Batmant szinte mindenki szereti, nem véletlen, hogy itthon is annyi történet megjelent már a szereplésével, bár a helyzet az, hogy nem éppen Az utolsó lovag a Földön lesz az, ami miatt bárki a kedvencévé avatja a karaktert, de ez abszolút nem a történet hibája. Sőt, azt kell mondjam, hogy Scott Snyder sztorija mellett a legújabb Thor-kötet is alaposan átvariálja a megszokott dolgokat, ledönti a gátakat, és egy teljesen új szemszögből mutatja be a mennydörgés istenének létezését. Akarom mondani, mennydörgés istennőjének…

Batman: Az utolsó lovag a Földön

  • Író: Scott Snyder
  • Rajz: Greg Capullo
  • Oldalszám: 176
  • Ár: 7495 Ft (a kiadó webshopjából olcsóbban megvásárolható)

Batman egy nap, a nyomozása során régi, szomorú emlékek helyszínére kerül, ahol gyermekkorának legnagyobb tragédiája következett be, ahol szülei egy szörnyűséges támadás során vesztek oda. És most, sok évvel később, ugyanott, egy másik gyermek térdepel. Majd egy lövés dördül el, és lecsap a sötétség, mint a megállíthatatlan éjszaka. Ám ezzel még messze nem érnek véget a köpenyes igazságosztó életét szegélyező furcsaságok, sőt még csak most kezdődnek igazán.

Merthogy elmegyógyintézetben ébredve azt kell tapasztalnia, hogy senki nem az, akinek ismeri az illetőt, sőt még ő maga sem Batman, csak képzelte mindezt, kezdve szülei halálának körülményeitől egészen Jokerig és a többi szuperbűnözőig. Már-már úgy tűnik, ápolói és barátai igazat mondanak, de végül csak kijut a falon túlra, ahol aztán csak még nagyobb lesz a káosz: a Föld szinte teljesen elpusztult, ahogy az emberek zöme is, és miközben egy maroknyi lázadó a föld alól küzd a zsarnoki elnyomással, Batmannek muszáj szembenéznie az igazsággal és önmagával.

Nem mondom, hogy elsőre teljesen érthető, tiszta és egyszerű sztori az egyébként egy korszak és egy munkakapcsolat lezárásának is tekinthető Az utolsó lovag a Földön, de még így is nagyon élvezetes, kellően elvont és meglepő, ami mindenképpen jó pont. Pozitívum még a külső, hiszen az extravagáns, őrülettel teli elmeséléshez speciális látásmód szükséges, ami itt Capullo jóvoltából meg is van. Így az eredménynek hála néha csak kapkodjuk a fejünket, azon gondolkodva, hogy az alkotóknál rendesen beütött a cucc, de lényegében jól szórakozunk, részben Jokernek, vagyis inkább a fejének köszönhetően, amit Batman folyamatosan magánál hord. Igen, jól értetted. Nem, ne kérdezd! Inkább olvasd el, mert megéri, ahogy a keményfedeles kötet is, melynek a végén néhány extra borítót kapunk a teljes minisorozat mellé.

Thor: A mennydörgés istennője

  • Író: Jason Aaron
  • Rajz: Russell Dauterman, Jorge Molina
  • Oldalszám: 216
  • Ár: 8495 Ft (a kiadó webshopjából olcsóbban megvásárolható)

Jason Aaron sorozata immáron a harmadik kötetnél tart, ami bár most egészen más irányt vesz, és lényegében önmagában is élvezhető, azért nem árt hozzá ismerni az előzményt, hiszen azzal együtt válik teljessé, eseményei pedig egy az egyben következnek belőle. Konkrétan azzal a kiindulási ponttal együtt, hogy Thor nem tudja megemelni pörölyét, miközben Malekith a jégóriásokkal együtt támadja a Roxxon támaszpontját, ahol valami ősi rejlik, ami hatalmas változásokat eredményezhet. Thor azonban ereje elvesztésével képtelen szembeszállni a hódítókkal, és megvédeni Midgard népét. Helyette azonban akad más hős, vagyis hősnő, méghozzá az új Thor képében.

Mert bizony van, aki megemeli helyette a Mjölnirt, sőt úgy kezeli, mint Odin fia korábban soha, és ez bizony számos konfliktust szül, mintha nem lenne elég a Föld ostroma. És ez az ostrom bizony önmagában is elég gond, ami mellett csak ráadás, hogy Odin sértett büszkeségében olyan eszközökhöz nyúl, amit már neje sem néz jó szemmel. A Pusztító így elindul a Földre, hogy szintén szembenézzen az új Thorral és barátaival, akikből szerencsére akad bőven, így az ismeretlen nő, akiről lényegében senki nem tudja, ki lehet, bajtársak egész sorának támogatása mellett száll szembe a hódító és isteni erőkkel.

A Thor: A mennydörgés istennőjeegyfelől viszi tovább azt a vonalat, amit korábban megkezdett, másfelől egészen új irányvonalat is ad a történetnek és időnként a karaktereknek. Nekem személy szerint azzal sem lett volna gondom, hogy Thor karakterét nőként ábrázolják, viszont néhány elem sajnos lerontja ezt az amúgy érdekes élményt. Az elején mindössze csak annyit éreztem, hogy néhol kicsit bárgyú egy-egy dialógus és helyzet, de van egy pont ahol már konkrétan nevet is kap az a szemlélet és folyamat, aminek okán maga a karakter is meg lett változtatva. Az a pillanat pedig, amikor az új Thor ellenfele, egy gonosztevő csak azért fejet hajtana, mert Thor nő, és megérti, miken kell keresztül mennie, na, az azért már több, mint komolyan vehetetlen és kisiklott gondolat. Legyen az jó vagy rossz szándékkal született ötlet. Ettől függetlenül összességében tetszett a kötet, vannak erős jelenetei, bár a végén azt sem teljesen értettem, miért pont így lett összetrombitálva a felmentő sereg (girlpóver, ofkorz), de ez már részletkérdés. Nem mellesleg kíváncsian várom, hogy mindez miképpen lett átültetve a Thor: Szerelem és mennydörgésbe. A rajzok szokás szerint jók, az alap elképzelés is rendben és a lezárás is szép, de azt gondolom, hogy ezt még sokkal jobban is meg lehetett volna oldani, kevésbé direkt és szájbarágós részekkel. Extraként kapunk néhány borítóvariánst, maga a kötet kellően tartalmas, a megszokott Fumax-minőséget képviseli.

De ez még mindig nem a sor vége, megjelent a horror manga, a From Hell, ami mellé érkezik az Éljen Megatron! és az Identity Crisis is, szóval továbbra is lesz mit olvasni, továbbra is lesz mit nézni, köszönhetően a Fumax nagyszerű kiadványainak.