“A világ legjobb mangaalkotói közül néhányan összefogtak, hogy életre keltsék a Warcraft lenyűgöző világát. Az eredmény láttán pedig bizton állíthatjuk, hogy ezek a történetek egytől egyig elnyerték az utazók, a katonák és a tolvajok tetszését, és kiállva az idők próbáját valóban kiérdemelték a Legendák címet.” – meglehetősen hangzatos kezdés, ami meghozza az emberek kedvét az olvasáshoz, pláne akkor, ha ismerik a videójátékokat, avagy már több száz órát beleöltek a Warcraft-trilógiába, esetleg a fél életüket ott hagyták a World of Warcraft végtelennek tűnő vidékein. Nem véletlen, hogy egy rakás könyv is rendelkezésre áll, amennyiben jobban beleásnánk magunkat ebbe az univerzumba, már a különböző mangákon kívül, amikhez immáron a Legendák-sorozat is csatlakozik a maga öt kötetével. És bár első ránézésre a kisebb, puhafedeles könyvek felett talán elsiklik a képregénygyűjtők figyelő tekintete, ez komoly hiba, ha valaki csak egy kicsit is szereti a fantasy stílust.

Warcraft: Legendák (1-5)

  • Író: Richard A. Knaak és mások
  • Rajzoló:  Jae-Hwan Kim és mások
  • Oldalszám: kötetenként 168-192 oldal
  • Ár: 2392-2792 Ft/kötet vagy egyben 12 340 Ft

Biztosan nem én vagyok az, aki a legjobban ismeri és a leginkább szereti ezt a különleges világot, ami egyfelől a sárkányoknak is otthont ad, éppen úgy, mint a mindent elpusztító Lich Kingnek, aki élőhalott hordái segítségével tarolja le a vidéket. És bizony ez a hadjárat fontos, lényegében központi eleme a képregényeknek, amik közül most a mangák kapják a figyelmet, hiszen végre itthon is kapható a Legendák-sor, ami számos szerző elképzeléseit és történetét vonultatja fel úgy, hogy minden karakter, minden egyes cselekményszál egyetlen közös pontban találkozik: Azeroth legendáiról van szó, függetlenül a fajtól és származástól, vagy attól, hogy az illető él-e még vagy halott.

A kötetenként átlagban 4 sztori leosztás kicsit csalóka, hiszen az egyik négy köteten át tart, míg kettő pedig két részre lett vágva, ami főleg akkor izgalmas, ha külön-külön vásároljuk meg a köteteket, hiszen akkor a várakozás izgalma még hozzáadódik az egyébként sem unalmas történetek élvezetéhez. Tudod, mint egy jófajta cliffhanger a sorozatoknál, amikor legszívesebb kihajítanád a készüléket, majd felháborodott levelekkel bombáznád a szolgáltatót, hogy mégis hogy képzeli, hogy “jonnek a többiek!”... de hát kik azok a “többiek”???!!!

Ráadásul a folytatásos sztori az egyik legérdekesebb, főleg az elejét tekintve, hiszen megismerjük Tragot, az elátkozott taurent, aki élőhalottként járja a vidéket, miközben a fejében a Lich Király duruzsol, ezzel sokszor agresszióra kényszerítve szegény párát, aki emiatt mások segítségét kérné. Fajtársai azonban elárulják, így kénytelen magányosan folytatni az útját, hogy végül tényleg barátokra és harcostársakra leljen, egy olyan helyen, ahol semmiképpen sem számítana erre – a kérdés már csak az, hogy az élőhalottak urával képes-e összeakasztani a bajszát, vagy halott állapotában csak annyira megnőtt a bundája, hogy azt hiszi, immáron bárkinek nekimehet?

De van még itt egy törp fegyvermester, aki idővel bárkinek elkészíti a gyilkoló eszközét, csak fizesse meg, és nagy pénzsóvársága miatt azt sem veszi észre, hogy mi az igazi érték, kit áldoz be a gazdagságért. Aztán van két leánytestvér, akik sok-sok év elteltével találnak egymásra, hogy végül megbosszulják és felszabadítsák a szülőket, akik már elhunytak. Persze rendre előkerülnek a holtak is, avagy van, amikor egy gazdag ficsúr hozza össze a csapatot, melynek feladata, hogy megtisztítsa az élőhalottak miatt szenvedő vidéket, és bizony erre a misszióra még az is vállalkozik, akinek sokkal több a vesztenivalója, mint a pénz vagy a birtok – de olyat is láthatunk, mikor a Bíbor Hadjárat viszi túlzásba a tisztogatást, és bizony mindig, mindenki törleszt a bűneiért. Ilyen és ehhez hasonló történetek elevenednek meg az olvasók előtt, néhol egész vicces vagy kedves formában, összesen 16 cselekményszálat bemutatva, és mégha nem is mindegyik kiemelkedő, azért átlagban mindegyik jó móka, kellően szórakoztató végeredménnyel.

Legendák klubja?

Nos, ha nem is mindegyik történet ugyanannyira izgalmas, vannak kiemelkedően jó és akár kedves vagy éppen megható, drámaibb szálak is. A rajzstílus is változatos, hiszen többen dolgoztak a történeteken, ami meg is látszódik, így akit zavar a változó rajzstílus, az ebből a szempontból talán csalódott lehet, bár szerintem mindegyik szerző kitett magáért, legyen szó a cselekményről, a karakterekről, vagy akár a látványvilágról. És persze, ilyen rövid történetek alatt nehéz komolyabban bemutatni egy-egy szereplőt, nehéz igazán elveszni a sztoriban, de Trag története kifejezetten erős, ahogy a kalózos mini is a kedvenceim közé került, pedig nem is vagyok oda a témáért. Egyedül talán az a fontkészlet zavart, ami pl. Trag történeténél is jelen van, és más sztoriknál is visszatér, ugyanis igen nehéz elolvasni, nem igazán jó a szemnek. Ezen felül azonban ízlés kérdése, hogy kinek mennyire jönnek be a kalandok, amiket legendásnak talán nem minden esetben mondanék, de azért így is elég jól teljesítenek.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

Ha az Overwatch például nem is remekelt, azért a Warcraft: Legendák öt kötete egészen jól sikerült, így hiányosságai felett is könnyebb szemet hunyni. A több mint egy tucat történet, a néhány extra, amit még kapunk (vázlatok, szerzők bemutatása), összességében megéri az árát, ha pedig valakit nagyon elkap Azeroth földje, a Warcraft és a Lich király világa, annak ott van a sok-sok videójáték és más képregény, vagy éppen a számos, magyarul is elérhető regény, ami simán ajánlható – utóbbiakhoz még van egy ajánlott sorrend is, nehogy valaki elvesszen a rengeteg olvasnivaló, idővonal, történeti szál között. Hamarosan ismét jövünk a Szukits kiadványaival, és ne aggódj, a fantasy műfajt sem hagyjuk magunk mögött, hiszen legközelebb némi boszorkányság, vajákosság is jelen lesz.