Christopher Nolan Odüsszeiája nem lett egy rövid alkotás, 2 óra 50 percet számlál, ám még így is egészen elképesztő teljesítmény, hogy a rendezőnek sikerült Homérosz világhírű görög eposzát egyetlen egész estés filmje belesűrítenie, nem mellesleg egészen zseniális módon. A rendező nemcsak előre-hátra ugrál a történetben, de olykor még a tónust és a műfajokat is cserélgeti, ami kifejezetten jó döntés volt a részéről, mert ha végig egyetlen irányt követett volna, akkor könnyen egy háromórás masszává válhatott volna az egész. Nolan filmje egy ponton ráadásul olyan fordulatot vesz műfaj-ügyileg, amire minden bizonnyal tényleg kevesen számítottak: testhorrorrá változik.
Vigyázat, innentől kezdve spoilerek!
Az Odüsszeiában van emberevő küklopsz, ugyancsak emberevő tengeri szörny és vannak nimfák, akik alig várjuk, hogy az énekükkel magukhoz csalogassák a gyanútlan vándorokat, majd jól foglyul ejtsék őket. Ám nem ők szolgáltatják a legfélelmetesebb pillanatot a filmben, hanem egy varázslónő, Kirké, olyannyira, hogy a hozzá kapcsolódó jelenetet már most sokan Nolan eddigi legijesztőbb rendezői munkájának tartják.
Mikor Odüsszeusz (Matt Damon) és legénysége kiköt egy ismeretlen szigeten, a Samantha Morton által alakított karakter vonakodva ugyan, de ételt ad a katonáknak. Csakhogy a döntés végzetesnek bizonyul a nő által barbárnak látott férfiak számára, a vacsora ugyanis nem egyszerű étel volt, hanem egy sötét mágia része. Nolan pedig nem finomkodott a jelenet megvalósításával: a kamera végig közelről követi, ahogy az emberi testek szó szerint állatokká alakulnak, Kirké pedig a saját két kezével formálja át disznókká a férfiakat egészen testhorrorra hajazó módon. Bár a jelenet önmagában is épp elég nyomasztó, a film elég erősen sejteti azt is, hogy Kirké számára ez nem egy egyszeri alkalom volt, és a varázslónő már korábban is végrehajtotta ugyanezt a mágiát csak épp más áldozatokon.
Ezt a jelenet látva pedig okkal adódik a kérdés, hogy vajon miért nem rendezett még Nolan horrorfilmet. Az Empire magazin podcastjében ennek okát is elárulta a rendező.
Soha nem találkoztam még olyan konkrét ötlettel vagy koncepcióval, amelynél azt éreztem volna, hogy ez az, amiből filmet kell készítenem. Viszont imádom ezt a műfajt. Az összes műfaj közül talán ez a leginkább ösztönös. Ebben számít a leginkább a közvetlen reakció a közönség részéről. Vagyis az a cél, hogy a nézők szó szerint a csontjaikban érezzék azt, ami a vásznon történik.
Borítókép forrása: Universal
