Játékadatbázis

A Stronghold sorozat 2001-ig nyúlik vissza, és azóta öt résszel gazdagodott, beleértve egy furcsa, fantasyba oltott mellékszálat is. A harmadik rész visszakanyarodik a gyökerekhez, tehát ismét egy klasszikus birodalomépítő stratégia lesz, felvértezve minden modern eszközzel, például valós fizikával, egyszerűbb, mégis látványosabb várépítéssel, sőt a Google helymeghatározó eszközével, így megtalálhatjuk azt, aki a szomszéd utcában játszik a játékkal, és összevethetjük statisztikáinkat az övével, vagy épp letölthetjük és kipróbálhatjuk az általa készített küldetést...

Az Ultima univerzum internetes játékában a feladatunk egy saját birodalom felvirágoztatása. A játék teljesen ingyenes, és a futtatásához csupán webböngészőre van szükség, így semmi sem tarthat vissza a híres Ultima-univerzum meghódításától!

A svéd "csontstratégia" első, az USA tengerészgyalogságának jelmondatát (magyarul, szabadon: örök hűség) viselő kiegészítő csomagja erősen a masszív rajongóbázis visszajelzéseire épül, így, bár a játék továbbra sem követi szóról szóra az 1936-1948 közötti időszak eseményeit (elvégre minden attól függ, hogyan irányítjuk a választott ország haderőit), sokkal több ponton találkozik a valósággal, több a történelmileg hiteles mozzanat. Ezt több száz új esemény is elősegíti, vagy az olyan apróságok, mint a továbbfejleszthető dandárok (a gyalogságot például motorizálhatjuk), illetve az új 1940-es szcenárió végre befoltozza az időskála egyik „lyukát”. Kiemelt szerephez jutnak a szövetségeseink is, ugyanis épp úgy, mint a nagy világégés során, itt is kérhetünk tőlük segítséget, legyen az utánpótlás (eszközök vagy csapatok formájában), vagy épp egy adott célpont megtámadása, de megoszthatjuk velük technológiai kutatásaink, fejlesztéseink eredményeit is. Ez nem csak a 32 fős multiban fog jól jönni, hanem az ígéretek szerint alaposan felturbózott mesterséges intelligencia elleni ütközetekben is; az MI hősiesen védi területeit, képes többfrontos inváziókra és nagy tengeri csapásmérő erők kommandírozására, az általa irányított főhadiszállások eltérő súllyal kezelik a szárazföldi-, légi- és vízi hadműveleteket, illetve valósághűbb diplomáciára és stratégiai szintű termelésre számíthatunk a részéről.

A Hotel Giant második része a tycoon-típusú játékok közé tartozik. A játékban Donald Trumpsot kell irányítani, hogy olyan helyeken uralja az idegenforgalmat, mint London, Párizs, Phuket. A programban összesen 26 helyszín van beépítve, és hoteligazgatóként az játékos feladata, hogy a hotelvendégek igényeit kielégítve megadja a legjobb pihenést, amit egy vendég csak kaphat...

Az Anno 1404 első, nem önálló expanziója (az alapjáték szükséges a futtatáshoz), melyben 300 új küldetés (közte újfajták, például a hajók elfoglalása) és 60 új cucc vár ránk, két új, velencei (természetesen kereskedő) hajótípus, egy újfajta szigettípus, amelyen aktív vulkáni tevékenység zajlik, új szcenáriók, achievementek, medálok, és minden, ami a reneszánsz Velencére jellemző volt: titkos kabinetek létrehozása, beszivárgás és szabotázsakciók, sőt, a városi tanács zsebre vágása után az adott település feletti hatalom magunkhoz ragadása.

2009 végén nagy meglepetést okozott a Tropico-széria visszatérte, ráadásul nem is lett rossz a kvázi folytatás; ehhez persze hozzá kell fűznünk, hogy a Kalypso Media és a bolgár Haemimont Games kooprodukciójában elkészült új Tropico nem keveset merített az eredeti alapműből, de ez egyáltalán nem jelentett problémát, így a 80% körüli értékelésekkel azt hiszem, elégedett lehetett mind a kiadó, mind a fejlesztő – mi más indokolná egy kiegészítő lemez elkészítését...

Meglehetősen unalmas és ronda Sims-klón a Playboy alapításának ötvenedik évfordulójára, mely igencsak méltatlan a világhíres magazinhoz...

