Az elmúlt évtizedben számtalan remek játék jelent meg, ez nem is lehet kérdés. Ezeket a nagyszerű címeket mi is végig fogjuk venni a következő hétfőn induló cikksorozatunkban, melyben íróink gyűjtik össze az utóbbi tíz év szerintük legjobb húsz játékát, előtte viszont szerettünk volna némi figyelmet szentelni az olyan programoknak is, melyek bár nem feltétlen vannak ott az évtized legjobbjai között, témájukkal, mondanivalójukkal vagy épp kivitelezésükkel mégis messze túlmutattak a szórakoztatóipar határain. Nem is húzom tovább a szót, lássuk, melyek ezek!
5. Gris
- Megjelenés: 2018. december 13.
- Műfaj: platformer
- Steam adatlap
Ritka az olyan játék, mely egyszerre művészi és szórakoztató, a 2018-as Gris viszont egyértelműen ilyen cím. A Nomada Studio alkotására elég csak egy pillantást vetni, hogy lássuk, nem mindennapi játékkal van dolgunk. Amikor elkezdjük a kalandot, a színek még szinte teljesen hiányoznak a pályákról, de ahogy haladunk előre, úgy kel életre a táj is, ez azonban még nem minden.
A Gris ugyanis úgy tud elmesélni egy komoly, szimbólumokkal teli, örökérvényű történetet, hogy közben egy pillanatig sem felejt el platformerként is működni. Az egyes pályaszakaszok mindig újabb és újabb kihívásokat nyújtanak, és a játék feladványai sem egyszerűek: sokszor bizony keményen törni kell a fejünket, ha át akarunk jutni egy-egy összetettebb szakaszon. Épp ezért a Gris a 2018-as év egyik rejtett gyöngyszeme, mely remekül bizonyítja be, hogy egy játék úgy is szólhat mély témákról, hogy közben szórakoztatja az embert, és mint ilyen, természetesen itt a helye a listánkon.
4. Our City
- Megjelenés: 2015.
- Műfaj: Városmenedzsment
A negyedik helyezett egy közösségi médiás játék lett, azonban mielőtt mindenki felhördülne, szeretném megmagyarázni, hogyan kerülhetett fel a listára egy ilyen cím. Az E-LINE Media a NetHope segítségével még 2015-ben állt elő ezzel a Facebookra szánt városépítős játékkal, ahol a többi hasonszőrű programhoz hasonlóan az volt a feladatunk, hogy felhúzzunk egy komplett várost a semmiből.
A készítők azonban csavartak egyet a dolgon: az Our City játékosai ugyanis nem mikrotranzakciókkal jutottak hozzá a város felépítéséhez szükséges nyersanyagokhoz, hanem különféle közösségi munkákkal és a többi játékos megismerésével. Az Our City célja így lényegében egy élhetőbb és összetartóbb közösség kialakítása volt, egy hagyományos formulákat követő Facebook-játék segítségével.
És bár a projektet egy jordániai pilot után 2016-ban sajnos elkaszálták, az Our City így is az évtized egyik legelőremutatóbb játéka, mely bemutatta, hogy az online és offline tereket is közelebb lehet hozni egymáshoz egy ügyesen megválasztott kompozícióval.
3. Sea of Solitude
- Megjelenés: 2019. július 5.
- Műfaj: platformer
- Origin adatlap
A Sea of Solitude több szempontból is egy igen különleges és egyedi játék, már csak azért is, mert egy EA által kiadott indie címet tisztelhetünk a képében. De a Jo-Mei Games alkotása természetesen nem csak ezzel, hanem remekül megválasztott és ötletesen bemutatott témájával is kiemelkedik a tavaly megjelent címek közül.
A Sea of Solitude ugyanis a magány és a depresszió témáját járja körbe, méghozzá nem is akárhogyan. Világában az egyedül maradt emberek szörnnyé változnak, és így jár főhősünk, Kay, is, aki egy vízzel elárasztott városban próbál visszatalálni emberi oldalához. Útja természetesen nem egyszerű, hiszen a saját belső démonai mellett múltjával és hibáival is szembe kell néznie, az pedig a mi feladatunk lesz, hogy végigvezessük ezen az egyáltalán nem veszélytelen folyamaton.
A Sea of Solitude a Grishez hasonlóan egy nagyon komoly és aktuális témát mutat be, miközben az egyes szimbólumokat játékmechanikákhoz köti. A főhősünk kedvének függvényében változó időjárás vagy a fény hatására eltűnő ellenfelek egyszerű, de nagyszerű metaforák, melyeknek hála nagyszerűen sikerül átültetni a depresszió és a magány érzését a játékok világába is.
2. Hellblade: Senua’s Sacrifice
- Megjelenés: 2017. augusztus 8.
- Műfaj: hack and slash
- Steam adatlap
Van egy olyan érzésem, hogy a Hellblade megjelenése ezen a listán senkit sem fog meglepni, hiszen a Ninja Theory 2017-es alkotását vétek lenne kihagyni bármilyen ilyen jellegű felsorolásból. A brit stúdió játékában Seunát, egy mentálisan sérült kelta harcosnőt irányíthatunk, aki félelmet nem ismerve alászáll a viking pokolba, hogy megmenthesse halott kedvesét.
A végeredmény pedig egy brutálisan nyomasztó és félelmetesen hangulatos kaland, felejthetetlen helyszínekkel (Sea of Corpses, valaki?) és egy remek főszereplővel, azonban mégsem ez a Hellblade legnagyobb erőssége, hanem az a hatalmas tisztelet és precízség, amivel Senua mentális betegségét kezeli. A játék debütálása után a készítők számtalan levelet kaptak, melyekben hasonló betegséggel küzdő játékosok mondanak köszönetet nekik, amiért a Hellblade segítségével jobban meg tudták értetni helyzetüket a családtagjaikkal, és a szakértők is egyetértenek abban, hogy a program félelmetesen pontosan adja vissza a mentálisan sérült főhős gondolatait, érzéseit és világlátását.
1 Spec Ops: The Line
- Megjelenés: 2012. június 29.
- Műfaj: TPS
- Steam adatlap
A háború a játékipar egyik legkedveltebb témája, azonban ennek ellenére meglehetősen kevesen foglalkoznak a modern hadviselés sötétebbik oldalával. A Yager 2012-es alkotása azonban nem kerülgeti a forró kását, és egy pillanatig sem titkolja el előlünk, hogy a háború egy véres, kegyetlen és nem utolsósorban értelmetlen folyamat, amit ha túl is élünk, abban egyáltalán nem biztos, hogy lesz bármi köszönet.
A Spec Ops: The Line története szerint a Delta Force egy kis csapatát irányítva kell behatolnunk Dubai városába, amit egy hatalmas homokvihar teljesen eltemetett, amikor pedig ott vagyunk, meg kell találnunk és meg kell mentenünk a város evakuálására kiderndelt amerikai katonákat. Hamar rá kell azonban jönnünk, hogy a helyzet ennél sokkal bonyolultabb, és mielőtt kettőt pislognánk, minket is beránt a városban tomboló polgárháború, mások megmentése helyett pedig hamar a vélt vagy valós ellenfelek likvidálása lesz a feladatunk.
A Spec Ops: The Line egy kegyetlenül brutális és megrázó alkotás a háború sötétebbik oldaláról (nem véletlen, hogy alapját éppen úgy A sötétség mélyén című regény adja, mint ahogy az Apokalipszis most című filmét is), egy utazás az emberi lélek mélyére, ahol bár mindig van valami indokunk tüzet nyitni, ahol végig el tudjuk hitetni magunkkal, hogy a felsőbb jó érdekében cselekszünk, de a végén, mikor visszapillantunk mindarra, amit elértünk, látni fogjuk, hogy egyedül a pusztítás járt a nyomunkban, más semmi. Mit lehet erre mondani, azon túl, hogy uraim, üdv Dubajban?
