Bár a kiadó nem sokáig pihent a tavalyi év fáradalmait és megjelenéseit követően, és máris elkezdte magából ontani a látványos és izgalmas kiadványokat, nekünk maradt némi lemaradásunk, amit most igyekszünk behozni. Avagy ezúttal két különösen izgalmas és látványos kötet kerül sorra, kimondottan közkedvelt és népszerű franchise-okat képviselve, bár a látványosság az egyik esetben talán félrevezető. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, mi érkezett a Fumaxtól.

Judge Dredd – Dredd bíró: Eredet

  • Író: John Wagner
  • Rajz: Carlos Ezquerra
  • Oldalszám: 176
  • Ár: 6495 Ft (a kiadó webshopjából olcsóbban megvásárolható)

Kicsit döcögősen indult a kapcsolatom az Eredettel, mert egyszerűen nem kapott el a felvezetés: mutánsok érkeznek Mega-City 1-be, ahol némi gyilkosság és rendzavarás árán egy csomagot juttatnak el az Igazságügyi Nagycsarnokba. Lényegében egy olyan élő génállományt, ami az alapítóhoz és Dredd egyenesági őséhez, ezzel együtt az új, a háborúk utáni Amerikához köthető. Ebből adódóan a bírák, hősünk vezetésével, megindulnak a pusztába, a mutánsokkal és veszélyekkel teli sivatagba, hogy az elképzelhetetlen mértékű, írásban követelt pénzmennyiséget átadják annak az árnyékok között maradt személynek, aki a DNS-sel meglepte őket.

Az a helyzet, hogy Dreddel vegyesek az élményeim, mert vagy imádom a vele készült képregényeket, vagy egyáltalán nem fognak meg, avagy kicsit viharos a kapcsolatunk. És eleinte bizony azt gondoltam, hogy az Eredet is utóbbi kategóriába fog tartozni. Nem kapott el a történet kezdeti ritmusa, a látványvilág meg sok helyen annyira felületesnek és kidolgozatlannak érződik, hogy még a külsőben sem tudtam elveszni. Aztán szerencsére elég gyorsan sikerült túllendülni a döcögős kezdésen, és utána, ahogy a kis csapat elindul a városból, máris igen izgalmassá válik a sztori, ami meglepetéseket is tartalmaz, emellett elég abszurd pillanatokkal bír, plusz visszaemlékezésekkel felvázolja a teljes történetvonal kezdetét, Judge Dredd születését.

Így a cím abszolút helytálló, ráadásul ehhez passzol általában a cselekmény minősége is, ami sokkal izgalmasabb, mint elsőre tűnik. És ugyan mindenkinek más a szép, avagy biztos lesz, aki vitába száll velem, de sajnos pont a külső az, ami kicsit visszább vesz nálam a lelkesedésből. Mert ugyan a sztori kellemes meglepetésekkel szolgált, Carlos Ezquerra rajzai ezúttal szinte egyáltalán nem találtak be nálam. Van pár jobb jelenet, beállítás, karakter, de összességében gyengébbnek érzem a látványvilágot, mint a rajzoló korábbi, fekete-fehér műveinél. De az is lehet, hogy a színezés rontott az összképen, ezt nem tudnám biztosan megmondani. Maga a kötet a megszokott módon nagyon igényes, kicsit nagyobb méretű az átlagnál, pár borítóképen kívül pedig nincs benne extra. Emellett azonban, ha valaki kifejezetten kedveli a 2000 AD és Judge Dredd világát, az biztosan megtalálja a számításait, már csak az eredettörténet miatt is. 

Batman: Három Joker

  • Író: Geoff Johns
  • Rajz: Jason Fabok
  • Oldalszám: 160
  • Ár: 6495 Ft (a kiadó webshopjából olcsóbban megvásárolható)

Batman és Joker. Tűz és víz. Jin és jang. Az ellentétek, melyek nem léteznének egymás nélkül, miközben párosuk egy egész univerzum katalizátorát jelenti, mely újra és újra, teljes erővel indítja be ezt a sötét és bűntől bűzlő világot. Így most is, mikor úgy tűnik, hogy Joker toborzásba kezdett, és új, még halálosabb és őrültebb Jokereket állított csatasorba, akik legyőzésére talán már Batman, a Robinból lett Vörös Sisak, valamint Batgirl együttesen sem biztosít elegendő erőt/leleményességet és kreativitást. Az egyre szaporodó gyilkosságok és rejtélyek pedig hőseink ideget is alaposan kikezdik, ráadásul egy idő után már azt sem tudni, hogy ki az eredeti Joker. Egyáltalán létezett olyan valaha?

A Három Joker nagyszerűen vezeti a sztorit, mely egy rejtélyből egyből hármat szül, miközben vígan dagonyázik karakterei fájdalmában, kegyetlen és drámai múltjában. Ezúttal három karakter, három lelkileg meggyötört személy néz szembe a saját démonával, hiszen mind jól tudjuk, hogy mi történt Bruce-szal, az ifjú Robinnal vagy éppen szegény Barbarával. És a szerző és a rajzoló párosa ezzel nyíltan vissza is él, avagy számos alkalommal tépi fel a régi sebeket, amikben újra összegyűlik a vér és az azzal együtt terjedő fájdalom. És emiatt is zseniális ez a kötet. Egyfajta fanservice, de nem elégszik meg azzal, hogy a nosztalgiában turkálva kizárólag az elvárásoknak feleljen meg, mert mellette új legendát épít. A Három Jokerét.

És nem ez az egyetlen jó hír. Míg a Dredd-kötet esetében a rajzok minőségébe kötöttem bele, úgy most nem győzöm méltatni Jason Fabok stílusát és tehetségét, mert a háromrészes minisorozat egész egyszerűen fantasztikusan néz ki. Követi a nagy elődök stílusát, de mégis modern és egyben nagyon látványos, karakterei szinte lejönnek a panelekből, cselekménye szinte megelevenedik előttünk. Ehhez mérten a kötet maga is pompás, átlagos mérettel, részben lakkozott borítóval, a Fumaxhoz méltó HC formájában, amit nézegetve továbbra is áll, hogy a kiadóval nagyon sokat köszönhet a hazai képregény-rajongó közösség. Ezúttal pár promóciós anyag és borítórajz az extra, az alkotók ismertetésével egyetemben, de maga a sztori abszolút megéri az árát, így mehet is a gyűjteménybe. Hamarosan visszatérünk néhány korábbi kiadvánnyal, utána pedig jöhetnek a 2022-es újdonságok.