A Civilization-széria ötödik részében az eddig megszokott módon ismét egy általunk preferált civilizáció menedzselése a feladatunk, ám a körítés egészen más. Kezdetnek a Firaxis fejlesztői egy vadonatúj grafikusmotort írtak a játékhoz, melynek segítségével az eddigieknél részletgazdagabb környezetek, látványosabb, több egység részvételével lezajló óriási csaták jeleníthetőek meg, valamint a civilizációk vezetőit élethű formájukban láthatjuk viszont, sőt a hitelesség kedvéért a saját nyelvükön szólalnak meg.

Akár négy játékos is küzdhet egymás ellen ebben a körökre osztott stratégiában, ahol a pályákat alkotó hatszögletű elemek elpusztíthatók, így szinte biztos, hogy nem lesz két ugyanolyan forduló.

! A King and Castles egy RTS lesz, mely műfaj mindig is Taylor specialitása volt. A játék konzolokra és PC-re egyaránt megérkezik majd, ám más információról meg nem lebbentette fel a fátylat a neves designer.

A Majesty 2 első, kizárólag digitális úton terjesztett kiegészítő csomagja, mely egyetlen kampányt tartalmaz. A nyolc küldetéses „Return of Grum-Gog” hadjáratában főellenségünk Lord Blackviper és az ő goblinármádiája, ellenük kell fegyverbe szólítani Ardania hőseit.

A 4X-es játékokkal összenőtt a Master of Orion neve, hiszen ennek tesztjében használta először a kifejezést Alan Emrich 1993 szeptemberében. Ám voltak már a műfajnak úttörői, melyekre sajnos ma már kevesen emlékeznek. Ilyen ezen játék elődje is.

Kizárólag a Steam rendszerén elérhető kiegészítő csomag az Empire: Total War játékhoz. Középpontjában az amerikai őslakosok állnak, akik felveszik a harcot a betolakodókkal. Öt új frakciót -- az irokéz, a huron, a puebló, a cseroki és a síksági indiánokat -- terelgethetünk mind a kampány (amely ugye értelemszerűen egy részletes észak-amerikai térképen zajlik, új régiókkal és kezdési dátummal), mind a multis csaták során, és természetesen kapunk mellé egy új technológiai fát 18 törzsi ággal (olyan csemegékkel, mint a Spirit Medicine, a Call of the Wild vagy a Dreamwalking), és két új „ügynököt”, a misztikus, az ellenfél területére beszivárgó sámánt, illetve a ravasz, szabotázsakciókkal operáló felderítőt, no meg persze saját elit egységeket. Természetesen mind az öt törzs más-más célkitűzéssel, győzelmi feltétellel vág neki a hadak ösvényének.

A nagy sikerű Warhammer: Dawn of War 2 első küldetéslemezében felbukkannak a káosz által megrontott űrgárdisták, hogy magukévá követeljék a galaktikus játszóteret. A korrupció ezúttal saját egységeinkre is kihat: osztagunk vezetőinek érzéseire, lojalitására is figyelnünk kell, megjelennek a fertőzött fegyverek és vállvasak, illetve a kampány során egy könyvtárossal bővül ki szedett-vedett csapatunk. Húsz egyjátékos pálya, számos, a régi fajokat bővítő új egység, valamint több, mint két tucat hosszú-hosszú hónapokig csiszolt többjátékos összecsapást elősegítő terület várja a vásárlókat ebben az önállóan is futtatható küldetéslemezben.

Az Earth 2160 kitűnő példája annak a bizonyos csiszolatlan gyémántnak: bár a gyönyörű külcsín alatt remek ötletek garmadája rejtőzik, a játék nem képes ezeket teljesen kibontani, köszönhetően a számtalan apróbb hibának és átgondolatlanságnak, amik gyakran feleslegesen túlbonyolítják és/vagy megnyújtják a játékot. A programot ennek köszönhetően inkább csak sokat látott és türelmes játékosoknak merjük teljes szívből ajánlani -– a fejlesztőknek pedig drukkolunk, hogy egy kiforrottabb folytatással a széria végre megkapja az őt megillető elismerést...

A játék a hajózós-kereskedős-harcolós East India Company első kiegészítő lemeze, amely elsősorban a taktikai módra helyezi a hangsúlyt.

A Napoleon: Total War három eltérő, sztori vezérelt kampányra bomlik, amelyek együtt mesélik el a francia hadvezér és császár felemelkedését és bukását. Az első két rész a fiatal és vakmerő generális itáliai és egyiptomi hadi tetteit játszatja le velünk, míg a harmadik a Moszkva elleni hadjáratot és végül a mindent eldöntő csatát Wellington ellen, Waterloo harcmezején. A csavar az egészben persze ott van, hogy nemcsak Bonapartét irányíthatjuk, hanem ellenfeleit is, így kedvünk szerint átírhatjuk a történelmet, új irányt szabva hősünk és Európa sorsának.

A legendás és zseniális Rainbow Arts 1991-ben dobta piacra a Mad TV című csodát, amelyet bizony még ma is elő-előveszek, és a mai napig leborulok előtte. Kajla grafikája és sok kihívást jelentő játékmenete zseniális egységbe állt össze, és szó szerint vért kellett izzadnunk, hogy rentábilisan üzemeltessünk egy tévétársaságot, hiszen a játék lényege ez volt, belecsomagolva egy kis romantikus selyempapírba. És bár hasonló, menedzser/tycoon játék azóta is számos volt, ebben a stílusban egy igazi kihívó jelentkezett 2008-ban, a német RTL-csoport megbízásából összedobott TV Giant. És bár ez a játék több tervezési hibája és fölösleges 3D-s megjelenése miatt nem taszította le a trónról az „Őrült tévét”, azért sikerült visszaadnia valamit a műsorkészítés gyötrelmeiből és szépségeiből.

Az Interplay utolsó Fallout-címe, ám a műfaj nem a megszokott: az új brigád, a Micro Forté megpróbálta keresztezni a jól ismert posztapokaliptikus világot az X-COM- és Jagged Alliance-szériákban megismert csapatalapú taktikával, azaz az FT:BOS inkább körökre osztott stratégia, mint szerepjáték, bár a megszokott SPECIAL fejlődési rendszer jelen van. Mindent összevetve egy remek játék, még ha itt-ott ki is lóg a Black Isle által megálmodott univerzumból.

A Tom Clancy’s EndWar folytatásában egy jobb, összetettebb szólista módhoz és egy javított játékmenethez lesz szerencsénk.

A Command & Conquer negyedik része a szerepjátékokhoz és az MMORPG-khez hasonló fejlődési és karakterrendszert tartalmaz. Ezek a rendszerek az egyjátékos és többjátékos módban egyaránt szerepelnek. A hadjáratot kooperatív módban is végigjátszhatjuk á la Red Alert 3, illetve 5v5 multiplayer csatákban is részt vehetünk

A nyugati (és így hazai) piacon idén februárban megjelent Men of War szemre is kellemes, ügyes, összetett, bár sokak számára minden bizonnyal épp emiatt félretett valós idejű stratégia az ukrán Best Way műhelyéből, amely tulajdonképpen a srácok előző két játéka, a Soldiers: Heroes of WWII és Faces of War alapjaira épült.

Remek kis játékot készített az orosz Ino-Co Fantasy Wars néven 2008-ban, amely azonban bűnös módon kívül esett a nemzetközi porond reflektorfényéből. Szerencsére jött a jó öreg Paradox, amely a stratégiai játékok megszállottja, ráadásul mindig jó érzékkel csap le a kis stúdiók mások által mellőzött, urambocsá rétegcímeire. Így aztán a svéd srácok is leszerződtek az oroszokkal, ám furmányos módon nem a Fantasy Warst adták ki, hanem egy olyan verziót, amelynek alapját ez a játék, és a ráapplikált, csak hazájában megjelent küldetéslemez adta. Ezt a fura pakkot dobta végül piacra a kiadó Elven Legacy néven, és ahogy arról a 2008/06-os PC Guruban NightBagoly kolléga is beszámolt, nem is tették rosszul: remek móka, a műfaj szerelmeseinek kötelező, bár nekik ugye megvan az FW, ahhoz pedig sokat nem tesz hozzá a cucc. No de majd most!

A Stardock csapatát elsősorban stratégiai játékairól ismerhetjük, hiszen többek között ez a stúdió fejlesztette a Galactic Civilization-szériát, és ők hozták el nekünk kiadóként a Sins of the Solar Empire-t és a Demigod-ot is. 2004-ben azonban meglepő vállalkozásba kezdtek: első alkalommal fejlesztettek olyan játékot, amely az aktuális Egyesült Államokbeli elnökválasztást dolgozta fel. Ez volt a The Political Machine.