Mi lehet jópofa téma? Szerinted? Mert szerintem sok minden. Például egy oroszlánfalka életben tartása és szaporodása, egy sörtúra kivitelezése, a társasjátékok rendszerezése, esetleg kockákkal bányászat egy fantasy világban. Vagy akár festegetés Párizsban, egy különleges kihívás keretein belül. Így aztán, már vadásztam egy ideje a Super Meeple alkotására, ami végül új partnerünk, a rengeteg fajta, a különböző Európai nagykerek kínálatában megtalálható társasjátékos ínyencséget is tartó BoardGameZone jóvoltából jutott el hozzám, az ismerkedés pedig már a kezdetektől jó viszonyban zajlott.  Legyünk festők! – Mondtam én, a munkáslehelyezős társas pedig gond nélkül asszisztált hozzá.

Colors of Paris

  • Hazai partner: BoardGameZone
  • Kiadó: Super Meeple
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 2-4 fő
  • Játékidő: átlagosan 40-60 perc
  • Korcsoport: 10+
  • Nehézség: 2,31/5
  • Ajánlott fogyasztói ár: a BoardGameZone-nál 16 190 forint

Az átlagos méretű dobozban leginkább színeket találunk, méghozzá sokat, ami adja magát, ha már egyszer festőnek állunk. De nem is akármilyennek, hiszen a párizsi, Montmartre-i, Rue Ravignan 13-as száma alatt álló Bateau-Lavoir játékos kihívására jelentkezünk, melynek folyamán a lehető leggyorsabban teljesítünk megrendeléseket, melyeket élettel és stílussal megtöltve kell leszállítanunk, hogy igazán híres és ismert alkotóvá válhassunk. Ehhez kapunk egy központi játéktáblát, ami két részből áll össze, festménykártyákat, amikből négy állványra kerül, játékostáblákat jelölőkkel és kis meeple-ökkel, valamint különböző színű műanyag kockákat, amik az eltérő színeket jelölik. Utóbbiakból van alap- (kék, sárga, piros) és kevert szín (narancs, zöld és lila), valamint fehér és fekete, ami már nem normál színként használható fel. Amennyiben minden megvan, minden készen áll, mehet is a festegetés. 

Egyszerre két táblát megülve

A játékosok először az alapból náluk lévő, fából készült kis munkásaikat helyezik le a játéktábla szabad mezőire, amik éppen nincsenek lezárva, majd a második fázisban ezeket a befoglalt akciókat hajtják végre. A legfontosabb az adott színű festék beszerzése, ami normál esetben három azonos színű kocka begyűjtését teszi lehetővé. Aztán egy-egy kocka beáldozásával keverhetünk is színeket, a különböző kevert színekből egyet-egyet beáldozva fekete kockához jutunk, a tábla közepén lévő akciókkal pedig fehérhez. Utóbbi a festéshez, illetve a speciális kártyák használatakor azok vásárlásához, előbbi pedig a pontszerzéshez, esetleg a játék végének eléréséhez szükséges. 

De van még itt akció, hiszen az a festékes tubus ikonnal jelzett akcióval nővelhetjük a begyűjtendő kockák számát, a palettával a kapott, kevert festékek számát növelhetjük, míg az ecset ikon akcióval a konkrét festés esetén felhasznált festékmennyiséget. Merthogy a saját körünkben, egy-egy akcióval, festményt vehetünk el az állványokról, amit később egy másik akcióval elkezdhetünk megfesteni, amihez csak a négyzetekben lévő színek szükségesek. Amennyiben minden kocka a helyére került, plusz egy fehér kockát is beáldozunk, a festmény elkészült. Ha valakinek elkészült két festménye, esetleg begyűjtött öt fekete kockát, a játék végére érünk, amikor is jöhet a pontszámlálás. Addig azonban van feladat, bőven, hiszen a festményeket kell gyűjtögetni, beszerezve vagy kikeverve közben a színeket. De nehezítésként, míg egy forduló első fázisában a munkásokat helyezzük le, a másodikban pedig az akciókat hajtjuk végre, a harmadikban jön egy frissítési fázis. Ekkor a középső körtábla fordul egyet (vagy kettőt, esetleg marad a helyén, ha ezt az akciót választja valaki), ezzel másik akciókat lezárva, a korábban lezártakat pedig felszabadítva, miközben feltöltődnek a begyűjthető festmények állványai, illetve a festőknek fejenként csak 12 kockájuk maradhat, a többit el kell dobniuk, mert az beszáradt.    

Játékos festegetés

Ahogy a Sunset Over Water és a Canvas, úgy a Colors of Paris is egy egészen más oldalról közelíti meg a témát, méghozzá egy nagyon is szerethető irányból, remek érzékkel és ízléssel. Nem formabontó a játék, ráadásul az ismétlődő festményeket kimondottan fájlalom, de első játékos fejlesztőtől kifejezetten jó darab még így is, avagy érdemes Nicolas De Oliveira nevét megjegyezni, mert okozhat még kellemes meglepetéseket. Van, akinek a téma nem jön át, valóban fura, hogy munkásokat helyezünk le, miközben festők vagyunk, illetve a színek száma és keverése értelemszerűen nem elég a valóságban, ha tényleg egy művészeti alkotást szeretnénk letenni az asztalra… bocsánat, a vászonra. De ezzel együtt is kellemes alapötlettel és mechanikával rendelkezik a Super Meeple kiadása, ami ráadásul kellőképpen kiszámíthatatlan a mechanikák és játékostársak következtében, elvégre soha nem tudhatjuk, mikor és hogyan fordul a tábla és ezzel a lehetőségek sora. Emellett a festők és a hozzájuk tartozó egy-egy képesség is feldobja a társast, ahogy a speciális kártyák modulja is. Ez a kettő, bár a tapasztaltabbaknak ajánlott, igazából szerintem alapból úgy kapjuk meg a teljes játékot és elgondolást, ha ezeket is alkalmazzuk.

És ez a teljes játék, ahogy írtam, kifejezetetten szerethető, egészen látványos a maga módján, sőt ötletes is. Ráadásul kifejezetten örülök, hogy itt is leginkább fa és műanyag komponensek vannak, alig került token a dobozba, ami van, az pedig a játékostábla három képességének fejlesztésével kapható kitűző, ami győzelmi pontot ad, vagy újabb munkásra cserélhető, akivel bővíthető a csapat. Szóval igen, még választásunk is bőven van, aminek hála a külső mellett a Colors of Paris a belsővel is megvett, könnyedebb játékként maximálisan hozta, amit vártam/vártunk. Akit érdekel a téma, akinek szimpatikus a mechanika, az bátran csapjon le rá, mert az ára sem vészes, és bár nem kötelező darabról van szó, így is simán bekerülhet a kedvencek közé. 

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a BoardGameZone-nak! A játék ikonokkal kommunikál, így csak a szabályok megértéséhez szükséges az angol nyelvtudás, de rajongói fordítás ehhez is készült.)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát