Bár mélységeit és hangulatát tekintve talán nyugodtan mondhatjuk, hogy az élőhalottakkal foglalkozó társasok közül az itthon is megjelent Holtak tele: Válaszúton a legminőségibb darab, azért a CMON boszorkánykonyhájából jött, egyre terjedelmesebb világgal rendelkező, 2012 óta töretlenül népszerű Zombicide-nak (ami már lényegében mindenféle ellenfelet a játékosok nyakába zúdított) sincs miért szégyenkeznie. Sőt, akit nem zavar az ameritrash, az könnyen kedvencre lelhet a rengeteg minivel, fejezetekből álló kampánnyal rendelkező sorozattal, melynek legutolsó epizódja (ha a 2nd Editiont nem számítjuk) maga a horrormester, George A. Romero és munkássága előtt tiszteleg. Ráadásul végre magyarul is elérhető a Delta Vision jóvoltából.

Az élőhalottak éjszakája (Night of the Living Dead)

  • Hazai partner/kiadó: Delta Vision
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kooperatív
  • Játékosok száma: 1-6 fő
  • Játékidő: fejezetenként átlagosan 45-90 perc
  • Korcsoport: 14+
  • Nehézség: 2,42/5
  • Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 28 791 forint

A megszokottan méretes dobozról már első ránézésre is lerí, hogy mit kínál, legalábbis azok számára, akik otthon vannak a horrorok és zombifilmek világában. Az 1968-as, a modern zombifilmek hullámát legelőször elindító műfaji klasszikus a társas minden porcikáján ott hagyta a lenyomatát, ez pedig már az egyszerű, nem kimondottan szép, de hatásos borítónál is átjön. Amikor pedig a fedelet felnyitjuk, elszabadulnak az élőhalottak. Egy belső dobozban és a kis tartókban ugyanis összesen 66 minit találunk, amik közül 12 a főhősöké (klasszikus és Zombicide formában), az összes többi pedig “ghoul”, ahogy Romero is mondta. Van még itt 6 darab kocka és műanyag játékostálca, 48 darab műanyag jelölő, valamint rengeteg kártya, lapka, illetve modulárisan összeilleszthető tábla-darabka. A szabályfüzet itt már csak azért is fontos tényező, mert ebben vannak az alapmechanikai leírások mellett a forgatókönyv fejezetei is, amik a kampány során az eltérő részeket mutatják be a setuptól kezdve a győzelmi kondíciókig.

Elzárva, összefogva

Alapvetően minden esetben hat szereplő kerül a táblára (bár a szabálykönyv jelzése szerint a kezdők inkább egy karakterrel próbálkozzanak, míg a profibbak már akár egyedül is simán elirányítják a hatfős társaságot), avagy a klasszikus horrormoziból jól ismert Ben, Barbara, Harry, Helen, Tom és Judy kerül fel a kijelölt kezdőpontra. Emellett meghatározottak a beszületőpontok, ahonnan a zombik érkeznek a kártyahúzásnál, illetve bizonyos tárgyak, ajtók és barikádok helye is fix. A kezdés tehát egyértelmű és előre megírt, itt lényegében a feladatunk annyi, hogy túléljük az adott helyzetet, felülkerekedjünk a zombik seregén, továbbá teljesítsük a meghatározott feladatot. 

A feladat és minden egyéb a mozifilmből köszön vissza. Felbukkannak ismerős arcok a zombik között (ez a játék egyik húzós része), a cselekmény egy-egy sokszor látott pontját ismételhetjük el (a ház felfedezése után például megkeressük a furgon kulcsát, amivel aztán tankolni is kell, hogy elhagyjuk a szörnyű helyet), de a végére azért picit máshogy alakulnak az események, így tetteinkkel és a játékos kampánnyal némiképpen befolyásoljuk a jól ismert karakterek sorsát.

Maga a játékmenet egyébként nagyjából az ismert módon zajlik, avagy a műanyag tálcán a karakterlapot és a megszerzett eszközöket, fegyvereket birtokló, életerejüket és fejlődésüket jelölőkkel vezető játékosok három akcióból gazdálkodva dönthetik el, hogy mit tesznek. Mozognak, kutatnak (állapotuknak is megfelelően kártyát húznak a megfelelő pakliból), az ajtókkal és barikádokkal foglalkoznak, kereskednek egymással, autóznak és a többi. A zombik pedig ezután támadnak, illetve mozognak, továbbá beszületnek a húzott kártyalapok alapján. Ez megy fordulónként újra és újra, miközben a szereplők fejlődnek, átválthatnak normálból Zombicide-módba, amivel sokkal több lehetőségük lesz, ha azonban valaki meghal, nem teljesíthető a győzelemhez szükséges feladat, netán egy meghatározott történés bekövetkezik, a játékosok elbukják a missziót.  

Túlélőhorror

Nehéz dolga van a Resident Evil 3-nak vagy bármelyik másik, a zsánerben próbálkozó alkotásnak, hiszen Az élőhalottak éjszakája  Egy Zombicide játék, ha nem is nehéz, de kimondottan a túlélésre épít, miközben arra fókuszál, hogy a karakterek összedolgozzanak. Romero nagyszerű filmjében már láthattuk, milyen az, ha a túlélők nem fognak össze, folyamatosan szétmorzsolják őket az egyéni érdekek és a konfliktusok, így tudjuk jól, mit nem szabad tennünk. Innentől jön a “néma” küzdelem az állandóan jelen lévő halottak hordáival szemben, melynek során néha egészen elkeseredett harc és kilátástalan helyzet is kialakulhat, miközben egykori családtagok bukkannak fel az árnyak között. Ilyen téren a hangulat nagyon erős, szépen átjön a tematika, a film világa, ami nem az alapanyagból fotózott képekkel, hanem minőségi illusztrációval elevenedik meg. A Romero-oldalon fekete-fehér szereplőkkel, míg a Zombicide oldalán színesekkel, akik már egészen ütőképes brigádot alkotnak, de mindebből hiányzik a CMON szériájának megalomán stílusa a nagyobbnál nagyobb különleges ellenfelekkel és mutációkkal. Itt tényleg arról van szó, hogy egy félreeső birtokon több, véletlenül egymás mellé sodródott ember igyekszik kitartani és túlélni, átalakítva és felfedezve a helyszínt, miközben a sétáló, vérszomjas, életre kelt hullák rohamozzák az épületet.

Természetesen mindez kockadobásokkal, véletlenszerű kártyahúzásokkal és leginkább a hangulatra építve történik, avagy Az élőhalottak éjszakája  Egy Zombicide játék le sem tagadhatja gyökereit, ha azonban valaki nem irtózik az ameritrash vonaltól, Romero klasszikusa viszont fontos számára, akkor mindenképpen érdemes beruházni a játékra. Plusz a kooperatív/egyszemélyes társasok és az élőhalottas tematikát kedvelők is nyugodtan próbálkozzanak vele. Nem tökéletes, a véletlenszerűségnek bőven van szerepe, de atmoszférája és a Romero-recept átemelése miatt számomra ott van a legjobb Zombicide-ok között, plusz anyagminősége is kellemes, mind a kártyák, minik és egyéb összetevők, mind pedig a szépen illusztrált játékterület-darabok szempontjából. És persze az sem utolsó szempont, hogy a Delta Vision mindezt magyarul is elhozta számunkra, az eredetivel megegyező minőségben, mindent érthetően lefordítva, hogy azok is élvezhessék a klasszikus élőhalottak-élményt, akik nem tudnak angolul. Az eredeti film rajongójaként simán kötelezőnek mondanám, de ez persze komoly elfogultság, amit ebben az esetben nem is leplezek.  

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát