Játékadatbázis

Egy új vár (fortress), négy új, hozzá tartozó hős (Hangvul, Rolf, Tolghar és Wulfstan), hét fejleszthető új szörny (Defender, Spearwielder, Brawler, Bear Rider, Rune Priest, Thane és Fire Dragon), négy semleges dög (Wolf, Snow Ape, Mummy valamint a Manticore), hét renegát, csak külső épületben toborozható illetve ellenségként megtalálható egység (Enforcer, Crossbowman, Vindicator, Battle Griffin, Zealot, Champion és Fallen Angel), karavános rendszer, 10 új többjátékos térkép (ha esetleg a fanatikusok által készítettek nem elégítenek ki), valamint ha még ez sem elég, egy random generátor és szimultán lépés lehetősége multiplayer során... Ezt kínálja a Heroes of Might and Magic első küldetéslemeze, a Hammers of Fate.

Sim City három és fél, ezúttal 3D-ben, és szociális problémákkal nyakon öntve. A fejlesztők annyira megpróbálták tiszteletben tartani a Sim City sorozatot, hogy elfelejtettek egyediséget csempészni munkájukba. Azzal, hogy a CL arcátlanul lenyúlt mindent a Maxis sikercíméből, főként azt érte el, hogy az embernek semmi kedve nincs ezzel játszani, inkább előveszi a polcon porosodó Sim City 4-et, ami minden tekintetben jobb a City Life-nál...

Az Alexander a Rome: Total War második kiegészítője, ahol értelemszerűen Nagy Sándor csatáit élhetjük át.

A Force Commander volt az első olyan Star Wars játék, mely nagyszabású akart lenni az RTS-ek világában. Iszonyatos csalódás és bukás volt, nemcsak bugos mivolta miatt, hanem idióta irányítása és Star Wars-tól meglehetősen idegen hangulata miatt. Ezt a Star Wars: Battlegrounds harmatos próbálkozás követte, mely az Age of Empires 2-t másolva próbált robbantani, de valahogy egészen unalmas lett, és nem mellesleg irtó hülyén nézett ki, ahogy Darth Vader bakkecskeként aprítja az épületeket.

A The Movies kiegészítője. Kísértetiesen hasonlít valamelyik Sims 2 expanzióhoz, de sebaj! Legalább kapunk némi újdonságot, hogy még több bizarr filmet készítsünk, illetőleg ismét megjöjjön a kedvünk a filmezéshez.

Az Age of Empires, a Civilization, az Empire Earth első része és a Rise of Nations egyértelműen követendő példa az RTS-ek számára. Nagy ellenfelük a Total War sorozat, melyben a bázisépítést és a nyersanyagtermelést teljesen kivették a játékból, és helyette 3D-s, hatalmas alakulatokkal, seregekkel operáló csatákat jelenítettek meg. A Rise and Fall készítői (akik nem mellesleg az Empire Earth-t is készítették) e játékokat kívánták elegyíteni az akciójátékokkal. Finom is lett volna egyik pillanatban madártávlatból kiadni a parancsokat, másik pillanatban pedig már TPS nézetből valós időben vállvetve kűzdeni a csatában...

Tankos RTS kevés tankkal, annál több apró ötlettel, pazar kivitelezésben és remek többjátékos módokkal. A Stomregion úgy tálalta újra a Panzerst, hogy a történet hiányosságain kívül nem lehet belekötni...

Az Age of Empires, a StarCraft és a Command & Conquer meghatározó alapjai az RTS műfajnak (természetesen a nagy előd Populus, Dune, és WarCraft után), a mai RTS-ek többsége e játékok legjobb elemeit vegyíti, illetve dobja fel olykor új ötletekkel. A Paraworld fejlesztői úgy gondolták, ezt a vonalat követik, s apróbb változtatásokkal próbálnak meg érvényesülni - több-kevesebb sikerrel.

Akció-RTS remek zenével, kicsit talán sablonos, de hangulatos világgal, csak éppen ötletek, és zseniális isteni szikra nélkül. Afféle egyszer használatos játék...

A Soldiers: Heroes of WW2 kvázi folytatása, amelyet a fejlesztők a kiadó kérésére eltoltak az akció irányába. A stílust így leginkább a Close Combat és a Commandos széria körül lehet belőni: az RTS-ek nyavalyái (gyártás, menedzsment) messziről elkerülik, lényegében egy kis harccsoport megjelenik a képernyő szélén, és tűzzel-vassal át kell pirítanunk velük a szemközti oldalra. A Faces of War kampánya során 1944 nyara és Berlin eleste között a német, a szövetséges és az orosz hadszíntéren egyaránt tiszteletünket tehetjük.

Birodalomépítés diétás kivitelben; sajnos a belbeccsel épp olyan nehéz megbarátkozni, mint a külcsínnel... A Firefly eddigi munkáihoz mérten meglepően gyenge klón, fogyasztható, de nem túl laktató falat. Profiknak túl egyszerű, kezdőknek nehezen áttekinthető, nehezen kezelhető, a botrányos, idejétmúlt grafika már csak keserű hab a tortán.

Peter Molyneux zseniális ötlete látványos akcióstratégia formájában öltött testet. Nevelj lényt saját képedre, legyen az gonosz vagy jó, uralkodj, irányíts, harcolj, jutalmazz és büntess. Istennek lenni jó!

A teljes Star Trek sagán átívelő remek sztori, visszaadva a tévésorozat hangulatát az eredeti hajómodellekkel, és az öt kapitány szinkronhangjával. Sajnos mindezt lerontják a bugok tengere, a rossz irányítás, a repetitív és idegesítő "lőj szét mindenkit" küldetések. Kár érte...

Egy sikeres sorozat felesleges és pénzszagú feltámasztása. Ismét bebizonyosodott: a külcsín és a profizmus viszont nem viszi el a hátán a játékot; hiányoznak az új ötletek, gyenge a harci rész, rossz az irányítás. A sorozatot nyolc év után felélesztő Caesar IV éppen olyan, mint egy sikeres film negyedik része szokott lenni, és ezzel mindent elmondtam róla. Rajongóknak mindenképpen ajánlott, mert pályánként is órákat lehet vele elszöszmötölni, aki viszont hasonló élményt vár, mint amilyent a Tropico nyújtott, jusson eszébe, mit mondtak Julius Caesarnak március idusáról…

Négy évet kellett várni a csodára, de megérte - megérkezett a Heroes ötödik része, amely nem akar többnek látszani annál, amennyit tényleg ér. Az egykori 3DO annyi kritikát kapott az utolsó általuk készített változattal kapcsolatban, hogy a Nival inkább biztosra ment. Porig rombolta a negyedik epizódot, a maradványokat felszórta sóval, visszanyúlt az alapokhoz, nyakon öntötte néhány sziporkázó, friss ötlettel, profi pályákkal és korszerű grafikával, és ez elég is lett. Nem mindig van szükség a világ megreformálására ahhoz, hogy jó játékot készítsen valaki - ez ismét bebizonyosodott. A király visszatért...

Új fejezettel bővül a Warcraft-saga, mely rengeteg plusz lehetőséggel várja a játékosokat: új hősök, semleges épületek és héroszok, boltok, továbbfejlesztett pályaszerkesztő, új játékmódok a Battle.net szerverein, klán- és bajnokság támogatással.

A Warcraft minden ízében profi munka, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy a megjelenése óta több mint négy év telt el, és még mindig találni játékosokat, akik a külön a többjátékos módra kihegyezett szerverhálózaton, a Battle.neten küzdenek egymás ellen vagy éppen vállvetve. Csodálatos grafika, nagyszerű hanghatások és feledhetetlen Warcraft hangulat. Kívánhatunk ennél többet?

Minden idők egyik legjobb sci-fi RTS-e folytatódik: a zerg, a protoss és a terran (azaz ember) fajok képviselői folytatják öldöklő küzdelmüket a túlélésért. A zergek kaptárát egy ádáz belharc szétszakította, a protoss megpróbál egyesülni Dark Templar testvérükkel, hogy újraépítsék világukat, Aiurt. A terran császára, Mengsk I., miután megszerezte az emberi kolóniák feletti totális uralmat, most meg kell, hogy ossza figyelmét: az általa elárult nő (a híres-hírhedt Kerrigan, Zerg Queen of Blades) bosszúra készül, miközben az uralkodó ellen saját hívei szőnek sötét összeesküvést...

A StarCraft a történelem egy darabja, a videojátékok és az eSportok világának egyik legbiztosabb, évtizedek óta stabilan álló bástyája, mely sokak szemében egyenlő a tökéletes RTS utópisztikus fogalmával.

Élvezetes új küldetések, hasznos újítások - ám egy-egy izmosabb rajongói modban több van, mint ebben a kiegészítőben... Csak akkor vedd elő, ha igazán szereted az alapjátékot!

Sid Meier zseniális sorozatának újabb része, melyben történelmi korokon átívelve kell választott népünket pátyolgatni. Megunhatatlan, abbahagyhatatlan alapmű...

Ez a rész újra visszanyerte a nagy elődhöz hasonló varázst és most is nehezemre esett felállni előle. Esetleg pár hasznos újítás még elférhetett volna, de majd talán a 20. évfordulóra kapunk egy új Settlers 3-at is...