Szórakozás, kihívás - mindegy melyiket keressük a játékokban, mindenki megtalálja a számítását. De nem minden esetben: ahogy a moziban is beülhet eléd egy afrofrizurás langaléta, vagy a nyakadba boríthatják a popcornt, netán idegesítően röhögcsélnek, és a reklámok csak nem akarnak elfogyni... nos, ehhez hasonló mindenhol akad, és ez alól a videojátékok sem kivételek. Céltól és preferált műfajtól függetlenül akadnak olyan gondok - legyen az fejlesztői döntés vagy user error - melyek előfordulásakor már nem is olyan pihentető a kikapcsolódás.
5. A szükséges rossz
Mielőtt nagyon elkezdenél találgatni, hamar lelőjük a poént: a töltőképernyőről beszélünk, mely minden játék sajátja. Mindegy, hogy az elején, szakaszonként vagy pályánként találkozunk vele; mindegy, hogy a fejlesztők megpróbálják feldobni modellekkel, idézetekkel vagy tippekkel, egy idő után már a hátunk közepére sem kívánjuk. És ami a legrosszabb az egészben, hogy a technológia jelen állása szerint elkerülhetetlenek, maximum trükkökkel vagy jobb hardverekkel rövidíthető le.
4. Megjött omlás, régi cimborám!
Összeomlás, crash, hard crash, kék halál, fagyás - mindegy hogy hívjuk és mikor jön, az mindig a legrosszabbkor történik. Különböző fokozatai vannak, mindet szeretjük: sima hibaüzenettel leállás, töltés közben megakadás, háttérben felugró sunyi hibaüzenet mely mellé extraként még az alt+tab sem működik. De a legrosszabb, amikor kőkeményre fagy a rendszer és még a PC-sek szentháromsága, a ctrl+alt+del sem segít. Csak az éppen játszott zene vagy hangeffekt ismétlődik vég nélkül. Már csak egy lépés van hátra, mután kikáromkodtad magad: hogy idegtől remegő kézzel nyúlj a reset gombhoz.
3. Az újratöltődő életerő
Bizonyára találkoztál már azzal az érzéssel, amikor minden ügyességedet latba vetve kardcsapásokat vagy golyózáport kerülgetve sokadszori próbálkozás és az összes potion/elsősegélycsomag felhasználása után eljutsz oda, hogy leverd a főcsúnyát. Éppen beviszed az utolsó csapást, és elégedetten nézed, ahogy elterü. Már éppen diadalittasan felkiáltanál amikor a rohadék megmoccan, már-már azt hinnéd átvezető jön, felpillantasz a monitor felső részére... és hitetlenkedve látod a kilométer hosszú életcsíkot feltöltődni. És mintha ez még nem lenne elég, a fejlesztők voltak olyan "kedvesek", hogy némileg felturbózták a képességeit is...
2. Az átugorhatatlan átvezető
Nem nehéz elképzelni, hogy az előbb felvázolt szituáció tetézéseképpen még a harc előtt megnéztél (megnézettek veled) egy eposzba illő és emlékezetes átvezetőt, melynek végén kezdődött maga a küzdelem. "Mi tehené még emlékezetesebbé a jelenetet? Hát az, ha megnézetjük veled hússzor!" - hangozhatott el a meetingen, ahol a fejlesztők megálmodták ezt a szakaszt és elnyomhatatlanná tették az pre-renderelt eseménysort. Vagy nem is volt meeting. Nem tudom eldönteni melyik a rosszabb. Ja, de: mindennek ellenére átszenvedni magad az egészen.
1. Az emberi hülyeség
Azt hittétek, nem lehet már fokozni ugye? Dehogynem. Miután húszszor megnézted az átvezetőt, és vért izzadva levered a főellenséget, a következő szakaszon a maradék életerődet az első szembejövő baka lekaszálja, vagy egy rossz lépést teszel és lezuhansz egy feneketlen szakadékba. "Semmi gond, erre van a mentés, visszatöltöm az állást" - gondolod magadban. Ja, hogy azt nem csináltad meg, és a játék sem intézte el helyetted? Hát ez bizony cinkes, és ami a legrosszabb, ez esetben nem lehet mást okolni, Te vagy a hibás...
Ezek nem is bosszantóak számomra, jó az utolsó, (meg amikor tábla van a játék előtt) de aki hozzá szokott hogy 100-ból 99 játék magától mentett (ha valaki olyan játékokkal játszott általában) akkor nem feltétlenül kell olyan hülyének lenni hogy ne mentsél magadtól egy fontosabb pillanatban, úgy belemerülsz valamibe, hogy más fontos dologról megfeledkezel, ilyen a mindennapokban is előfordul, olyanokkal is akik általában több mindenre is tudnak figyelni egyszerre, van ilyen!
