Figyelem! A cikk spoilereket tartalmaz!
A The Boys (A Fiúk) azért lett ennyire népszerű, mert a szuperhős-műfajt teljesen kifordította önmagából. Miközben a legtöbb képregényadaptáció hősies, idealista világot mutatott be, addig az Amazon sorozata azt a kérdést tette fel, hogy mi történne, ha a szuperhősök valójában korrupt celebek, vállalati termékek és politikai manipulátorok lennének? Ez a cinikus, brutális megközelítés nagyon frissnek hatott a Marvel-dominálta korszakban és épp emiatt válhatott a The Boys annyi ember kedvencévé. Az alapjául szolgáló képregényt például lefogadom, hogy itthon szinte senki sem ismerte addig, amíg a sorozat miatt be nem hozták Magyarországra is. A siker másik jelentős oka a karakterek ereje volt. Homelander például azért vált ikonikus figurává, mert egyszerre félelmetes és valahol roppant tragikus: kívülről Superman-szerű megmentőnek mutatkozik (legalábbis ennek akarják láttatni), belül azonban nárcisztikus, instabil és hataloméhes alak, aki az utolsó évadban már konkrétan istenné akar válni. Emellett a sorozat nagyon ügyesen használta a politikai és médiakritikát: a celebkultúrát, a vállalati propagandát és a szélsőséges politikát is kifigurázta. Eric Kripke showrunner többször beszélt arról, hogy a sorozat tudatos társadalmi szatíra volt, az ötödik szezon esetében pedig már szinte lemásznak a képernyőről a Trump-utalgatások.
A korábbi évadokban sokan azt érezték, hogy a sorozat képes egyensúlyozni a sokkoló jelenetek, a humor, az akció és a valódi dráma között. Az ultra-véres jelenetek mögött viszont akadt tartalom, volt egy világos mondanivaló is arról, hogyan torzítja el a hatalom az embereket. Emiatt a közönség és a kritikusok is gyorsan kult-sorozattá emelték a The Boys-t, viszont a lelkesedés valahogy idővel alábbhagyott. Már a negyedik évad körül megjelent az a kritika, hogy a sorozat túl sokszor ismétli önmagát, és hiába dobál be véres jeleneteket, az egész történet nem halad semerre. Több néző szerint a cselekmény egy helyben toporgott, miközben a provokáció öncélúbb lett, és ezzel már nem lehetett 10/10-es értékeléseket begyűjteni. Az utolsó évad a többségnél már egyértelmű csalódást okozott. Bár nézettségben továbbra is hatalmas számokat produkál a sorozat, a rajongói reakciók sokkal megosztottabbá váltak. Többen kapkodónak, üresnek vagy egyszerűen csak kifulladtnak nevezték a finálét, amit abszolút meg tudok érteni. Az Amazon már lenyilatkozta, hogy az utolsó szezon költségvetésének legnagyobb része az utolsó epizódra ment el, de ez nem látszik. Totális időhúzás volt az ötödik évad nagy része, elképesztően unalmas, érezhetően töltelék-jelenetekkel, amik semmi másra nem szolgáltak, csak hogy kitöltsék a játékidőt.
Az The Boys ötödik évada a sorozat végjátéka: Homelander gyakorlatilag totális hatalomra tesz szert, istenné akar avanzsálódni, Amerika pedig egyre inkább autoriter szuperhős-állammá válik. A Fiúk tagjai megpróbálnak előállni egy új tervvel, miközben Billy Butcher egy olyan vírussal tér vissza, amely képes lenne kiirtani az összes szuperhőst a világon – de ezzel ártatlanokat is megölne.
