Korábbi Top 5 rovatainkban már szerepeltek a legjobb lezárások, legnagyobb csalódást okozó lezárások, ezért úgy gondoltam, hogy a legemlékezetesebb kezdésekről is van mit írni. Hiszen nem csak a lezárások, de a nyitányok is igen fontosak. Egy emlékezetes indítás meghatározhatja a játék további hangulatát és annak ránk gyakorolt hatását. Hiszen ha valami nagyon jól indít, azt nemigen fogjuk abbahagyni 15-20 perc múlva.

Azonban fontos tudni, hogy a lista minden egyes darabja spoileres, hol gyengébb, hol erősebb mértékben, ennek tudatában ajánlott tovább olvasni. Lássuk miből élünk:

5. Fahrenheit

A Quantic Dream 2005-ös játéka egy forradalmi mestermű volt a maga korában. Interaktív történetmesélése azóta egy teljesen új zsánert szült. Nélküle talán nem is létezne ma a Telltale-féle The Walking Dead, vagy a nagy kedvencem, a Life is Strange. A Fahrenheit egy igazi misztikus thriller, kegyetlen atmoszférával, sokkoló jelenetekkel és egy olyan nyitánnyal, ami tökéletesen felvázolja, hogy a következő 7-8 órában mi fog ránk várni.

A játék egy szívfacsaró zenei aláfestéssel indít, New Yorkot látjuk egy hatalmas havazás közepette, majd egy kis bisztró mosdójában találjuk magunkat. Itt pedig az egyik főhősünk fura transzba esve megöl egy másik embert, gyakorlatilag rituális keretek között. Mikor Lucas felocsúdik és rájön, mit tett, akkor kapjuk meg az irányítást, ezzel tökéletesen belehelyezve minket a karakter bőrébe.

Nincs különösebb tutorial, fogalmunk sincs, hogy mit kell és mit lehet tenni. Akár hideg fejjel is felmérhetjük a szörnyű szituációt és próbálhatjuk megoldani, vagy pánikba esünk, és csak szeretnénk minél gyorsabban elhúzni a búsba. Tök mindegy mit teszünk, a játék hangulata már itt, a kezdetek kezdetén is fojtogató, hidegrázós és túlvilági. David Fincher legjobb filmjeivel is felveszi a versenyt és a játék 90%-a, végig tudja tartani ezt az atmoszférát. Aztán jön az összecsapott végjáték és eléggé megtépázza az addigi élményt.

De a lényeg, hogy olyan startja van a játéknak, hogy aki látta, vagy játszott vele, annak biztos beleég az emlékezetébe. Zseniális!

4. Ori and the Blind Forest

Az utóbbi évek legjobb platformer játéka is tiszteletét teszi a listán. Főhősünk Ori, a furcsa, fénylő, nyúlra emlékeztető lény, elszakad egy hatalmas viharban az Ősfától. A látszatra törékeny kisfickót szerencsére megtalálja Naru, és saját gyermekeként kezdi nevelni őt. És ez a nyitó szakasz egyszerűen gyönyörű! Mintha maga Mijazaki Hajao vetemedett volna arra, hogy egy szívmelengető videojátékot készítsen.

A játék kezdeti szakasza úszik a színekben és a fényben, elképesztően vidám zene szól, közben pedig látjuk, hogy Ori és Naru hogyan töltik mindennapjaikat. Segítik egymást, élelmet gyűjtenek, játszanak. Az ember nem tudja nem mosolyogva nézni az egészet és aztán...

Jön a tragédia! Az erdő egyre fakóbb, Naru egyre gyengébbnek tűnik, a zene rendkívül szomorúvá válik. Alig van élelem, az utolsó gyümölcsöt is inkább odaadja Naru a fogadott gyermekének és amikor Ori felébred, szembe kell néznie a ténnyel, hogy az anyukája már nem fog felébredni. Így Ori újra egyedül találja magát ebben a sötét erdőben, de szerencséjére, segítségére siet Sein. Ő mondja el neki, hogy az erdőbe vissza lehet hozni az életet, és ez talán még Narut is visszahozhatja.

A játéknak ez a kezdeti 10-15 perce egyszerűen példaértékű. Szinte szavak nélkül mutat be egy gyönyörű anya-fia kapcsolatot, mindenféle giccs és nyál mellőzésével, és aztán egy pillanat alatt fordítja át az egészet tragédiába. Teszi ezt is fantasztikus érzékkel és hatásvadászat nélkül, a lehető legtermészetesebben. Akik könnyen elérzékenyülnek, készítsenek elő zsebkendőt, mert tuti meg fogja bőgetni őket a játék nyitánya. Csak ismételni tudom magam, elképesztő! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mire képes még a Moon Studios. Nem semmi koponyák vannak soraikban.

3. BioShock: Infinite

Booker DeWitt egy rémálomból ébred. Álmában hatalmas repülőgépek bombázzák New Yorkot és egy lövedék éppen felé tart. Ekkor tér magához egy csónakban, a zuhogó esőben. Éppen egy világítótorony felé tart. Két útitársa meglehetősen furcsa dolgokat beszél, de Bookert különösebben nem érdekli. Csak a feladata: „hozza el a lányt és eltöröljük az adósságát.”

Egy Columbia nevű városból kell elvinnie egy lányt a munkaadójának. A kissé zavart Booker elindul a világítótorony felé, és elég hamar rájön, hogy ez az egész nem játék. A toronyban egy hullán kívül csak egy furcsa gépet talál, aminek aktiválásához egy kártyát kapott. Nincs is mit tenni, Booker bekapcsolja a gépet. Ezt követően az égből furcsa, kürtre emlékeztető robaj harsan, az épület tetejében pedig megjelenik egy szék. Booker beleül, mire karperecek szorítják hozzá a székhez, majd a szoba átalakul egy fülkévé és megindul az ég felé, ahol vár rá Columbia repülő városa.

Ahol nagyon fontos a kereszténység, és az egész város a nagyszerű Egyesült Államokat dicsőíti. Mindenki vidám, éppen valamilyen fesztivál van. Furcsa varázsitalokat lehet venni. Az ember szívesen élne egy ilyen helyen, aztán jönnek a furcsaságok. Mindenki egy Comstock nevű prófétáról beszél, aki egymagában irányítja a várost. Egy bárányról suttognak az emberek, aki elvezeti majd Columbiát az új édenbe. Egy festményen Lincolnt ördögnek ábrázolják, merénylőjét pedig hősként tisztelik, és kibukik még valami. Csak fehér emberek élnek Columbiában. Sehol senki egy másik rasszból, de az elkapott beszélgetésekből azt is kihallani, hogy még az íreket is megvetik.

Booker kezdi érezni, hogy valami nagyon nem stimmel, ideje sietni. Aztán egy plakáton lát egy furcsa alakot, a Hamis pásztort, aki el akarja rabolni a bárányt. Őt kötelessége Columbia minden lakosának megállítani, s arról lehet megismerni, hogy bal kézfején az A. D. felirat látható. Főhősünk pedig ekkor fedezi fel, hogy pontosan ilyen felirat van rajta. Hogy nem vette észre eddig? Mit jelent ez? Tudják, hogy jön? Booker ezután önhibáján kívül a figyelem középpontjába kerül egy tombolasorsoláson, amelynek főnyereménye az, hogy meglehet dobálni egy fehér férfit és egy fekete nőt, akik elkövették azt a „súlyos” bűnt, hogy párkapcsolatban élnek. Itt észreveszik Booker kezén a feliratot, mire rögtön elszabadul a pokol.

A BioShock: Infinite startja egyszerűen hátborzongató. Fogalmad sincs, pontosan miért is vagy ott, hogy került oda. Persze van célod, de az is homályos, és mintha maga a főszereplő sem igazán tudná, mennyi az annyi. A játék az első egy órában csak építkezik. Felépít egy nagyon furcsa hangulatot és bemutatja ezt az izolált világot, amit Columbiának hívnak. Gyakorlatilag egy pisztolylövés nélkül feszíti pattanásig a feszültséget, ami egészen bravúros. És mindez csak a kezdet. Akkor még fogalma sincs az embernek, hogy mégis milyen történetbe keveredik. Egy FPS sem volt rám akkora hatással, mint ezt a játék. Számomra minden idők legjobb FPS címe.

2. Mass Effect 2

A XXI. század űroperájának folytatása stílusosan a második helyezett lett. Az első rész még meglehetősen nyugodt tempót diktált a játék kezdetén. Nem is csoda, egy Star Warshoz és Star Trekhez fogható nagyságú, tök új univerzumot kellett felvezetni. Bemutatnia annak fajait, karaktereit, mindent. A második részben ilyennel már nem kellett a BioWare-nek foglalkoznia, így azonnal a lovak közé csaptak. Na de ahogyan tették! Azt a mindenit!

Szóval az SSV Normandy nevű űrhajónk éppen felderítést végez néhány hónappal az első rész vége után. Sarent legyőztük, a geth sereg szétszóródott, a Sovereign darabjaira pedig mindenkinek fáj a foga. Mindeközben a Szövetség próbálja eltusolni a tényt, hogy a Sovereign egy kaszás volt. Shepard és legénysége kicsit rosszul viselik, hogy geth tevékenységek után kell nyomozniuk, holott sokkal nagyobb a fenyegetés, de nem hallgatnak rájuk. Ekkor a semmiből beüt a krach.

Megjelenik egy hatalmas űrhajó egy olyan brutális fegyverzettel, aminek még a szuperfejlett Normandy sem tud ellenállni. Gyakorlatilag darabokra szaggatja szeretett gépünket. A legénység tagja sorban halnak meg, még Pressly navigátor is oda lesz. Shepard kiadja a parancsot, hogy mindenki hagyja el a hajót. A pilóta, Joker viszont nem hallgat rá. Shepard nagy nehezen ráveszi barátját, hogy menjen el ő is a mentőkomppal, mert a Normandy már úgyis menthetetlen. Egy robbanás ellöki főhősünket a mentőkomptól, és már csak arra marad ideje, hogy a pilótát kijutassa.

Shepard elsodródik, majd egy repülő roncs eltalálja és megsérül a légzőrendszere. Hősünk fuldokolni kezd, rángatózik, miközben zuhan egy bolygó felé. Itt tudatosul a játékosokban, hogy Shepard parancsnok, akivel az előző rész 20-30 óráját végig küzdöttük, a főszereplő, a folytatás első 10 percében bizony meghalt.

A Mass Effect 2 nyitó pillanata egy igazi katarzis. Remek a dinamikája, szinte érezni, hogy mi történne, ha mi is hasonló helyzetbe kerülnénk. Iszonyatosan hatásos az egész, a legjobb filmekkel is felveszi a versenyt ez a 10-15 perces szakasz. A zene is tökéletesen rásegít arra, hogy átérezd a katasztrófát, ami éppen történik. És az a jelenet, amikor a pilótafülke felé tartunk, és a leszakadt tetőn keresztül látjuk a világűrt... Hátborzongató! Tényleg ennyik vagyunk, egy kis porszem, amit elsodor a szél.

A játék nyitányát még az sem képes tompítani, hogy a Cerberus nevű szervezet rögtön a játék elején feltámasztja Shepard parancsnokot és kiderül, hogy a valóban fontos csapattagok igazából mind megúszták. Még sokadik végigjátszás után is elképesztő élmény ezt a szakaszt lejátszani és mégis, egy hatalmas űrhajó felrobbantása és egy főhős megölése csak a második helyre volt elég.

1. The Last of Us

A dobogó legfelső fokára a Naughty Dog remekműve került. Sok filmben és könyvben láttuk és olvastuk, hogy milyen lehet egy zombi (tudom, nem zombik, gombák) fertőzés kitörésekor annak sűrűjében lenni. Ennél jobban viszont nem csinálta meg még senki más, mint ez a csapat. Teljesen más élmény nézni és olvasni róla, mint amikor ilyen interaktív mód veszünk részt benne. Az egész új értelmet nyer. A játék elején még csak a valódi főhősünk kislányát irányítjuk, akinek fogalma sincs, hogy mi történik. Az ő szemén keresztül látjuk az őrületet. Emberek pánikolva csomagolnak be a kocsijukba, menekülnek, egymás ellen fordulnak. Teljes a káosz és még egy karambol is befigyel. Itt vesszük át az irányítást Joel fölött, akivel végig kell szaladnunk a városon a határig, karjában a kislányával.

Elképesztően feszült és borzasztó félelmetes ez a rész. Egy szerencsétlen apát irányítunk, aki csak a lányát akarja kimenekíteni a szörnyek közül. Nem akar hős lenni, csak a gyermeke biztonsága számít neki. Persze, más játékokban is voltak már ilyenek, de ennyire tökéletesen ezt a reménytelenséget, ezt a káoszt, ezt a félelmetes helyzetet még senki nem prezentálta.

Hiába csak egy játék, hiába tudjuk, hogy ezek a figurák nem léteznek, az első perctől kezdve kapcsolatot építünk ki velük és féltjük őket. Amit aztán aljas mód ki is használ a The Last of Us. Joel nagy nehezen eljut egy ellenőrzőponthoz, ahol egy katona fegyvert fog rájuk. Az illető a felettesével kommunikál rádión, hogy mégis mit tegyen, hiszen itt van előtte egy férfi egy gyerekkel. Pontosan nem halljuk a parancsot, de a tette sajnos megválaszolja a fejünkben kavargó kérdést. Ránk lő. Joel próbál kimozdulni a lövés elől, csak könnyebben sérül meg, de Sarah nem ilyen szerencsés. A kislányt eltalálták és a saját vérében fuldoklik, innentől pedig azt láthatjuk, hogy egy síró apa semmit nem tud tenni haldokló gyermekéért és a kezei között leheli ki a lelkét.

Ennyire sokkoló, kegyetlen és merész jelenettel nem sűrűn állnak elő a szórakoztató médiában. A legtöbb filmben (pontosabban: a hollywoodi blockbusterekben – by Dzséjt) ma már nem lehet dohányozni, meg van szabva, hány csúnya szó lehet, nem lehet szex, vagy nő verés. A gyerekek halála pedig még a horrorokban is sokszor tabu. Erre jön a Naughty Dog és meglép egy ilyet a portékájuk első 10 percében. Egy olyan tragédiába löki bele a játékost furcsa természetességgel, ami feldolgozhatatlan. Adja az ég, hogy soha ne éljen át egyikünk se még csak hasonlót se! Ha csak rágondolok, a mai napig összeborzongok.

Ennyi lett volna ez a Top 5 lista. Mondanom sem kell, a lista 100 százalékig szubjektív, csak az én véleményemet tükrözi. Biztos vagyok benne, hogy nektek, olvasóknak akár teljesen más is lehet a listája. Ne habozzatok hát, kommentben írjátok le, számotokra melyik volt a legmeghatározóbb játék start.