Ha valakinek az előző kötet új vonala nem jött be, annak van egy rossz hírem, hiszen a 25. kötet is ezt viszi tovább, de ha valakit ez nem zavar, az bátran essen neki a legújabb gyűjteményes kiadásnak is. A korábbi Spawn, avagy Al Simmons ugye kiesett egy ideje, helyette a csodatévő, hosszú kómából ébredt fiatalember, Jim Downing vette át a stafétát, aki szabadidejében az árnyak között kószál, hivatalosan embereket ment és betegségeket gyógyít, hobbiként pedig saját múltja és ellenlábasai után kutat. Legalábbis eddig ennyit tudtunk meg, aztán jött az újabb füzeteket tartalmazó 25. kötet.

Szorul a hurok

Mindenképpen érdekes, ahogy a viszonyok alakulnak, elvégre bár a sötétség erői láthatóan mindent megtesznek, hogy nemcsak Jimet hálózzák be, de barátait is, illetve ugyan a szimbióta is próbálja elnyomni a fiatalember személyiségét és elméjét, de felbukkannak olyan régen nem látott arcok is, akik talán segíteni próbálják küldetésében. A küldetésben, amit ő maga is mindössze próbál megfejteni, miközben a gonoszság hírnökei csak acsarkodnak, hogy végül megszerezhessék a totális hatalmat.

Mert míg Jim igyekszik rendet tenni az életében, elsimítva a kapcsolataiban keletkezett gubancokat, rendezve a nézeteltéréseket, illetve próbálja uralma alá hajtani a szimbiótát, addig ellenfelei lényegében csak kisded hatalmi harcot folytatnak, és nem képesek megegyezni, hiába nyilvánvaló, hogy mire vágynak igazán. Persze azért ők is kavarnak rendesen, nehezítik hősünk dolgát, és többen is készülnek valamire. Felbukkan még egy nem túl beszámítható, volt angyal, megjelenik Cogliostro is, hogy történelmi leckéket tartson, de számos másik karakter is felbukkan, hogy még izgalmasabbá váljon a történet.

Márpedig izgalomban nincs hiány, folyamatosan épül fel a sztori, ami azért lassan egy újabb konklúzióhoz közeledik, közben pedig apokaliptikus helyzetet teremt, ezzel is még látványosabbá téve a cselekményt. És ha már látvány… bár talán mind az eredeti szérián “nőttünk” fel, így Szymon Kudranski rajzai és Fco Plascencia színei sokaknak még mindig furcsának és idegennek tűnhetnek, alapvetően nagyon is jól néz ki ez a vonal, amit ha sikerül megszokni, azt egy tényleg izgalmas és csavaros sztorival hálálja meg. Már csak abban bízom, hogy a végére is marad elegendő puskapor. Extraként pedig kapunk még tusrajzokat és borítókat, amikben eleget gyönyörködhetünk.  

Több mint 600 oldalnyi tömör gyönyör, már megint. A Spawn-rajongók mindenképpen örülhetnek, hiszen ezzel a masszív, keményfedeles kötettel már a 250. füzetig jutottunk el, és készül a többi is, már persze a különböző mellékágak mellett, amikből van bőven, sőt nemrég kettő is megjelent (Istenölő – A tél királya, Az élőhalott). Nos, legközelebb pontosan ezekkel és az újabb Fúziókkal folytatjuk, addig pedig, aki esetleg lemaradt, keresse a kiadót és pótolja a lemaradást, mert abszolút megéri. Van mit!