Már a valódi történelmünk is tele van érdekes, szívszorító vagy épp sötét pillanatokkal, melyek mind tökéletes alapot nyújthatnak egy-egy videojáték elkészítéséhez. Néhány stúdió viszont nem állt meg itt, és feltette magának a klasszikus „Mi lett volna, ha?” kérdést, így teremtve alternatív történelmet az eredeti helyett. Ebben a listában ezek közül a játékok közül próbáltuk kiválogatni az öt legjobban sikerült alkotást.

5. Assassin’s Creed 2

Az Assassin’s Creed sorozat nem is feltétlen változtatja meg a történelmet, mondhatni inkább egy másik szemszögből meséli el azt. Hiszen az egyes városok, helyszínek aprólékos gonddal kerültek lemodellezésre, az NPC-k között olyan alakokat is találunk, mint Leonardo da Vinci vagy Machiavelli, a főbb célpontjaink pedig akkor és ott haltak meg a valóságban is, ahol és amikor a játékban végzünk velük. De mindez mellé az Ubisoft Montreal egy érdekes és konspirációs teóriákba illő történetet is összedobott, mely teljesen más megvilágításba helyezi a történelmi tényeket.

Bár az Assassin’s Creed 2 csak a sorozat második része, mégis ez volt az az epizód, mely elindította a szériát a siker útján. Gyakorlatilag az első etap összes hibáját javította, közben pedig egy gyönyörű és felejthetetlen kalandra invitált minket, remek történettel és a sorozat egyik (ha nem a legjobb) főszereplőjével megbolondítva. 

4. Prey (2017)

A különféle filmek, regények vagy játékok szerzői gyakran szeretnek eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha valamelyik történelmi személy esetleg nem hal meg, hanem tudja folytatni a munkásságát. Ezt tette az Arkane Studios is, akik azt vetették fel, vajon mi lett volna, ha Kennedyt nem ölik meg 1963-ban. Ennek megfelelően az elnök tovább folytatja az űrprogram pénzelését, és még a Szovjetekkel is összefog, így az emberiség 2035-ben már rég az űrben jár, a Talos-1 nevű, létező legmodernebb berendezésekkel felszerelt űrállomásnak hála.  Némi üröm az örömben, hogy az űrben egy nem kifejezetten barátságos idegen fajra, a Typhonra is sikerült rábukkanni, de ez se egy olyan probléma, amit egy csavarkulccsal vagy egy puskával ne lehetne helyre rakni.

A Talos-1 ráadásul nem is egy újabb jellegtelen úrállomás, hanem egy nagyon barátságos és jellegzetes, art deco stílusban berendezett létesítmény, kicsit olyan, mint egy űrbe költöztetett Rapture. A remek hangulatot pedig tökéletesen kiegészíti az izgalmas történet, a sok lehetőség és persze a remek zene.

3. S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl

A GSC Game World alkotása 1986-ban tér el a mi megszokott történelmünktől, mikor egy második robbanás is bekövetkezik a Csernobili atomerőmű körül felállított Zónában. Ez a robbanás furcsa, néhol már-már paranormális változásokat okozott a helyi flórába, faunába, és néhol még a fizika törvényeit is felülírják.

A Shadow of Chernobyl annak idején hatalmas játékterével és fegyvermodelljeivel is kitűnt az FPS-ek felhozatalából, viszont a készítők talán a hangulatot találták el a legjobban. Valami félelmetes, milyen jól sikerült visszaadniuk a Zóna félelmetes és misztikus hangulatát, hogy a nyomasztó átvezetőkről vagy a csavardobálgatásról nem is szólva.

2. Wolfenstein 2: The New Colossuss

A második világháború végkimenetelének megváltoztatása mindig egy hálás téma volt, és erre érzett rá a Machine Games csapata is, mikor úgy döntöttek, hogy a következő Wolfenstein játékot a nácik uralta hatvanas évekbe költöztetik. Azonban nem álltak meg ennyinél, és az ebben a felállásban megszokott kliséket olyan ötletesen gondolták tovább, hogy az mindenképp elismerendő. Akár a játékhoz készült élőszereplős trailereket, akár a játékon belül megismert helyszíneket, szereplőket vagy németül előadott slágereket vesszük, a Machine Games remek munkát végzett a világépítés terén.

Ráadásul, ha mindez nem lenne elég, sikerült még egy kifejezetten érdekes és meglepően mély történetet is keríteniük a játékukhoz, mely olyan témákat feszeget, amit nem feltétlen egy Wolfensteintől várnánk. Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy a játék emellé még piszok élvezetes és látványos is.

1. Fallout

A Fallout világa egy igazi retro sci-fi környezet volt, melyben az ötvenes évek valahogy sosem értek véget. Megmaradtak a csónaknyi autók, az apró tévék, a korszakra jellemző csillogó szemű optimizmus, és bizony az atombombák is. Ez utóbbiak jelenléte főleg 2052 és 2077 közti időszakban vált kínossá, mikor a csökkenő olajkészletek miatt kitört háború végül nukleáris apokalipszissé vált. Ez már csak azért is érdekes, mert amíg a legtöbb posztapokaliptikus mű a jelent vagy a közeljövőt veszi alapjául, addig itt egy teljesen fiktív társadalom romjain kóborolhatunk a gombafelhők eltűnése után.

A Falloutban ennek a világnak a romjain járunk, és próbálunk meg túlélni. Az egésznek van valami nagyon erős és egyben nagyon furcsa hangulata, hiszen a jövőben játszódik, de mégis retró, és ez a körítés, ez a fajta egyedi háttérvilág hatalmasat dob az amúgy is remek szerepjátékon.