Bár mélységeit és hangulatát tekintve talán nyugodtan mondhatjuk, hogy az élőhalottakkal foglalkozó társasok közül az itthon is megjelent Holtak tele: Válaszúton a legminőségibb darab, azért a CMON boszorkánykonyhájából jött, egyre terjedelmesebb világgal rendelkező, 2012 óta töretlenül népszerű Zombicide-nak (ami már lényegében mindenféle ellenfelet a játékosok nyakába zúdított) sincs miért szégyenkeznie. Sőt, akit nem zavar az ameritrash, az könnyen kedvencre lelhet a rengeteg minivel, fejezetekből álló kampánnyal rendelkező sorozattal, melynek legutolsó epizódja (ha a 2nd Editiont nem számítjuk) maga a horrormester, George A. Romero és munkássága előtt tiszteleg. Ráadásul végre magyarul is elérhető a Delta Vision jóvoltából.
Az élőhalottak éjszakája (Night of the Living Dead)
- Hazai partner/kiadó: Delta Vision
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-6 fő
- Játékidő: fejezetenként átlagosan 45-90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 2,42/5
- Ajánlott ár: a kiadó webshopjából akciósan 28 791 forint
A megszokottan méretes dobozról már első ránézésre is lerí, hogy mit kínál, legalábbis azok számára, akik otthon vannak a horrorok és zombifilmek világában. Az 1968-as, a modern zombifilmek hullámát legelőször elindító műfaji klasszikus a társas minden porcikáján ott hagyta a lenyomatát, ez pedig már az egyszerű, nem kimondottan szép, de hatásos borítónál is átjön. Amikor pedig a fedelet felnyitjuk, elszabadulnak az élőhalottak. Egy belső dobozban és a kis tartókban ugyanis összesen 66 minit találunk, amik közül 12 a főhősöké (klasszikus és Zombicide formában), az összes többi pedig “ghoul”, ahogy Romero is mondta. Van még itt 6 darab kocka és műanyag játékostálca, 48 darab műanyag jelölő, valamint rengeteg kártya, lapka, illetve modulárisan összeilleszthető tábla-darabka. A szabályfüzet itt már csak azért is fontos tényező, mert ebben vannak az alapmechanikai leírások mellett a forgatókönyv fejezetei is, amik a kampány során az eltérő részeket mutatják be a setuptól kezdve a győzelmi kondíciókig.
Elzárva, összefogva
Alapvetően minden esetben hat szereplő kerül a táblára (bár a szabálykönyv jelzése szerint a kezdők inkább egy karakterrel próbálkozzanak, míg a profibbak már akár egyedül is simán elirányítják a hatfős társaságot), avagy a klasszikus horrormoziból jól ismert Ben, Barbara, Harry, Helen, Tom és Judy kerül fel a kijelölt kezdőpontra. Emellett meghatározottak a beszületőpontok, ahonnan a zombik érkeznek a kártyahúzásnál, illetve bizonyos tárgyak, ajtók és barikádok helye is fix. A kezdés tehát egyértelmű és előre megírt, itt lényegében a feladatunk annyi, hogy túléljük az adott helyzetet, felülkerekedjünk a zombik seregén, továbbá teljesítsük a meghatározott feladatot.
A feladat és minden egyéb a mozifilmből köszön vissza. Felbukkannak ismerős arcok a zombik között (ez a játék egyik húzós része), a cselekmény egy-egy sokszor látott pontját ismételhetjük el (a ház felfedezése után például megkeressük a furgon kulcsát, amivel aztán tankolni is kell, hogy elhagyjuk a szörnyű helyet), de a végére azért picit máshogy alakulnak az események, így tetteinkkel és a játékos kampánnyal némiképpen befolyásoljuk a jól ismert karakterek sorsát.
Maga a játékmenet egyébként nagyjából az ismert módon zajlik, avagy a műanyag tálcán a karakterlapot és a megszerzett eszközöket, fegyvereket birtokló, életerejüket és fejlődésüket jelölőkkel vezető játékosok három akcióból gazdálkodva dönthetik el, hogy mit tesznek. Mozognak, kutatnak (állapotuknak is megfelelően kártyát húznak a megfelelő pakliból), az ajtókkal és barikádokkal foglalkoznak, kereskednek egymással, autóznak és a többi. A zombik pedig ezután támadnak, illetve mozognak, továbbá beszületnek a húzott kártyalapok alapján. Ez megy fordulónként újra és újra, miközben a szereplők fejlődnek, átválthatnak normálból Zombicide-módba, amivel sokkal több lehetőségük lesz, ha azonban valaki meghal, nem teljesíthető a győzelemhez szükséges feladat, netán egy meghatározott történés bekövetkezik, a játékosok elbukják a missziót.
Túlélőhorror
Nehéz dolga van a Resident Evil 3-nak vagy bármelyik másik, a zsánerben próbálkozó alkotásnak, hiszen Az élőhalottak éjszakája – Egy Zombicide játék, ha nem is nehéz, de kimondottan a túlélésre épít, miközben arra fókuszál, hogy a karakterek összedolgozzanak. Romero nagyszerű filmjében már láthattuk, milyen az, ha a túlélők nem fognak össze, folyamatosan szétmorzsolják őket az egyéni érdekek és a konfliktusok, így tudjuk jól, mit nem szabad tennünk. Innentől jön a “néma” küzdelem az állandóan jelen lévő halottak hordáival szemben, melynek során néha egészen elkeseredett harc és kilátástalan helyzet is kialakulhat, miközben egykori családtagok bukkannak fel az árnyak között. Ilyen téren a hangulat nagyon erős, szépen átjön a tematika, a film világa, ami nem az alapanyagból fotózott képekkel, hanem minőségi illusztrációval elevenedik meg. A Romero-oldalon fekete-fehér szereplőkkel, míg a Zombicide oldalán színesekkel, akik már egészen ütőképes brigádot alkotnak, de mindebből hiányzik a CMON szériájának megalomán stílusa a nagyobbnál nagyobb különleges ellenfelekkel és mutációkkal. Itt tényleg arról van szó, hogy egy félreeső birtokon több, véletlenül egymás mellé sodródott ember igyekszik kitartani és túlélni, átalakítva és felfedezve a helyszínt, miközben a sétáló, vérszomjas, életre kelt hullák rohamozzák az épületet.
Természetesen mindez kockadobásokkal, véletlenszerű kártyahúzásokkal és leginkább a hangulatra építve történik, avagy Az élőhalottak éjszakája – Egy Zombicide játék le sem tagadhatja gyökereit, ha azonban valaki nem irtózik az ameritrash vonaltól, Romero klasszikusa viszont fontos számára, akkor mindenképpen érdemes beruházni a játékra. Plusz a kooperatív/egyszemélyes társasok és az élőhalottas tematikát kedvelők is nyugodtan próbálkozzanak vele. Nem tökéletes, a véletlenszerűségnek bőven van szerepe, de atmoszférája és a Romero-recept átemelése miatt számomra ott van a legjobb Zombicide-ok között, plusz anyagminősége is kellemes, mind a kártyák, minik és egyéb összetevők, mind pedig a szépen illusztrált játékterület-darabok szempontjából. És persze az sem utolsó szempont, hogy a Delta Vision mindezt magyarul is elhozta számunkra, az eredetivel megegyező minőségben, mindent érthetően lefordítva, hogy azok is élvezhessék a klasszikus élőhalottak-élményt, akik nem tudnak angolul. Az eredeti film rajongójaként simán kötelezőnek mondanám, de ez persze komoly elfogultság, amit ebben az esetben nem is leplezek.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Delta Visionnek!)
Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát
