönni, hogy az Arany Sziget bebarangolása sajnos nem is olyan nagy buli.

Távolról, egy szobor tetejéről nézve persze elég hívogatónak tűnhet a táj, azonban, ha közelebbről megszemléljük az egyes zónákat, látni fogjuk, hogy elég sok az üres, kvázi érdektelen terület. A legjobban talán úgy lehetne összefoglalni ezt a jelenséget, hogy az Immortals Fenyx Risingból egyelőre hiányzik az a kis extra élet, az a kis extra érdekesség, ami folyamatosan piszkálja a fantáziánkat, hogy fedezzük fel a térkép minden apró zugát.

Ne csak a pengéd, az agyad is legyen éles!

Az Immortals Fenyx Rising többi aspektusa azonban már jelenleg is elég jónak érződik. Mint korábban említettük, a játékmenet főleg harcokra és logikai (vagy netán ügyességi) feladványokra épül, ezekre pedig nem lehet egy rossz szavunk sem. Az összecsapások például elsőre kicsit talán egyszerűnek érződhetnek, de ahogy nyitjuk meg egymás után a különböző képességeket és fegyvereket, úgy fogunk rájönni, hogy bőven van mélység a Ubisoft alkotásában.

Ezen túl pedig a logikai részekre sem lehet panaszunk. Persze olyan kemény feladványokra, mint amik például a The Witnessben szerepeltek, nem érdemes számítani, de azért a küldetések közben így is meg kell majd  állnunk párszor gondolkozni. Az pedig szintén egy erős pozitívum, hogy a fejtörők megoldását nem rágják a szánkba a fejlesztők, inkább hagyják, hogy mi magunk jöjjünk rá egy-egy rejtély nyitjára, így pedig a sikerélmény is nagyobb, amikor végre sikerül valamelyik rázósabb feladatot teljesítenünk.

Isteni komédia

Ha pedig a pozitívumoknál tartunk, muszáj még megemlíteni az Immortals Fenyx Rising humorát is. Bevallom, én a játéknak ettől a vonulatától az előzetesek alapján eléggé féltem, de a jelek szerint alaptalanul. A program könnyed, családbarát, ugyanakkor helyenként kifejezetten morbid hangvétele nagyon jópofa, a fejlesztők pedig jól érzik, meddig mehetnek el ezzel, és egy pillanatig sem tolják túl a poénkodást.

Továbbá azért is jár a dícséret, amiért a viccek jó része erősen épít a görög mitológiára, legyen szó akár arról a jelentről, mikor a küklopszok kiakadnak a senkise név hallatán, akár arról a párbeszédről, mikor Prométeusz megpróbálja elmagyarázni Zeusznak, hogyan született meg Afrodité. És bár az Immortals Fenyx Rising története néha kifejezetten komorrá válik (hiszen mégiscsak a világ elpusztulása ellen küzdünk), azért az ilyen jeleneteket nehéz mosoly nélkül megállni.

Legenda születik?

És végeredményben ez a mosoly kijár az egész Immortals Fenyx Risingnak is, ami minden hibája ellenére egy nagyon ígéretes címnek tűnik. Igaz, hogy a térképe lehetne kicsit élettel telibb, ahogy azt se lehet tagadni, hogy a Ubisoft nem változtatott olyan túl sokat a jól bevett formuláján itt sem, de ezeket a zavaró tényezőket jól ellensúlyozza az állóképességünkre épülő felfedezés, a látványos harcrendszer és a remek humor. Épp ezért az Immortals Fenyx Risingra megérheti odafigyelni, hiszen simán előfordulhat, hogy ez lesz az idei december egyik nagy meglepetése.