Egyébként kérdezd ezt a GTA 5 egyik speedrunnerét! Akinek egy bug miatt nem sikerült rekord idő alatt a játék, igaz a Mafia 3 az sokkal jobban tolta neki bugog szempontjából! Még a Div3r -ben volt hogy bele ragadtam az asztalba és nem tudtam kimászni belőle, de mint játékot a küldetései miatt jobban szerettem, mint a kicsit későbbi Parallel Lines-t,
Továbbá, nagyon izgatottan leülsz játszani egy játékkal, aztán (eleinte persze tetszik) de eltelik 2 óra 3 óra, 4 óra, és azt veszed észre hogy a játék monoton meg nincs épkézláb története stb.
Amikor 1 század másodperccel lettem második egy 6 hosszú körös versenyben egy versenyjátékban, de gondolom minden műfajnak megvannak a maga sajátosságai, hogy Cold Fear egy relatív régi zombis játék abba úgy volt hogy magadtól menteni nem tudtál, magától meg bődületes időközönként mentett.
A fenti dolgoknak meg vannak "game of the year" kiadásai:
Reset gombra sem reagál, tápot le vagy elosztót ki... (és bízni benne, hogy be lehet még röffenteni a masinát)
Mikor F5 - el gyors mentéssel jutunk át szorult helyzeteken és egy ilyen örömteli mentést követően elhalálozunk, vissza töltést követően (a játék a legutóbbi mentést, a mi gyors mentésünket tölti be) tapasztaljuk, hogy időhurokba keveredtünk ahol reagálni nincs idő...
Persze a mentések közt kiderül, hogy "checkpoint" mentés több mint fél órája volt.
Vegyel skint,vegyel skint,vegyel skint maskepp visszaesel silverbe!
Egy jó csapattal és octavia-nidus spammel nagyjából orvosolható a dolog, még az equinox is jó megoldás ezekre a küldetésekre. Ezt leszámítva az AW küldetéseket rühellem.
Én sem kedvelem.
Pl. a Splinter Cell Blacklist végső párharca Sadiq-kal: addig a pontig tps, aztán átmegy egy k... qte mocsokba.
Amikor egy sandbox játék keretek közé szorít. A sandbox lényege, hogy úgy oldod meg a feladatokat, ahogy szeretnéd – de mit ér ez, ha a játék nem díjazza a kreativitásodat?
Tipikus példa az Assassin's Creedekben a 100% szinkron. Csinálj amit akarsz, de amit kigondolsz, az nem jó. Csináld úgy, ahogy mi akarjuk. (Igaz, nem kötelező a 100%, de nem azért játszik az ember, hogy hiányérzete maradjon.)
Én sem kedvelem.
A fenti dolgoknak meg vannak "game of the year" kiadásai:
Reset gombra sem reagál, tápot le vagy elosztót ki... (és bízni benne, hogy be lehet még röffenteni a masinát)
Mikor F5 - el gyors mentéssel jutunk át szorult helyzeteken és egy ilyen örömteli mentést követően elhalálozunk, vissza töltést követően (a játék a legutóbbi mentést, a mi gyors mentésünket tölti be) tapasztaljuk, hogy időhurokba keveredtünk ahol reagálni nincs idő...
Persze a mentések közt kiderül, hogy "checkpoint" mentés több mint fél órája volt.
Nekem a top 1 kiégés valahogy mindig is az lesz, amikor kijön egy WoW kieg, és fél napot vársz amire belogolsz, 5 perc elejéig benn vagy, aztán ki DC-zik, és így ülsz lemeredve, görcsbe rándult arccal és már káromkodni sem tudsz annyi megrázott.
Persze aztán ilyen második nálam simán, amikor kifagy a rendszer. Bár tegyük hozzá, hogy Win 10 óta én az elmúlt 1 évben 1-2x találkoztam csak vele, és az is valami huszadrangú warez cucctól volt (Forza Horizon 3.. egy rémálom volt azt felrakni pár napja).
Hál isten viszont engem töltőképernyők sosem zavartak viszont, az annyira alap egy játékba, mint mondjuk a bugok, vagy a néha eltűnő textúrák meg az ilyenek :D
Az is idegesítő (ez már bug) amikor a játékosok átlőnek a falakon, vagy amikor láthatatlan falak akadályoznak és ezért nem tudsz tovább menni vagy halsz meg, mert megfogott a fal. A viccesebb bugok meg általában csak látványbeli elváltozást jelentenek vagy egy két textúra hiányosságait, amik általában viccesen jönnek ki, de nem befolyásolják a játékod, maximum az immerzióból von le.
A játékok árával meg nincs különösebb problémám, ameddig nem árulnak a játék árán felül még valamit a játékban pénzért. Egy játéknak ha már árcímkét adnak, akkor tessék kitermelni abból az árból azt a bevételt, ami profitban realizálódik.
( Na meg az áruk ;) )