A Team Bondi 2011-ben megjelent (általam is imádott) detektívjátéka a háború utáni Los Angeles utcáira kalauzolt minket, ahol a bűnügyek megoldása nemcsak a helyszínek átvizsgálásáról és a gyanúsítottak üldözéséről szólt, hanem az emberi arcok mögött rejtőző igazság felderítéséről is. Cole Phelps nyomozó története ugyan lezárult, a Rockstar azonban az elmúlt években sem zárta ki teljesen a folytatás lehetőségét. Strauss Zelnick, a Take-Two vezérigazgatója 2026 áprilisában szintén arról beszélt, hogy a vállalat gondolkodik a régebbi franchise-ai jövőjén, de konkrét bejelentést nem tett az L.A. Noire kapcsán. Ha egyszer valóban elkészülne az L.A. Noire 2, az egyik legérdekesebb kérdés az lenne, hogy a fejlesztők vajon visszatérnének-e a negyvenes évek Los Angelesébe, vagy egy teljesen új korszakba és városba kalauzolnák a játékosokat. Utóbbi az esélyesebb.
Az eredeti játék egyik legnagyobb erőssége ugyanis nem csupán a nyomozás mechanikájában rejlett, hanem abban a sajátos atmoszférában, amelyet a háború utáni Amerika teremtett meg. A napfényben fürdő sugárutak, a füstös bárok, a jazzklubok, a neonfényes mozik és a csillogó hollywoodi villák mind egy olyan világot festettek le, amelynek felszíne alatt korrupció, erőszak és erkölcsi romlottság húzódott meg. Egy folytatás akár az ötvenes évek elejére is helyezhetné a cselekményt, amikor Los Angeles már egyre inkább a modern nagyvárossá formálódott, miközben a régi bűnök és a háború traumái továbbra is kísértették a lakóit. A város így nem egyszerűen a történet háttereként szolgálhatna, hanem önálló szereplővé válhatna, amelynek minden utcája, épülete és eldugott sikátora egy-egy újabb titkot rejtene. Ha pedig a hatvanas évekbe ugornánk, akkor akár a Zodiákus gyilkos rejtélyes esetét is elő lehetne venni.
A történet középpontjába akár Jack Kelso is kerülhetne, aki az első részben Cole Phelps mellett fontos szerepet töltött be. Kelso karakterében rengeteg kiaknázatlan lehetőség rejlik, hiszen a háborús veteránból lett magánnyomozó egészen más szemszögből tekint a világra, mint a rendőrség szabályaihoz kötött Phelps. Míg Cole a törvény és az igazságosság közötti feszültséggel küzdött, Kelso kívülállóként, a saját szabályai szerint próbálhatna eligazodni Los Angeles alvilágában. Egy ilyen történetben a játékos egy olyan nyomozót irányíthatna, akinek nem kell minden esetben a rendőrség hivatalos eljárásait követnie, ugyanakkor a magánnyomozói lét sem jelentene számára teljes szabadságot. A tanúk bizalmának megszerzése, az informátorokkal való kapcsolattartás, a megfigyelés és a bizonyítékok összegyűjtése mind új lehetőségeket teremthetnének. Kelso főszereplőként való visszatérése egyébként nem pusztán rajongói elképzelés: Adrian Chmielarz játékfejlesztő egy 2026-os interjúban szintén felvetette, hogy szívesen látna egy olyan folytatást, amelyben Kelso magánnyomozói kalandjai kerülnek előtérbe.
A játékmenet terén talán még ennél is nagyobb lehetőségek rejlenek. Az első L.A. Noire különleges arcanimációs technológiája, a MotionScan annak idején újszerű módon próbálta közelebb hozni a videojátékokat a filmszerű színészi alakításokhoz. A technológia segítségével a szereplők arckifejezései és apró reakciói is fontos szerepet kaptak a kihallgatások során. Egy modern folytatás ezt az alapötletet egészen új szintre emelhetné. A gyanúsítottak vallomásai során nem csupán az arcuk rezdüléseit kellene figyelnünk, hanem a történetük apró ellentmondásait, a bizonyítékokkal való összevetést és a beszélgetések közben szerzett információkat is. A kihallgatások így valódi logikai párbajokká válhatnának, amelyekben a játékosnak nem egyszerűen a megfelelő párbeszédopciót kell kiválasztania, hanem saját következtetéseket kell levonnia. Az sem lenne elképzelhetetlen, hogy egy rosszul feltett kérdés vagy egy idő előtt bemutatott bizonyíték végleg megváltoztassa az ügy kimenetelét. Ez növelné az újrajátszhatóságot.
A város felfedezése is új értelmet nyerhetne. Los Angeles utcái az első részben már önmagukban is különleges hangulatot árasztottak, de egy folytatásban sokkal több interaktív lehetőséget kínálhatnának. A játékos betérhetne a korszak jellegzetes éttermeibe, megfigyelhetné a kikötő forgalmát, felkereshetné a filmstúdiókat, vagy éppen a város szélén húzódó, poros külvárosokban kutathatna nyomok után. A nyitott világ nem feltétlenül a hatalmas, céltalanul bejárható térképről szólna, hanem arról, hogy minden helyszínnek valódi jelentősége legyen. Egy elhagyatott raktár, egy elegáns hollywoodi villa vagy egy zsúfolt éjszakai klub egyaránt egy-egy történet fontos részévé válhatna. A korszak hangulatát pedig a rádióból szóló jazz, a korabeli autók, a plakátok és az utcákon zajló apró jelenetek tehetnék még hitelesebbé. Az első rész sajnos eléggé üres volt, úgyhogy a folytatást lehetne a GTA 6 léptékéhez igazítani.
Persze ez egyelőre még csak találgatás. A Rockstar és a Take-Two nem jelentett be folytatást, így azt sem tudni, hogy valaha visszatérhetünk-e a bűnnel és titkokkal teli Los Angeles (vagy egy másik város) utcáira.
Borítókép forrása: Rockstar Games
