Az elmúlt hét a PC Guru Online-on az új konzolgeneráció köszöntésének, egyben a régi, leköszönő gépek búcsúztatásának jegyében telt. Összeválogattuk az Xbox 360 nyitotta nyolcéves korszak legmeghatározóbb játékait, valamint az Xbox 360, és persze a PS3 legemlékezetesebb exkluzív címeit. Részletek alant, tessék művelődni!

• Xbox 360 és PS3 - A jó, a rossz és a csúf
• A generáció legmeghatározóbb címei
• Emlékezetes exkluzívok: Xbox 360
• Emlékezetes exkluzívok: PlayStation 3

Mint az látható azonban, igazi királyokat nem avattunk. Egyrészt sosem jutnánk tényleges konszenzusra arról, hogy például egy Uncharted 2 jobb-e egy Halo: Reach-nél, vagy hogy a Super Mario Galaxy előtt ülve jobban telik-e az idő, mint a Forza Horizont bámulva. Másrészt, a (most már) prev-gen masinák ideje még nem járt le végleg, ergo a generáció túl közel van hozzánk ahhoz, hogy távlatilag, retrospektív módon tekintsük át az egészet. Az ráér 2-3 év múlva, amikor az Xbox One, a PS4 és talán a Wii U is olyan elterjedtek lesznek, mint előző változataik.

Míg azonban egy objektív lista felállítása gyakorlatilag képtelenség, a szubjektivitás jegyében igenis lehetőségünk van megszabni, kik kapjanak koronát -- és így is teszünk! Lássuk, mik voltak Obo, wilson, és jómagam, azaz Chocho kedvenc játékai az elmúlt konzolgenerációból! Minden oldalon egy kedves kolléga mutatja be személyes top 10-es listáját, szóval tessék lapozni és okosodni!

Obo Top 10 kedvence

Obo kollégával indítunk, aki az első legjobbtól indítja saját listáját -- persze akik olvassák Obo cikkeit, illetve ismerik őt személyesen, nem nagyon lesznek meglepve, hogy az első helyen nem más végzett, mint a...

1. Red Dead Redemption

A westernt, mint stílust filmekben szokás elővenni, s inkább a celluloiddal forrtak össze a cowboyok, ám a Rockstar Games erre sikeresen rácáfolt, amikor kiadta a Red Dead Redemptiont, amire persze könnyen lehetne azt mondani, hogy csak egy GTA lovakkal -- ám aki játszott is vele, az tudja, hogy alapvetően más élményt nyújt, még ha a körítés nagyon ismerős. Itt nincs társadalomkritika, a poénok is ritkábbak, van viszont dráma, régi vágású, kőkemény karakterek és rengeteg lovaglás a gyönyörű és nem utolsósorban változatos világban. A Red Dead Redemption egy szinte tökéletes adaptálása a western stílusnak, s az én szememben már pusztán emiatt is helyet érdemel magának az elmúlt generáció legjobbjai között.

2. BioShock

Tankönyvet lehetne írni arról, hogy az Irrational Games milyen remek munkát végzett a BioShockkal, hiszen kevés olyan játék volt ebben a generációban, ami ennyire magával tudott volna ragadni. A helyszín és annak minden részletre kiterjedő, gondos megmunkálása, a nyomasztó, mégis csalogató atmoszféra és a csavaros történet mind olyan elem, ami teljesen és totálisan magába szippantott, s nem is eresztett, ameddig a stáblista meg nem jelent. Mindezen felül pedig még a játékmenet is kellően kielégítő volt -- nem forradalmi, de izgalmas és szórakoztató, remekül kiszolgálta a brutális játékvilágot.

3. Call of Duty 4: Modern Warfare

A Call of Dutyt nem kell bemutatni senkinek, hiszen az ipar legjobban ismert sorozata, ami évente sok-sok játékos idejét rabolja el. Folytatások ide vagy oda, nálam a kedvenc továbbra is a Call of Duty 4, a mára ikonikussá vált játék, ami megjelenésekor frissességével mindenkit lenyűgözött. A modern hadviselés kiemelése, az érdekes történet és a kiváló multiplayer mód annak idején páratlan volt.

4. Mass Effect

Szeretem a sci-fi műfaját, így mikor megtudtam, hogy az a BioWare, mely korábban a Knights of The Old Republicot készítette egy új tudományos-fantasztikus művön dolgozik, az örömöm nem is lehetett volna teljesebb, s szerencsére a kész termék sem okozott csalódást. A fejlesztők egyetlen játékkal egy olyan gazdag univerzumot építettek fel, amihez másoknak több rész és sok év kell, ráadásul sikerült egy jó történetet is írni (a fináléról persze megoszlanak a vélemények), ami az új világ varázsa miatt végig érdekes tudott maradni, illetve a játékmenet is szuper lett -- ki merem jelenteni, hogy ez volt a trilógia legjobb játéka.

5. GTA 5

Annak ellenére, hogy csak mostanában jelent meg a GTA 5, helyet követel magának az elmúlt generáció legjobbjai között, hiszen ebben csúcsosodik ki mindaz, amit a Rockstar eddig csinált. Az óriási világ tartalommal és látványosságokkal való megtöltése, a játékmenet finomhangolása és a három főszereplővel fémjelezett történet könnyed, nem zagyvaságba fulladó kezelése az eddigi legjobb epizóddá teszi a sorozaton belül, s méltó búcsúztatása az Xbox 360 és a PS3 konzolnak.

6. Portal

A Portal a generáció egyik üdítő színfoltja, ami gyakorlatilag a semmiből jött, s így sokakat meglepett frissességével. A garázsprojektből kinőtt, kísérleti játék a borzasztóan jó, tökéletesen eltalált szövegeivel és teljesen új játékmechanizmusaival sehol máshol nem látott élménnyel jutalmazott meg, jogosan gyűjtve be a díjak sorát, s emelkedve kiskedvenc státuszba.

7. Thomas Was Alone

Amióta csak játszottam a Thomas Was Alone-nal, minden alkalmat megragadok arra, hogy kiemeljem ezt a játékot -- most megint megteszem, s újfent csak azt tudom mondani, hogy vegyétek meg és játsszátok végig. A játékmenet sallangoktól mentes tiszta platformer, kellően nagy kihívást nyújtó pályákkal és a formula szórakoztató variációival megtűzdelve, de az igazi szár itt a történet, s még inkább annak karakterei. Az alkotó, Mike Bithell ugyanis olyan jól töltötte meg élettel a négyszögeket, s olyan aranyos történetet kanyarintott köréjük, hogy egyszerűen nem lehet mosoly nélkül teljesíteni a pár órás utazást. Tényleg csak ajánlani tudom.

8. Halo: Reach

A Halo-sorozat szerelem volt első látásra, így párducként ugrottam az ebben a generációban megjelent folytatásokra, s noha a Halo 3 és az ODST nem tudott lenyűgözni, a Halo: Reach hozta a kötelezőt, mint a Bungie utolsó Halója. Itt egyesült minden, amit szerethetünk a sorozatban, a majdnem tökélyre csiszolt játékmenettől a remek pályatervezésen át a jobb szó híján menő, de üres karakterekig -- s akkor a multiplayer módról még nem is szóltam, ami szerintem a sorozat legjobbja volt, s amibe nagyon sok órát sikerült beleölnöm, anélkül, hogy unatkoztam volna. A legjobb az egészben pedig az, hogy a Halo: Reach hanyagolta a rettenetes flood szerepeltetését.

9. Spec Ops: The Line

Nem gondoltam volna, hogy egy relatíve ismeretlen német csapat fogja elkészíteni az elmúlt generáció (szerintem) legérdekesebb lövöldéjét -- pedig így történt, mikor jóformán a semmiből a Yager gárdája előrukkolt a Spec Ops: The Line című programmal, ami olyan utazásra vitt, mint még semmilyen más akciócím. A játék érdekessége és legfőbb erénye, hogy nagyon ügyesen kezeli azt, hogy milyen komoly mentális sebeket hagyhat egy emberen a háború pokla. Hősünkkel együtt élhettem át a teljes elmebajig tartó zuhanást a romokban álló Dubaj ártatlan civilek sikolyaitól visszhangzó utcáin és épületeiben, miközben a bajtársaim velem együtt veszítették el emberségüket, hogy roncsként, megsemmisülve hulljanak a porba, akárcsak áldozataik. A játékmenet ugyan középszer, vagy még annál is rosszabb, de ez itt cseppet sem zavaró, hiszen paradoxon módon ezt a TPS-t a történet viszi el a hátán, nem is akárhogyan.

10. Forza Horizon

Sosem kötöttek le a szimulációba hajló versenyjátékok, én ugyanis sokkal jobban kedvelem, ha a kocsi beállításaival mit sem törődve, kézre álló kezelés mellett száguldozhatok -- ha pedig mindehhez egy nyitott világ is társul, ahol szabadon autókázhatok két verseny között, akkor gyakorlatilag meg is van a nekem való játék. Ezeknek a kívánalmaknak tett eleget a Forza Horizon, ami nagyon hiányzó színt vitt a szürke Forza Motorsport névbe, fiatalos lendületet adva az autóversenyzés ünneplésének; az én szememben nem csak az utóbbi év, de a generáció legjobb versenyjátéka is volt.

Chocho Top 10 kedvence

Chocho, azaz én (skizofrénia 4TW) következem, és jómagamat megkérdezve az alábbi tíz játékot találtam… vagy találtuk a legjobbnak. A listám most is totálisan szubjektív, akinek tetszik, az örülhet, aki meg nem, az… így járt.

10. Need for Speed: Rivals

Tudom, mit gondoltok: Chocho most játszott az új NFS-sel, tetszett neki és képtelen tisztán gondolkodni, ezért választja be most a kedvenc 10 prev-gen játéka közé. Pedig nem erről van szó. Mindössze annyi történt, hogy egészen eddig, azaz idén év végéig vártam arra, hogy olyan Need for Speed-játékot kapjak, ami megfelel a sorozattal szemben támasztott elvárásaimnak. Igen, nekem ilyenek is vannak, az NFS évtizedes követőjeként rám jár a rúd, na. A 2010-es Hot Pursuit nem volt rossz, de a Rivals az a Need for Speed, amit szabadidőmben is szívesen előveszek, és nagyon-nagyon tetszik, a nyilvánvaló hibái ellenére is. Részletek a decemberi PC Guru magazinban olvashatók.

9. Assassin’s Creed 2

A Brotherhood jobb játék több ponton, de nekem az AC2 akkor is jobban bejött. Ezio szívszaggató történetében az a legjobb, hogy a fiatal firenzei srác nem akar világmegmentő asszasszin lenni, egész egyszerűen csak belesodródik a templomosok és orgyilkosok közti végtelen háborúba. Ráadásul az AC2-ben még nem volt olyan nevetséges ez a háttérharc, mint amilyennek mondjuk az AC3-ban vagy 4-ben tűnt -- gondolok itt arra, hogy az aljas, papírmasé figura rosszfiú templomosok 500 év alatt sem tanulták meg, hogy ha valaki csuklyában, asszasszin jelvénnyel az övén közelít, akkor TALÁN nem kellene közel engedni magukhoz. Az Assassin’s Creed 2 igazi remekmű, még most, a generáció végén is érdemes kipörgetni.

8. Final Fantasy XIII

A Final Fantasy XIII nem a legjobb JRPG a piacon, sőt, még csak a stílusban viszonylag járatlan Xbox 360-on sem igazán rúghat labdába olyan programok mellett, mint a Lost Odyssey. Mégis odavoltam érte, amikor megjelent. A játék tálalása, sci-fi/fantasy hangulata, jellegzetes stílusjegyei és okos, aktuális üzenetek egész sorával operáló története elvarázsolt, és még az sem rontotta el a kedvem, hogy az első 15 óra gyakorlatilag egy csőben vezetett végig. Miután kinyílt a játék, már a régi részek kedvelői is örvendeztek kicsit, de számomra pont a nagy, nyitott Pulse-i pusztaság kavart bele az élménybe -- egyszerűen nem volt helye egy ilyen szűk időtartam alatt játszódó, pörgős történetben. Csak ezért nincs fejlebb a listán, na meg mert néha voltak idegesítő tulajdonságai (nem, nem Vanille, őt speciel bírtam).

7. The Elder Scrolls 5: Skyrim

A Skyrim kakukktojás a részemről, ugyanis PC-n öltem bele 200 órát, de azt hiszem, ezt meg lehet bocsátani nekem, főleg, hogy a konzolos verziók nem sikerültek a legjobbra. Maga a játék persze zseniális lett, pont azt szállította a képében a Bethesda, amire minden Oblivion-rajongó számított. Oké-oké, ismét casualasodott picit a franchise, de azt hiszem, ezt lenyelhetjük, főleg úgy, hogy a PC-s változatot orrba-szájba moddolta a rajongói közösség. A Skyrim által bemutatott, északi mitológián alapuló fantázavilág valódi utazás, szó szerint készülni kell rá, hogy elmerüljünk a játékban. Igazi nagyágyú, minden szerepjáték-kedvelő számára kötelező darab.

6. Tomb Raider

A Tomb Raider-sorozatot mindig szerettem, de az új résztől minden pozitív előjele ellenére is féltem egy kicsit. A 2011-es E3-on leleplezett játék nagyon szép volt ugyan, de nyomokban sem emlékeztetett a széria gyökereire, az új játékelemek pedig sokáig nem is kerültek bemutatásra. Aztán jött egy londoni út, ahol lejátszhattam a sztori első fejezetét, és végem volt. Fogcsikorgatva vártam a Tomb Raider megjelenését, és állítom, hogy az idei év egyik legjobb játékát készítette el a Crystal Dynamics, ami ugyan szintén nem lett hibátlan (a sztori vége, illetve pár irritálóan idióta mellékszereplő teljesen feleslegesen lett olyan, amilyen), de mégis felejthetetlen kalandokat élhettünk át Lara csizmájába bújva. Azt hiszem, ideje lenne újra végigvinnem…

5. Far Cry 3

A Far Cry 3 egyike azon kevés játéknak, amiket achievementek terén is kimaxoltam -- legalábbis a kampányban, a kooperatív módnak még nem estem neki. A Ubisoft dzsungeles FPS-étől nem vártam sokat, egyszerűen úgy gondoltam rá, mint egy sokat markoló, de tuti keveset fogó shooterre, amivel jól el lehet majd ütni pár kósza órát, de biztos nem gyűr maga alá. Tévedtem: a Far Cry 3 nagyon jó játék lett, Bate-tel együtt úgy véljük, hogy az utóbbi két évben nem volt hozzá hasonló minőségű FPS. Persze a stílus ezúttal kicsit köti a kezünket, mert ez a játék egyszerre sand-box akció-kaland ÉS shooter... bizony, a Ubisoftnak egy műfaj már nem is elég.

4. Mass Effect

A Mass Effectet sokáig hanyagoltam. Még úgy is, hogy a PC Guru teljes játéka volt. Kétszer kezdtem bele, de... az az igazság, hogy az első, dög unalmas citadellás látogatás során abbahagytam. Ez van, nem volt türelmem hozzá, egyszerűen nem szippantott be úgy, mint annak idején a KOTOR. Aztán, amikor elolvastam a Mass Effect 2 tesztjét a PC Guruban, úgy gondoltam, itt az ideje bevetnem magam és végigvinni a játékot, ha már ott figyel a polcomon szemrehányóan, ugye. 2010 augusztusának utolsó két hete számomra a Mass Effectről szólt, és életem egyik meghatározó játékélményét kaptam a BioWare akció-szerepjátékától. Annyi jó tulajdonsága van a programnak, hogy felsorolni is nehéz lenne őket. Legyen elég ennyi: EPIC!

3. Forza Motosport 3

A Forza Motorsport 4 jobb lett a 3-nál, amikor viszont kijött a Turn10 harmadik autós antológiája, egyszerűen nem akadt ellenfele. A notórius késő Gran Turismo 5 labdába sem tudott rúgni a sokkal életszerűbb, látványosabb (!) és összességében jobb autós cím mellett, ami végül sokaknak okozott törést az életében, rávéve emberek százezreit, hogy a PS3-at hanyagolva inkább Xbox 360-at vegyenek, és a Microsoft gépét izzasztva autókázzanak az online futamokon. A játék tartalmas karrierjét szintén sikerült majdnem kimaxolnom -- egyedül a Solid Gold achievement hiányzik, amihez MINDEN versenyt aranyra kell megnyerni, azokat is, amiket nem érintett a karrier. Nem hiszem, hogy valaha megszerzem, de bevallom, bosszant, hogy csak 920 pontom van a lehetséges 1000-ből...

2. Halo: Reach

Komolyan, van olyan rendszeres olvasó vagy fórumozó, aki meglepődik rajta, hogy a Halo: Reach kis híján az első helyig vitte? A Bungie legutóbbi játéka, egyben utolsó Halója egy afféle szerelmeslevél a raongóknak: „ilyen egy komoly, komor, valósághű Halo-játék, ez az, amit mi csináltunk volna, ha az MS nem ül a nyakunkra, és találja ki, hogy évente jelenlenek meg Halo-címek az Xbox 360-ra”. A Halo: Reach története és kampánya a legjobb a sorozatban. Pont. Tévedek? Dehogy, kérem, ez az én listám! A multiplayer is ott van a szeren, de a Reach egyjátékos módban, Legendary nehézségi fokozaton mutatja ki igazán a foga fehérjét. Máig egyike azon kevés Xbox 360-as exkluzív játékoknak, amikért megéri beszerezni egy gépet.

1. GTA 5

A GTA 5 jött, látott és (meg)győzött: ez a legjobb játék, amit ebben a generációban kézhez kaphatunk. Tartalom terén páratlan, technikailag mestermű (gyakorlatilag olyan jól néz ki, hogy az a nyolcéves Xbox 360-hoz képest majdnem lehetetlen), játékélménye, szórakoztatófaktora és összetettsége pedig a legszőrösszívűbb gamereket is elvarázsolja -- jó példa erre disconnect barátom, aki annak ellenére, hogy évekig szentül hitte, hogy a konzol a Sátán műve, órahosszat röhögött a GTA 5-ös bénáskodásunkon, majd közölte, hogy kellene egy prev-gen masina, ha már a PC-s portot elfelejtették bejelenteni. Ennél jobb ajánlólevél pedig egyszerűen nincs: egy kőkemény PC-s játékos konzolt venne a GTA 5-ért. Hát csoda, hogy a Rockstar példaértékű csodája a kedvenc játékom az egész generációból?

Wilson Top 10... izé, 20 kedvence

Nem vicc: wilson találta ki ezt a cikket, ő mondta, hogy legyen tízes a lista, erre elküldött egy Top 20-as összeállítást. Ez van, kedvenc szerkesztőnk néha egyszerűen képtelen abbahagyni a gépelést. Bár megrövidíthetnénk a listát, azt javaslom, játékrajongó olvasóink igenis rágják át magukat rajta, mert bizony mondom, megéri.

A listaírásnál kevés jobb elfoglaltság létezik a világon, függetlenül attól, hogy mit kell sorba állítani: filmeket, zenéket, játékokat, vagy egy polcnyi kockamargarint. A generáció legjobb címeit összeszedni mégis lehetetlen feladatnak bizonyult, mert a szűkös, 10-es határba egész egyszerűen nem fér be minden... se 20-ba, se 30-ba. Igazi aranybánya volt ez az elmúlt hét év, új klasszikusok, felejthetetlen élmények születtek, és csak remélni lehet, hogy a PS4 és az Xbox One is annyira jól fog szerepelni, mint elődei.

20. Spec Ops: The Line

A játék, ami soha sem akart elkészülni, és amibe egykoron még magyar kéz is belenyúlt. Máig nincs magyarázat arra, hogy a 2K miért pénzelte fél évtizednél is tovább ezt a projektet, de a végeredményt látva hálásak lehetünk nekik. Bár a The Line játékmenete a kaptafa TPS-ek szintjét hozza, tálalása, története elsőrangú: a politikai korrektség miatt megregulázott videojátékok nagyon ritkán mernek komoly témákkal foglalkozni, de a Yagernél tökös legények és lányok dolgoznak. A háború borzalmát ennyire húsbavágóan még senki sem merte ábrázolni, arra pedig ezelőtt sosem volt példa, hogy rossz érzés legyen meghúzni egy ravaszt egy lövöldözős játékban.

19. Project Gotham Racing 4

A Project Gotham Racing-sorozat úgy az egyik kedvencem, hogy alapvetően nem kötnek le az autós játékok. A PGR viszont hatalmas szerelem, egészen a Dreamcastos MSR-korszakig visszanyúlva: nincs olyan epizód, ami ne lenne fenn a polcomon, akár több változatban is. Már a PGR 3 is fantasztikus volt, pláne Xbox 360 nyitócímnek, de a Bizzare hattyúdala maga volt a tökéletesség. A motorok bevezetése, a kifogyhatatlan mennyiségű verseny, a fantasztikus sebességérzet, a vadítóan dögös járművek miatt mind a mai napig ez minden idők legjobb fél-arcade játéka. Illetve....

18. FORZA HORIZON

...a Forza Horizon az, amely nemcsak, hogy felülmúlta a PGR4-ben látott, eszméletlenül jó vezetési élményt, de az egészet megfejelte egy bődületesen hangulatos, nyitott világgal, és egy totálisan fiatalos tálalással. Egy másodpercig sem gondoltam volna a PGR 4 óta eltelt években, hogy be tudok ragadni egy autós játék elé, aztán jött a Horizon, és hipp-hopp el is telt két hét a tévé előtt. Ha valamiért, ennek a folytatásáért egészen biztosan venni fogok egy Xbox One-t.

17. HEAVY RAIN

A játék, ami eladta nekem a PS3-at. A francia Quantic Dream már gyerekkorom egyik meghatározó játéka, az Omikron óta a kedvencem, és még a Fahrenheitért is képes voltam éveken át várni és több platformra is beszerezni -- de amit a Heavy Rainnel összehoztak, azt soha sem fogom elfelejteni. És talán újrajátszani sem: a dinamikus történetvezetés miatt elsőre és egyszer üt igazán, akkor viszont akkorát, hogy még évek múltán sem lehet elfelejteni.

16. RED DEAD REDEMPTION

Rettentő jó lenne végre, ha a Rockstart vezető Hauserék engednék, hogy mások is írjanak történetet a játékaikhoz, mert most már borzasztóan unalmas, hogy minden GTA és Rockstar-játék ugyanarról szól, ugyanazokat az elcsépelt, mérföldekről kiszúrható fordulatokat használva. Ez a Red Dead Redemptionben tetőzött, ahol tényleg még a legellenszenvesebb, legundorítóbb figurának is örömmel nyújtott segítséget Marston uraság, anélkül, hogy megkérdezte volna a legalapvetőbb dolgot: "Miért?”. Sokat levont ez a RDR élvezetéből? Szerencsére nem: westernjátékkal engem kilóra meg lehet venni, és a RDR-nél hangulatosabb még soha sem született -- ez a műfaj definitív darabja, amit majd csak a folytatás fog felülmúlni.

15. GTA 5

És ha már a kaptafánál vagyunk, akkor ott van 2013 legjobb játéka a GTA 5, amely ugyanazokkal a hibákkal rendelkezik, mint az RDR, van viszont egy zseniális és két vállalható főszereplője, na meg minden idők egyik leghangulatosabb játszótere. Kár is rá több szót fecsérelni: épp eleget írtunk és beszéltünk már róla az elmúlt évben!

14. MAX PAYNE 3

A Rockstartól ennek ellenére ne kanyarodjunk el, mert nemcsak minden idők egyik legjobb sandbox játékát csinálták meg ebben a generációban, de minden idők legjobb TPS-ét is. Sokat lehet azon vitatkozni, hogy mennyire volt jó ötlet lecserélni az első két Max Payne helyszínét és ultrakomor hangulatát, az viszont talál vitathatatlan, hogy a játékmenet terén mennyire fantasztikust alkottak a Rockstarnál. Az időlassítás és az akrobatika ugyan a háttérbe szorult, de a hihetetlenül filmszerű akciójelenetek, a pazar és változatos helyszínek, na meg a zseniális zene miatt nehéz a műfajban ennél hangulatosabb, tökéletesebb darabot találni.

13. UNCHARTED 2: AMONG THIEVES

Amikor az első részt beharangozták, nem hittük el, hogy tényleg így néz ki a játék; amikor bemutatták a másodikat, ugyanezt gondolhattuk. A Naughty Dog egyértelműen az elmúlt konzolgeneráció legjobb fejlesztője: a látvány, a hangulat és a tartalom terén is folyamatosan felülmúlják előző munkáikat, de az Uncharted-sorozatban mind a mai napig a második a legjobb, ahol aztán tényleg mindent sikerült eltalálni. A helyszínt a sztorit és a főhőst is: rendben, az utolsó harc ott is bugyuta lett, de az előtte lévő tizenakárhány órát nem cserélném el semmire!

12. BIOSHOCK

Ha azt mondom, hogy én írtam róla az első magyar nyelvű hírt és cikket, az mindent elmond arról, hogy mennyire vártam a BioShockot? Sok sok éve volt már ennek: akkor még a helyszín és a sztori is más volt, de az biztos, hogy ezért megérte konzolt és limitált kiadást venni. Az Irrational még a System Shockot is felül tudta múlni történetmesélésben, és talán nekik köszönhetjük azt is, hogy lett egy modern, bombasztikusan jó Deus Exünk is.

11. ALAN WAKE

Vannak azok a játékok, amik túl sokáig készülnek és pofára esés a végük, és van az Alan Wake. Habár nem lett olyan félelmetes, mint lehetett volna, és horror helyett is inkább thriller lett, annak viszont maradéktalanul zseniális. Fantasztikus, semmihez sem hasonlítható sztorija, tökéletesen kidolgozott mikrouniverzuma, és lehengerlő látványvilága miatt elsőre, másodszorra, sokadszorra is igazi élmény Alan Wake-ezni: csak remélni lehet, hogy egyszer visszatér a Sötétség, és az azzal megküzdő hős.

10. YAKUZA 3+4

A sorozat, ami még japánul is a polcomon van, és amit nem tudok maradéktalanul objektíven kezelni. A Shenmue-életérzést tökéletesen meglovagló, a japán kultúra sötétebb oldalát hiba nélkül ábrázoló maffiajáték számomra még mindig az érett történetmesélés egyik sarokköve, még úgy is, ha jó előre tudom, hogy a végére mindig többszörösen túlugorja az over-the-top csúcsát, holtukból visszatért főhősökkel, legyőzhetetlen főellenségekkel.

9. ASSASSIN'S CREED 2

A hatalmas csalódást jelentő első rész után egy nagyobb csoda kellett ahhoz, hogy az Assassin's Creed ne egy kiváló ötlet csúfos elbaltázása legyen, de a Ubisoftnak sikerült helyrehoznia a hibát. Nem csak egy épkézláb, kidolgozott folytatást tettek le az asztalra, de egy minden szempontból monumentális, a történelem- és művészettörténet tananyagokat a lehető legizgalmasabb formában tálaló csodát hoztak létre, amely felér egy vakációval, csak sokkal kevesebbe kerül, és nem fenyeget a veszély, hogy a túrabusz az árokba hajt, vagy a repülő lepottyan az égből.

8. GUITAR HERO 3 - ROCK BAND BEATLES

Életem egyik legfelejthetetlenebb, és kétségkívül legabnormálisabb éjszakája abból állt, hogy egy meglehetősen nagy, körülbelül 30 főt megmozgató baráti LAN-partin közel 10 órát töltöttem egyhuzamban a Guitar Hero 2-vel, kisebb szüneteket beiktatva. A GH ekkoriban még egyáltalán nem volt nagy durranás, és örömmel mutattam meg másoknak, miért is ez a világ egyik legjobb dolga... aztán jött a harmadik rész, aminél azt hittem, nem lehet jobb, hogy végül megjelenjen a Rock Band Beatles, ami számomra minden idők legjobb ritmusjátéka, és az életem során kiosztott 3 darab 10 pont közül ő kapta az egyiket. Kétség sem férhet hozzá, egy bandára és egy adott zenei irányzatra korlátozni egy ritmusjátékot nem biztos, hogy a legjobb ötlet, de a Harmonix akkora tisztelettel, olyan páratlan hozzáértéssel állított totemet minden idők egyik legfantasztikusubb bandájának, hogy rá egy évre az egész stílus be is csődölt. Az Activison soha sem akart annyi időt és energiát szánni a GH-sorozatra, mint a Harmonix, és végül ez lett az egész műfaj veszte -- legalább egy tökéletes játékkal sikerült búcsút venni tőle.

7. FALLOUT 3

16 nap -- ennyi volt az az idő, amit pár éve feláldoztam a nyárból, hogy napi 8 óra játékkal gyűlöljem meg egyszer és mindenkorra a senkiföldjét és a soha véget nem érő Fallout 3-at. Nem feltétlenül volt a legjobb ötlet az összes DLC-t tartalmazó "Év játéka" változatot kiszúrni egy komplett végigjátszáshoz, mert az első kiegészítőt még élveztem, a másodikat gyorsan letudtam, a harmadiknál már haldokoltam, a negyediknél pedig azt kívántam, bárcsak ott helyben megdöglenék. Oké, ennek persze egyetlen oka van: a Fallout 3 a generáció és minden idők egyik leghangulatosabb szerepjátéka.

6. DEAD SPACE

Sose fogom elfelejteni azt a jelenetet, mikor Isaackel fel kellett mászni az Ishimura borítására, hogy egy meteoreső közepén sétálgassak, és valószínűleg a szomszédoknak is emlékezetes lesz, mert a mélynyomóból olyan hangok jöttek, amik hallatán még az ablakok is rezegni kezdtek, szó szerint. A Dead Space viszont nem csak arra volt jó, hogy hangrendszert lehessen vele tesztelni, hanem körbe is lehetett mutogatni, hogy igenis lehet fejleszteni a Resident Evil 4 zseniális formuláján, és nem kell tankirányítás, valamint nem létező mesterséges intelligencia ahhoz, hogy egy játékban feszültség és izgalom legyen. Elég hozzá néhány arctámadó űrlény is.

5. BORDERLANDS

Mikor kikészültem a Fallout 3-tól, még nem is sejthettem, hogy hasonló sors vár rám a Borderlands közben is -- ott csak az segített, hogy a letölthető tartalmakkal nem egyben, hanem pár hetes szünetekkel kellett megbirkózni. És mennyire is jó volt mind: a Gearbox tényleg megcsinálta ezzel a szerencséjét, és több helyszín ide vagy oda, a Borderlands 2 a nyomába sem érhetett a nála sokkal hangulatosabb és egyedibb első résznek.

4. BATTLEFIELD: BAD COMPANY 2 - VIETNAM

Tartozom egy vallomással: soha sem tudtam annyira szeretni a Battlefield 3-at, mint az elődjét, és ez a Battlefield 4-re is igaz. Nem tudom, miért, hiszen a térképek kisebbek voltak, a játékosszám sokkal kevesebb, és még csak levolution sem volt, mégis a Bad Company 2 a kedvenc Battlefieldem. Egész pontosan annak alig 4 pályát tartalmazó kiegészítője, a Vietnam, amivel több időt töltöttem, mint az alapjátékkal (alsóhangon is 100 órát). Pedig tényleg alig volt benne térkép és lehetőség, de a pazar hangulat, a kiváló fegyverek, és a felejthetetlen pályák keveréke szavatolta, hogy mind a mai napig visszasírjam az átjátszott napok és hétvégék emlékét.

3. THE ELDER SCROLLS 4: OBLIVION

Mikor 2006 tavaszán megvettem és gyalog, egy röpke 15 kilométeres gyaloglással hazacipeltem az Xbox 360-at, nem is volt kérdéses, hogy mivel kezdjek: érdekelt ugyan a PGR 3, de tudtam, hogy az Oblivion az én játékom. És nem csalódtam -- ha nem jött volna később a Fallout 3 (meg még ezer más játék), egészen biztosan feljebb soroltam volna a Bethesda ezer sebből vérző műremekét. Mert hiába az egy kaptafára készült NPC-k, a csapnivaló szinkron, az Oblivion hihetetlenül nagy játéktere, eszméletlenül hangulatos világa beszippantott, és közel 200 órán át el sem engedett. Azon kevés játékok egyike, ahol szó szerint mindent megcsináltam, és még többet is: ugyan hány olyan játék van, ahol az is örömet okoz, ha heverhetek a fűben, és nézhetem a csillagokat a sötét égbolton...?

2. TEAM FORTRESS 2

Ha minden idők legjobb játékainak listáját kellene összeállítanom, az első helyre gondolkodás nélkül a Team Fortress 2-t sorolnám -- nem tudok objektív lenni. Nem tudok, mert ennek a játéknak köszönhetek rengeteg barátot, kósza ismerőst, és több száz játékórát. Pedig a konzolos változat ritka csökevényes egy állat: a Microsoft méregdrága és körülményes patchelési procedúrája, és a Valve hanyag portolása miatt az X360-as TF2 sosem kapott frissítést, és még 2013-ban is a kiadása pillanatában rendelkezésre álló pályákkal és fegyverekkel rendelkezik, mégsem tudtam ezért haragudni. Mert ott voltak nekem az ismerősök, ott volt a Dustbowl, és ott volt az a röpke 600 óra, ami elsuhant rajta -- azóta pedig vettem PC-t, átneveltem az ismerősöket, és most már egérrel, billentyűzettel aprítjuk egymást, egy teljesen új Team Fortress 2-ben.

1. MASS EFFECT

A harmadik Mass Effect utolsó órája gondoskodott arról, hogy többé már ne legyek annyira lelkes a sorozat nevének hallatán, mint régen, de egy valamit még így se vehetett el tőlem: azt az élményt, amit az első rész adott. Tudom, hogy a világ legcikibb dolga bevallani, hogy 12 évesen Star Trek klubba jártam a PECSA-ba, de tényleg így volt, úgyhogy bátran kijelenthetem, hogy nálam kevesen szerették jobban a Star Treket. Pedig másfél évtizeddel később jött a BioWare és a Mass Effect, és örökre borult az egyenlet: most már Mass Effect-rajongó vagyok. Számomra nincs ennél jobb sci-fi világ; nincs fantasztikusabb hely a Citadelnél; nincs tökéletesebb játékbefejezés, mint a Reaper érkezése, és a Makóval való száguldás a fénygömb felé. A Mass Effect örök: a legjobb szerepjáték és az egyik legjobb játék, amit ember valaha alkotott.

Ez volt tehát a PC Guru Online maratoni hosszúságú (köszi, wilson!) háromszor Top 10-es összeállítása. Egyetértesz a listákkal? Vagy van sajátod? Nosza, a kommentek között szabad a gazda!