A remake-ek, remasterek, rebootok és folytatások korában meglehetősen lehetetlennek tűnik valamire azt mondani, hogy olyan definitív változat, ami mindent kihozott a témából, másra már nincs is szükség. És nem is lenne jó így tenni, hiszen a határtalan kreativitás okán is mindig lehet újat mutatni, valamihez új oldalról közelíteni, csavarni rajta. Különösen igaz ez arra a borkészítésre, mellyel a BGG adatbázisa szerint már minimum 100-an foglalkoztak (de ebbe beletartoznak a bort, mint elemet használó társasok is), de ez eltörpül például a Mars terraformálása vagy a mezőgazdaság mellett. Definitív játékot találni így relatíve lehetetlen, esszenciálist viszont már könnyebb – főleg, ha még a nevében is benne van.

Viticulture – Esszenciális kiadás (Viticulture Essential Edition)

  • Hazai kiadó: Delta Vision
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 1-6 fő
  • Játékidő: 45-90 perc
  • Korcsoport: 13+
  • Nehézség: 2,91/5
  • Ajánlott fogyasztói ár: 20 990 forint

A 2020-ban végre magyar nyelven is kiadott Viticulture – Esszenciális kiadás viszont semmilyen szempontból nézve sem új cím. Angol eredetije még 2015-ben került a boltokba, a kiindulási alapját jelentő Viticulture pedig eredetileg 2013-as. Az idő vasfoga azonban egyáltalán nem fogott rajta, nemcsak hogy még mindig pont annyira releváns, mint kiadásakor (bár azóta kapott jó pár erős kihívót), de egyben a mindig magas értékelésekkel rendelkező, mégis vegyes fogadtatású Stonemaier Games kínálatának egyik legerősebb és legkönnyebben emészthető darabja.

Ennek több oka is van, az első rögtön a témában keresendő, hiszen a borkészítés lényegesen érthetőbb és populárisabb, mint a világ meghódítása (Scythe) vagy a pszeudo-civilizációépítés (Korkép).  Ráadásul a választott műfaj – munkáslehelyezés – alapvetően egy már teljesen kikristályosodott stílus, ami könnyen tanulható alapot biztosít.

Tanulj, tinó!

Tanulni pedig lesz is mit, hiszen a Viticulture során egy komplett szőlészet irányítása szakad a játékosok nyakába, akik mindössze három dűlővel, egy minimális kezdő vagyonnal és pár munkással rendelkeznek – ebből kell kigazdálkodni egy olyan vállalkozást, amely sikeresebb a borbiszniszben a riválisokénál. A rendelkezésre álló kezdő erőforrások nem egységesek, minden játékos kap 2-2 úgynevezett papa-mama kártyát, ezek közül kell megtartani egyet, és az ezeken található értékek adják ki a kezdővagyont.

A vagyon nem csupán pénzt jelent, hiszen legalább annyira értékesnek mondhatóak a munkások, illetve a kártyák is. A munkások használata tradicionálisnak mondható, azok pár fontos szabály betartásával, alapvetően a központi játéktábla akciómezőin végzik a dolgukat. Egy akciómezőn mindig csak egy munkás tartózkodhat, az egyes helyszínekhez pedig csupán három mező tartozik. Ebből következik, hogy négyfős játéknál nem tudja mindenki ugyanazt a helyet használni, ahogy az is, hogy valamennyire számít a munkások lehelyezésének sorrendje. Kétfős játék esetében például azért, mert olyankor a három mezőből csak egy aktív (!), három vagy négy fő esetében pedig azért, mert a második akciómező az adott helyszínen mindig valami extrát (pénzt, kártyát) ad.

A rendelkezésre álló akciómezők száma nem túl magas – a központi játéktáblán kicsivel kevesebb mint egy tucat van –, ráadásul nem is mindig használhatók, mivel két kategóriára, két évszakra oszlanak. Minden forduló tavasszal kezdődik, ekkor a játékosok sorrendjét kell meghatározni – a "kezdőjátékos" ilyenkor fogja a jelölőjét, és a tábla 7 sorából kiválaszt egyet. Ezen sorok egyszeri extrát adnak (kártyát, pénzt, győzelmi pontot, idénymunkást), és igazából a jelölők sorrendje határozza meg, hogy ki a tényleges kezdőjátékos, ki rakhatja le elsőként a munkását a következő fázis, a tavasz során. Ilyenkor a sárga színnel jelölt mezők használhatók, egészen addig, míg nem passzolt mindenki. Ilyenkor jön az ősz, mindenki legalább egy látogatókártyával gazdagodik, majd beköszönt a tél és ezzel együtt megnyílnak a téli helyszínek. Ha ez a fázis is véget ért, az év lezárul, jönnek a kötelező műveletek, és minden kezdődik elölről. Ez egészen addig tart, míg valaki össze nem gyűjt legalább 20 győzelmi pontot – ekkor még lemegy az adott forduló, csak azután lehet győztest hirdetni.

