Mármint a kellemes téma nem kifejezetten az utódnemzés, elvégre a vadvilágról beszélünk… hanem maga a vadvilág. Kifejezetten szeretem a természettel kapcsolatos társasokat, amiknél a növény- vagy még inkább az állatvilág felépítése, célba juttatása, elszaporodása a cél, legyen szó közben a madarak fesztávjáról, a királylepkék vándorlásáról, parkok bejárásáról vagy éppen a Serengeti parkról. És ebbe a sorba kiválóan beleillik az IDW Games játéka, melyről korábban nem is hallottam, de címével és oroszlános borítójával a Metagame színes kínálatában gyorsan megragadta a fantáziámat.

Roar: King of the Pride

  • Hazai partner: Metagame
  • Kiadó: IDW Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 3-6 fő
  • Játékidő: átlagosan 60-90 perc
  • Korcsoport: 14+
  • Nehézség: 2/5
  • Ajánlott fogyasztói ár: a Metagame-nél 14 990 forint

A téma adott: a játékosok Afrika különböző vidékein veszik át az irányítást egy-egy oroszláncsapat felett, hogy a nagymacskák végül, benépesítve és elfoglalva a minél nagyobb területet, megküzdjenek a királyi címért. Ehhez lényegében semmi mást nem kell tenni, mint figyelni az állományra, területet foglalni, utódokat nemzeni, növelni a befolyást, és persze ellátni a már meglévő csoportot. Mindez, bár a 14+-os kategória megtévesztő, de lényegében egy könnyű stratégiai játékot eredményez, aminek azonban megvan az a szépsége, hogy bőven hagy választási lehetőséget.  

Randomizált légyott

A játékmenet ezúttal egészen sok, a játékosszámtól függő számú fordulóra van felosztva, a nyomonkövetésben pedig fontos szerepet játszanak a közösségben élő emberi, bennszülött törzsek. Merthogy az indulásnál adott számú kunyhót kell a játéktér közelébe helyezni, innen kerül fordulónként egy a térképszerű játéktáblára, ha pedig elfogytak, egy választott darab a korábbi helyéről a fordulósávra kerül, ahol a játékosszámot jelző pontra érve véget vet a területfoglalásnak. Addig azonban a játékosoknak rengeteg dolguk van, hiszen egy-egy egyedi csoportot választva mindössze két hím és két nőstény oroszlánnal kezdenek, miközben a dolguk az, hogy benépesítsék Afrikát.

Ezt fordulónként két szabadon választott akcióval érhetik el. Lehet közlekedni, alapesetben két mezőnyit, de erre speciális szabályok vannak, ha esetleg ellenséges területen haladnánk át. Emellett, ha egy területen van hím és nőstény oroszlánunk, ott beindíthatjuk a szaporodást, aminek eredményét egy kockadobás dönti el: a kapott számnak megfelelő mennyiségű kölyök-tokent helyezünk a térképre, majd a következő forduló felnövés-szakaszában megnézzük, hogy milyen nemű állatot takar a token másik oldala, a kis fafigurákat pedig ennek megfelelően helyezzük le. Húzhatunk még feladatkártyákat (ebből alapból kapunk az induláskor), amiket mind meg is tarthatunk vagy el is dobhatunk, de oda kell figyelni, mert a nem teljesített lapok a játék végén negatív eredményt hoznak. 

A területfoglalást, haladást érdemes alaposan átgondolni, hiszen több módon is veszíthetünk állataink közül: egyfelől, ha emberek lakta településen haladunk át, másfelől harcban. A harchoz nem mellesleg egy külön sávot is néznünk kell a játéktáblán, a játékosok ugyanis itt erősíthetik nemzetüket, ami a nézeteltérések rendezésének legfontosabb tényezője, ráadásul valahol életszerű is: ha egy hímoroszlán kivívja magának a tiszteletet és félik vetélytársai, a többi csapat inkább meghúzza magát, mintsem összeakassza vele a bajszát. Ehhez tartozik a címadó ordítás is, aminél, ha van a közelben más, alacsonyabb rangú csoporthoz tartozó nőstényoroszlán, azt az ellenfél elveszíti, a domináns fél viszont kap egy sajátot, ezzel jelezve, hogy a célpontot sikerült átcsábítani a saját falkába. 

A munka oroszlánrésze

A játék végén számításba kerül, hogy kinek mennyi oroszlánja, területe, ellátmánya van, ennek megfelelően kapja mindenki a pontokat, illetve a teljesített célkártyák után. Ebből is látszik, hogy bár bőven van lehetőség, a Roar: King of the Pride nincs túlbonyolítva, sőt lényegében mindenben egyértelmű és logikus. Persze van egy rakás különleges helyzet és kivétel, ami részben az egyedi képességekből fakad, de ezeket is éppen úgy könnyű megérteni és levezényelni, mint a fordulók különböző lépéseit, kezdve a felnövéstől egészen az etetésig. Utóbbi is jópofa egyébként, hiszen az elfoglalt területeknek van egy élelem-értéke, ami, ha fedezi oroszlánjaink élelemkövetelményeit, akkor nincs gond, ha viszont előbbi alacsonyabb, falkánk megfogyatkozhat.

Okos és tiszta szabályok, nagyjából jól balanszolt és egyértelmű játékmenet, ami ugyan nem tökéletes, nem is kimondottan kiemelkedő, a témával és a megvalósítással együtt azért egyértelműen pozitív élményt jelent.  Az anyagminőség és a dizájn nagyon rendben van, a tábla egyszerűsége ellenére éppen olyan mutatós, mint a kártyák vagy a fából készült figurák, amikből aztán bőven kapunk. És bár a Roar: King of the Pride nagyobb játékosszám mellett, így 5-6 főnél mutatja meg az igazi lényegét, amikor simán sarokba lehet szorítani a másikat, ezáltal kicsit konfrontatívabb irányba tolva a játékmenetet, illetve, ahogy már írtam, nem kifejezetten kiemelkedő, mégis, a témája és megoldásai, kialakítása, látványvilága miatt simán kiemelt helyet lehet neki találni a gyűjteményben. 

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Metagame-nek, ahol érdemes olyan társasoknak is utánanézni, amik máshol nem kaphatók, hiszen a mellékelt ábra szerint náluk akár a ritkaságokat is be lehet szerezni!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát