A király halott. A királyság megosztott. Három frakció – a skótok, a walesiek és az angolok – a hatalom megragadásért küzd. Ahogy a birodalom egyre instabilabbá válik, az ország partjain már tettre készen várnak a franciák, hogy bemasírozzanak, megvalósítva régóta dédelgetett álmukat. Britanniának vezetőre van szüksége – de vajon ki nevezheti ki azt?
THE KING IS DEAD: SECOND EDITION
- Partner: Társasjátékpont
- Kiadó: Osprey Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 30-45 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,14/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a Társasjátékpontnál 9990 forint
A The King is Dead ezt a témakört járja körül, minden játékost kinevezve egy olyan hataloméhes személynek (legyen az egy nemes, egy hadvezér, vagy egy lovag), aki a három frakció támogatását igyekszik megszerezni, és a kibontakozó hatalmi játszmákat a saját kénye-kedve szerint alakítani úgy, hogy végül az jusson a trón közelébe, akit a leginkább támogatott.
Ha ez a felállás ismerős, az nem a véletlen műve. A The King is Dead eredetileg 2015-ben jelent meg, és ez "csak" egy felújított változat, ráadásul alapját a 2007-es King of Siam adja, ahol a hatalmi harc a manapság Thaiföldként ismert Siamban zajlott, így ez tulajdonképpen a harmadik iteráció. A múltból azonban több más játékhoz is hasonlítható: felemlegetése az itthon is ismert Condottiere, vagy a modern társasjátékok létrejöttében úttörő szerepet játszó El Grande kapcsán több, mint helytálló, a közelmúltban pedig a War of Whispers porolta le a háttérben zajló háború témáját.
REGINAM OCCIDERE
A The King is Dead ugyanis egy klasszikus területfoglalós stratégia, ahol ezúttal Anglia térképén, egész pontosan annak nyolc tartományában zajlik a konfliktus. Ebből három – északon Moray, nyugaton Gwynedd, keleten Essex – a három frakció központja, de valójában minden egyes terület szabad préda. Sőt igazából ezen van a hangsúly, ugyanis a játék során az éppen aktív régió erőviszonyainak manipulálásával kell olyan helyzetet kialakítani, ahol vagy az egyik frakció kerül többségbe (és ezzel végleg megszerzi ott az uralmat), vagy a patthelyzet miatt mindenki hoppon marad. A játék kétféleképen érhet véget: ha három régió is instabillá válik, a franciák azonnal bevonulnak, és az a játékos nyer, aki a legtöbb szettnyi (1 skót, 1 angol, 1 walesi) követővel rendelkezik; ellenkező esetben koronázásra kerül sor, és a legtöbb területtel rendelkező frakció nevez ki utódot. Ilyenkor a győztes az, aki ezen nyertes frakcióból a legtöbb követőt tudta összeszedni.
A játékmenet rendkívül egyszerű. Az adott fordulóban egyetlen régió sorsáról kell dönteni. A kezdőjátékostól kezdve mindenki egy akciót hajt végre, és ez egészen addig tart, míg mindenki nem passzol. Ekkor az adott terület kiértékelésre kerül, és vagy átveszi felette az uralmat a frakció, amely többségben van, vagy ha döntetlen áll fenn, akkor egy instabilitás-jelölő kerül rá, az ott található követők pedig mindkét esetben átvándorolnak a közös készletbe. A cél persze az, hogy lehetőség szerint mindenképp eldőljön a helyzet, ehhez azonban extrémen korlátozott, egész pontosan nyolc darab akciókártya áll rendelkezésre. Mindenki azonos paklit használ, ugyanazon lapokkal: ezekkel skót, walesi vagy angol támogatás kérhető (tehát a frakció új képviselőket küld a térképre), követők cserélhetők az egyes területek között (1:1, vagy 2:1 arányban), de akár az éppen aktuálisan kiértékelésre kerülő régió is megváltoztatható.
NOLITE TIMERE
Ez két dolgot eredményez. Egy: nem lehet biztosra venni semmit, a helyzet pillanatok alatt átrendeződhet, és a biztosnak hitt eredmény is borulhat egy másik játékos cselekedetei okán. Kettő: nem lehet mindent megnyerni, egész pontosan nem éri meg, hiszen, ha a nyolc lap elfogy, az adott játékos már semmilyen ráhatással sincs a játékra. Éppen ezért fontos szerep jut a kézmenedzselésnek és a kevéske kártya legjobb pillanatban történő kihasználásának. Az akció végeztével ráadásul kötelezően el kell venni egy követőt a játéktérről, és ez is teljesen átrajzolhatja a politikai térképet.
Ez a folyamatos kötélhúzás, az ellenfél eszén való túljárás, a frakciók gyengítése és erősítése egészen lebilincselő játékmenetet eredményez, amely tökéletesen működik 2 és 3 fővel is (4 játékos esetén csapatba kell verődni, és 2 oldal küzd egymással), és mivel a kezdő felállás – a három fő tartományt leszámítva – teljesen véletlenszerűsített, ezért rengeteg parti lapul a játékban.
Ugyanakkor ez csak a játék egyik fele, a második kiadás ugyanis tartalmaz egy olyan különleges paklit is, amely a három fő oldal támogatását célzó kártyát kihajítja, és különleges lapokkal helyettesíti azokat, melyek szinte teljes asszimetriát biztosítanak. És az az igazság, hogy ezzel válik igazán teljessé az élmény, ez az, ami a legjobban működik. Ezen lapok egyszerűen brutálisak: drasztikusan át tudják írni az erőviszonyokat, sőt van egy kártya (plot), amely menet közben nem vethető be, de a játék végén tulajdonosának egy extra követőt biztosít – és ez akár a meccset is eldöntheti.
EGO NON CONTRADICO
A The King is Dead új kiadása ráadásul mámorítóan szép. A kódexeket idéző kártyaábrák mellé sikerült egy letisztult, mégis csodaszép játéktáblát megálmodni (aranyozott hatású szegélyekkel) és ezt az elsőrangú tálalást még inkább kihangsúlyozza az egyszerű fakockákból és korongokból álló játékelemek spártaisága. Itt a fókuszban ugyanis nem a látvány, hanem a taktikázás áll: az alig 20-40 perces játékidő alatt egy komplett ország sorsa dől el, ahol csak egy győztes lehet – de az igazi győztes az, aki ezt a kiváló játékot birtokolja!
(A játékot partnerünk, a Társasjátékpont biztosította – köszönjük! A The King is Dead szinte nyelvfüggetlen, magyar nyelvű szabálykönyvről csak az első kiadás esetében tudunk.)