A marketinganyagok és a poszterek hazudtak. Azt sugallták, hogy egy elképesztően durva és látványos finálét kapunk, ahol végre összecsap egymással Homelander és Butcher, kő kövön nem marad, a világ pedig veszélybe kerül, ám ez még annak ellenére is csalódást keltő találkozás lett, hogy Antony Starr elképesztő nagyot alakított. Az utolsó epizód kapkodó lett, mintha az alkotók rájöttek volna, hogy már csak egyetlen, kicsit több mint egyórás rész áll rendelkezésükre és el kell varrniuk MINDEN szálat. Az eddig megjelent évadkritikák azt hangsúlyozták ki, hogy a történet nem adott igazán erős lezárást a hosszú ideje épített konfliktusoknak, és túl sok szál maradt kidolgozatlanul vagy épp botrányosan gyorsan zavarták le – erre jó példa mondjuk a The Deep sorsa. Akit én igazán sajnáltam, az Homelander. Mármint nem a finálé miatt, hanem azért, amit a karakterrel kezdtek – pontosabban nem kezdtek. Homelandernek megvoltak a maga pillanatai az eddigi évadok során és sikerült egy valódi pszichopatát varázsolni belőle, akitől még azok is rettegnek, akiknek ugyanúgy van szupererejük, mint neki. Ezzel szemben az utolsó évadban sehol nem láthatjuk úgy igazán elszabadulni. Egy magát istennek képzelő alak, aki fel tudná perzselni az egész világot, ám ehelyett csak üldögél a Vought-toronyban és néz ki az ablakon, bele a messzeségbe. Homelander egy hatalmas downgrade lett az első szezonban látott változatához képest.
Korábban a The Boys volt az a sorozat, ahol bármi megtörténhet. Teljesen random szétrobbanhat egy szereplő feje, vagy meghal valaki, akit korábban fontos karakternek hittünk. Váratlan fordulatok, sokkoló jelenetek és fekete humor váltották egymást, ami folyamatos feszültséget adott. A nézők azt érezték, hogy itt tényleg bármi megtörténhet, és ez erősen beszippantotta őket. Az első két évad különösen jól működött ebből a szempontból: feszes tempóval haladt, folyamatosan építette a konfliktusokat, és megőrizte az újdonság erejét. Pont ez az, ami később fokozatosan elhalványult. Billy Butcher és a bandája elmentek ide, csináltak valamit, majd elmentek oda, aztán megint vissza, és ezzel elteltek komplett epizódok. A történet lényegében egyhelyben toporgott, a figyelmet pedig azzal próbálták fenntartani, hogy random bedobtak egy megrázó halált vagy valami undorító jelenetet. És ezekkel nem is volt baj.
Aki ismeri Garth Ennis munkásságát, az biztosan találkozott már a Crossed képregényekkel, amik kimaxolják ezt a fajta brutalitást (nekem is megvan néhány szám). Tény, hogy a sorozatot sokan csak amiatt nézték, mert véres és erőszakos, ez pedig a védjegyévé vált és felülírt minden mást – a karakteríveket, a történetet és a finálét is. Több helyen olvastam, hogy egyes kritikusok úgy jellemezték az ötödik évad befejezését, miszerint gyenge volt az odáig vezető út, azonban az utolsó 20-30 perc mindenért kárpótolt – ez viszont nem igaz. Méretes csalódás lett a The Boys befejezése, és ezt nyugodtan mondjuk ki. Sokkal többet vártunk, sokkal monumentálisabb búcsút ezektől az elcseszett karakterektől és nem egy ilyen langyos lezárást, ami teljesen összecsapottnak érződött.
Érdekes módon ez nem jelentette azt, hogy az emberek ne nézték volna: a finálé már most rekordnézettséget hozott a Prime Video számára. Inkább arról van szó, hogy a sorozat elvesztette azt a frissességet és kiszámíthatatlanságot, ami az elején különlegessé tette. A kezdetben éles társadalmi szatíra idővel részben saját magának a paródiájává vált, a remek karaktereket elpazarolták, az epizódokat pedig mesterségesen elnyújtották, hogy ne félórás részekkel kelljen dolgozniuk. Számomra a The Boys úgy vonul be a streaming-sorozatok nagykönyvébe, mint az a fajta merész és újító produkció, aminek az első három szezonja közel tökéletes volt – sőt, kimondom: az első három szezon TÖKÉLETES volt. Aztán a negyediktől jött a lejtmenet és ez kitartott a végéig, azon pedig cseppet sem lepődöm meg, hogy többen már most a Trónok harcához hasonlítgatják a lezárást. Ez persze csak az én véleményem. Én nem vagyok kritikus, még hatalmas The Boys rajongónak se mondanám magam – szimplán csak egy néző voltam a sok közül. Azt hiszem, kitartok amellett, hogy ha a szuperhős-műfajt pellengérre állító sorozatokról van szó, akkor továbbra is az Invincible (Legyőzhetetlen) a nyerő választás.
Borítókép forrása: Prime Video
