A lovagok életét megidéző Glory: A Game of Knights 2019-ben kelt életre Kickstarteren, és bár nem lett milliókat kaszáló, kirobbanó siker, a kért összeget háromszorosan átlépték a lengyelek. Az elmúlt, zűrzavaros, 2020-as év, és jelenleg is folyó, nem kevésbé gondterhelt folytatása mellett a játékot az eredetileg kitűzötthöz képest egy év késéssel le is szállítják, ami már önmagában komoly fegyverténynek számít egy kis kiadótól. És bár a kiadó kicsi, a lelkesedés és az odaadás nagy: a két alkotó (Dominik Mucha és Marcin Wisthal) maga is rajongója a témának, sőt mi több, lovagi játékok aktív szereplői, így feltett céljuk volt, hogy elkalauzoljanak egy lovag mindennapjaiba.
Glory: A Game of Knights
- Partner/kiadó: Strategos Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-4 fő
- Játékidő: átlagosan 45-120 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,01/5
- Ára: Gamefoundon a bolti verzió 65 dollár, azaz nagyjából 19 600 forint
Az előkészületek hossza alapján az ember azt gondolná, hogy egy bonyolult játékról van szó: három pakli kártya kiterítése, a segítők sorának megfelelő feltöltése, a karakterválasztás, majd az ezzel járó felszerelések és tokenek kiosztása, nemesi címünk (gyakorlatilag titkos küldetésünk) megválasztása, és a maradék nagy halom jelölő rendszerezése első blikkre elrettentő lehet. A komponensek száma azonban nem egyenesen arányos a játék nehézségével vagy komplexitásával, bár tagadhatatlan, hogy szükség lesz megfontolásra és taktikázásra is. Ugyancsak félrevezető lehet a nagyszámú, háromféle kocka, melyek láttán egyből aggodalmak merülhetnek fel a szerencsefaktorral kapcsolatban is. De akár a komponenseknél, úgy itt is elmondható, hogy némi mázli ugyan kell, ám a látszat ellenére nem egy kockadobáson múlik minden, de erről picit később. A végső cél minél több dicsőség megszerzése, melyet számos forrásból szerezhetünk, így nemcsak egyféle megközelítése lehet a játéknak.
Nyeregbe, fegyverbe
A játékmenet során először lovas meeple-jeink lehelyezése szimbolizálja, hogy mi mindenre fordítjuk a lovagi torna előtti időszakot. Erő-tokeneket gyűjthetünk, hölgyeknek csaphatjuk a szelet, imádkozhatunk, pénzt gyűjthetünk, melyet felszerelésre vagy segítőkre válthatunk – mindez végső soron harcban felhasználható képességekhez és kockákhoz, vagy azok manipulálásához vezet. Miután a rendelkezésre álló hat lépést alapos megfontolás után végrehajtottuk, kijátszhatunk három „utazás-kártyát”, melyek nyomán vagy hölgyek ajándékoznak meg, vagy pénzen vásárolhatunk valamit, vagy párbajozunk egyet a meghatározott jutalomért. A játéktér frissítése után nevezünk a bajnokságra, melyből kettő is adott, ezt még a játék elején kellett kiválasztanunk: ezek az egyenes ágon történő kieséses rendszerre épülő Joust à plaisance (itt a játékosok egymással is harcolhatnak), vagy az egyszeri kihívásos rendszer, a Pas d'armes (itt nincs közvetlen konfrontáció), majd jöhet a megmérettetések sora, melyek mindegyike két nyert küzdelemig tart.
Maga a harc nincs túlbonyolítva, felszerelésünk után fehér kockákat, hátasunk után fekete kockákat, erő-tokenjeink felhasználásával pedig vörös kockákat vethetünk be, a meghatározott számban. Az így dobott kockákról csak az adott színhez tartozó a legnagyobb értéket kell figyelembe venni, és az így összehozott összegnek kell meghaladnia ellenfelünk harci értékét (vagy játékosnál annak dobott összegét). A kockák módosítására összesen négy lehetőségünk van, egyes segítők automatikus maximumot, egyszeri módosítót vagy újradobást adhatnak, összecsapásonként kettő segítőt aktiválhatunk, de bajnokságonként mindegyikük csak egyszer hívható. Míg hitünket felhasználva kockákat dobhatunk újra, összecsapásonként egy alkalommal, egyes relikviák ezekhez hasonló módon segíthetnek a győzelemben.
Asztali palotajátékok
Ebből talán látszik, hogy ugyan szerencsére is szükségünk lesz, de legalább ilyen fontos eldöntenünk, hogy mikor és mit hívunk segítségül, illetve mennyi erőt és hitet használunk fel minden egyes összecsapásban, mert ezek utánpótlása nagyon nehéz feladat, és időnk nagy részét felemésztheti. Hasonlóan fontos prioritizálnunk a munkáslehelyezésnél lépéseink sorrendjét, hiszen korlátozott számban állnak rendelkezésre kártyák és segítők, melyekért mindenki versenyez. Tetteink sorára nem nehéz narratívát építeni, bár ettől nem lesz tipikus amerigame a Glory: A Game of Knights, inkább egy euro-elemekkel tűzdelt hibridnek nevezném.
A komponensek minősége kiemelkedő, a gyűjtési kampány méretéhez képest főleg: a játékostábla pereme is védett, visszahajtott, minden papíráru műanyag szövetborítást kapott, a kiegészítőként osztott fémpénzek pedig nagyot dobnak az összképen – bár ezt a bolti változat értelemszerűen nem tartalmazza. Egyedül a számos jelölő és komponens mellé jött volna jól egy inzert vagy valamiféle tárolómegoldás, de ez megannyi játék hiányossága. Ugyancsak kiemelkedő az illusztrációk minősége, csak a képhez tartozó egyes címek és események egyszavas leírását hiányoltam, mely után így a szabálykönyvben kellett kutakodni. Ahogy egyes esetekben az ikonok sem teljesen egyértelműek, avagy egy rövid, egysoros magyarázatnak igazán helyet adhattak volna a kártyákon.
Ezen apróságok mellett a Glory: A Game of Knights minden ízén látszik a törődés, a téma iránti elkötelezettség. A korhű szereplők és egyéb ábrázolások; a történelmi emlékek alapján megalkotott, fantasztikusan mutatós játéktábla; a nemesi címerek és a hozzájuk tartozó, valóban létező személyek mind-mind odaadásról tanúskodnak. A lovagos téma kedvelőinek különösen tudom ajánlani, az ajánlások és a korhatár ellenére sem nevezném igazán középsúlyú játéknak, egyedül a számos komponens és a változatos hatások miatt lehet komplexnek nevezni. A játékmenet egyszerű, gyorsan tanulható és meglepően szórakoztató.
(A tesztpéldányokat köszönjük partnerünknek, a Strategos Gamesnek!)