Tervgazdaság

Idáig eljutni viszont nem két perc, az átlagos játékidő 60-90 percben mérhető, de magasabb játékosszámnál ez bőven eléri a 120-at is. A legtöbb időt alapvetően nem is az akciómezők használatával kell eltölteni, hanem annak kitalálásával, hogy mikor, mit és milyen sorrendben szeretnénk végrehajtani. A terveket természetesen nagyon sok minden felül tudja írni, például a rivális játékosok, ha elfoglalnak egy akciómezőt, na meg a szerencse is, ha nem úgy jönnek fel a lapok. Belőlük négy különféle van a játékban: a zöld a szőlőtőkéket tartalmazza; a sárga és a kék a nyári és a téli látogatóknak felel meg; a lila a borrendelés, melyet teljesítve lehet a legtöbb győzelmi ponthoz és körönkénti pénztermeléshez jutni.

A borkészítés folyamata alapvetően nem bonyolult, csak idő- és erőforrás igényes. Minden játékos rendelkezik egy saját játéktáblával, azaz a saját szőlőbirtokával, melyen három termőföld található. Ezekre kell elültetni a szőlőtőkéket. Minden föld kapacitása maximalizálva van, a szőlőtőkék értékét összeadva számolható ki. Bizonyos szőlőfajták elültetésének előfeltétele is van – egy vagy kettő, adott típusú épület megléte – így előbb vagy utóbb muszáj lesz a birtokot fejleszteni. A szőlőtőkékhez lugas és/vagy öntöző szükséges, de a többi építmény is valamilyen pozitív hatást hoz. Például a szélmalom megléte győzelmi pontot biztosít a szőlőtőkék elültetésekor, a borkóstoló helyiséggel minden bortúra során extra győzelmi pont zsebelhető be, a kis házzal extra látogatóhoz lehet jutni. A két legkülönlegesebb fejlesztés mégis egyszerűbb: a járom egy akciómezőt rak a saját játékostáblára, melynek birtokában akár nyáron vagy télen is le lehet szüretelni egy dűlőt, vagy pénzért szőlőtőkét eladni, míg a pincefejlesztés ahhoz kell, hogy magasabb minőségű bort állítsunk elő.

Pincemustra

Ahhoz ugyanis, hogy borunk legyen, nemcsak szőlőtőke kell, de annak leszüretelése is. Ez rendkívül elegánsan van megoldva, szüreteléskor ki kell választani egy dűlőt, és az ott található összes szőlőt be kell takarítani (de a kártyák, tehát a tőkék ottmaradnak): egy átlátszó üveglapkát kell helyezni a fehér és/vagy a vörös présház megfelelő számú mezőjére. Ha az adott mező már foglalt, akkor az eggyel alacsonyabb értékű mezőre kerül a jelölő. Miért van ennek szerepe? Mert télen mind a présházban, mind a pincében tárolt szőlőjelző/bor érlelődik, értéke eggyel magasabb lesz. Erre azért van szükség, mert minden borrendelés adott típusú és minimum értékű bort követel meg – a legkevesebb győzelmi ponttal rendelkezőhöz elég lehet akár csak egy fehér- vagy vörösbor is, de a komplexebbekhez már akár egyszerre több különböző borra is szükség lehet, méghozzá olyan minőségben, amit már csak egy közepes vagy nagy pince tud előállítani. A Viticulture-ban összesen négyfajta ital található: vörösbor, fehérbor, rozé és pezsgő. Ahhoz azonban, hogy a magasabb értékű italt is tárolni tudjuk, kötelezően fejleszteni kell a pincét, összesen kétszer: amíg ez nem történik meg, addig például sem pezsgőt, sem rozét nem lehet előállítani, mivel annak minősége magasabb, mint amit a kezdőpince be tud fogadni.

Ráadásul ezen különleges borok előállítása több típusú szőlőjelző kombinálásával történik. Maga a borkészítés is rendkívül hangulatosan lett megoldva: fogni kell a présház jelölőit és áttolni a pince megfelelő (azonos értékű) mezőjére. Rozé esetén 1 vörös és 1 fehér szőlőjelzőt kell kombinálni, míg a pezsgőhöz 2 vörös és 1 fehér szőlőjelzőre lesz szükség. Ennek, vagyis a kész bor birtokában lehet teljesíteni a borrendeléseket, amely után győzelmi pont jár és úgynevezett követelés – ennek értéke maximum 5 lehet, és ez határozza meg, hogy a fordulók elején mennyi pénz üti az adott játékos markát.

Légy (p)résen

Ahhoz persze, hogy mindez összeálljon, minden fronton teljesíteni kell. Fejleszteni kell a gazdaságot, szerencsésnek kell lenni a szőlőkártyák húzásakor, résen kell lenni az akciómezők használatakor, nem árt extra (permanens) munkásokat felbérelni, és ajánlott kihasználni a brutális előnyt nyújtó látogatókártyákat is, melyek eltérő képességeik révén (csökkentett építési költség, "ingyen" termelés és szüretelés, mások "büntetése") nyújtanak létfontosságú előnyt. A Viticulture a szabályokat tekintve nem bonyolult, ám rendkívül sok mindenre kell benne egyszerre figyelni, előregondolkodni, tervezni, ezért kell 2-3 játék, mire sikerül az egészet átlátni, és rendszerszintűen gondolkozni – de a jó borért mindenkinek meg kell dolgoznia!

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát