Játékadatbázis

A klasszikus FPS-trilógia, a Doom, a Doom 2 és a Doom 3 újrakiadása PS4, Xbox One és Switch platformokra.

Milyen lenne, ha valaki egybegyúrná a Gothicot, a Morrowindet, a Dark Soulst és bármely szabadon választott túlélős játékot? Az Outward megadja a választ, egy olyan egyedi hangvételű és mechanikájú élményt kínálva, amihez foghatót nem nagyon találni a piacon. Hogy miért? A válasz a következő: az Outward sikeresen gyúrja egybe a szerepjátékokat és a túlélőjátékokat, egy egészen egyedi élményt nyújtva, de egyszerű és gyatra története, kissé suta harcrendszere és kihalt világa miatt komoly kitartást követel meg azoktól, akik szerelembe akarnak esni vele – utána viszont nem enged a szorításából.

Amíg az új évezredben az NFL népszerűsége kifejezetten nőtt kis hazánkban, addig idehaza egy másik tipikusan amerikai sport, a baseball továbbra is csak egy szűk réteget mozgat meg. Egy jó videojáték persze könnyen javíthat ezen –2019-ben sem maradtunk új MLB The Show nélkül. A játék lassan tizenöt éve boldogítja már az ütőlendítésre vágyó PS-tulajokat. A San Diego Studio évről évre minőséget tesz le az asztalra, a sportág kedvelőinek nagy szerencséjére pedig a fejlesztők ezen jó szokásukat az idei esztendőben sem adták fel: ajól megszokott minőség idén sem maradt el, ráadásul néhány ötletes tartalmi újítás némi frissességet is hozott a szériába – újoncoknak is remek belépő epizód lehet, éppen ezért érdemes kipróbálni.

A Fantasy General 2 egy fantasy világban játszódó hexás stratégiai játék. A hexák és a stratégiai játékok kapcsolata elég régre nyúlik vissza, a népszerű hatszögletű mezőket például Charles Swann Roberts (az Avalon Hill, egy régi, patinás wargames stúdió alapítója) nevéhez köti a krónika. A Panzer General 1994-ben jelent meg, a 2. világháborús, körökre osztott hexás játékból pedig pillanatok alatt legenda (mellesleg korának bestsellere) lett. Erről koppintották az Alliedtől a Star Generalig tartó kollekciót, és ennek a sorozatnak a harmadik állomása volt a Fantasy General, 1996-ban.

Az eredetileg 2018-ban PS VR-exkluzívként megszülető Bow to Blood: Last Captain Standing új platformokon is vitorlát bontott, kitörve a virtuális valóság fogságából. Grafikai stílusával és igényesen megrajzolt, színes karaktergárdájával a játék elsőre egy potenciális animációs sorozat hatását kelti, némi A Kincses Bolygó utánérzéssel. A Bow to Blood: Last Captain Standing egy alapvetően ötletes, hangulatos és mutatós űrkaland, azonban szavatosság tekintetében még a némileg eltérő helyszínek, feladatok, párbeszédek és kialakult szituációk ellenére is ugyanazokat a köröket futjuk újra és újra.

A London Detective Mysteria egy vizuális novella, amiben az elárvult arisztokrata lány, Emily Whiteley bőrébe bújva kell bebizonyítanunk, hogy több vagyunk egy szép pofikánál, emellett életünk párját is megtalálhatjuk és persze az sem utolsó, hogy a végére kell járnunk néhány bűnténynek. Elvégre nyomozók volnánk, vagy mi.

Verekedős játék az Arc System Works fejlesztésében a népszerű anime, a Kill la Kill alapján, melyben több ismert jelenetet is átélhetünk újból a történetből.

A kedves német családi film (itthon A menedék néven futott) alapján készült Windstorm a 2017-es rész után most egyetlen csomagban szállítja le egy hányavetett sorsú kamasz és egy varázslatosan okos lovacska mesébe illő történetét, ám a felhőtlen boldogságot technikai bakik sötét fellegei árnyékolják, ráadásul a bejárható terület korlátolt és üres, kevés a tennivaló, botrányos a látványvilág. Talán mindenkinek jobb lett volna, ha az Ari's Arrival inkább visual novel formájában jelenik meg, mert ezen a technikai szinten egyszerűen nem éri meg a teljes árát, lovas játékokból pedig ennél sokkal élvezetesebbeket is találhatunk a kínálatban...

Az FIA ETRC, vagyis a kamion-Európa-bajnokság bajnokság hivatalos játéka, benne 14 jól ismert versenypályával.

Ügyvédes kalandjáték Franciaországban, egy komoly és jelentős történelmi korszak kellős közepén, stratégiai és társasjátékos elemekkel telitömve. Érdekes és gazdag kombináció, csak épp a gyakorlatban nem állja meg a helyét. Kár, mert a témaválasztás tökéletes, ahogy az ábrázolásmód is, nem beszélve a lebilincselő, érdekes ügyekről, ám még a szabad akarat illúzióját sem sikerült megteremteni, nemhogy fenntartani. A dróton vezetett történetnél viszont sokkal nagyobb baj, hogy mennyire kidolgozatlan, frusztráló és felesleges az a számos egyéb minijáték, amit ráerőltettek az alapra.

A Square Enix, a Final Fantasy-játékok különböző változataival frontális támadást indított az eddig csak részlegesen bevett bástyák irányába is. A PC-s közönség pedig éppen a bunyós alapokon nyugvó Dissidia NT-változatból kapott egy érdekes kiadást.A Dissidia-sorozat még a PSP platformon indult, mint egy érdekes FF-mellékág. Szerencsére nem maradt a mára obskúrussá vált kézi konzolon a móka, a Square PS4-re is kihozta a kor verekedős Final Fantasy-játékát. Ebben 3v3 felállásban püfölik egymást a mindenkori FF-hősök, a PC-s változat alapvetően jól muzsikál, bika látványt, jutalmazó játékmenetet ad, de nem hibáktól mentes, viszont ajánlható a rajongóknak.

Egy akció-szerepjáték, melyben az amnéziás hősnővel az a feladatunk, hogy megmentsük a 3D-s játékokat.

A kalandjátékok második aranykora véget nem érőnek tűnt, most mégis kijelenthetjük, hogy véget ért. Ismét az indie fejlesztőkön a világ szeme, hogy megmutassák, mire képes a műfaj – a Trüberbrook pedig, ha nem is kiváló példa, mindenképpen egy érdekes próbálkozás. A címszereplő Trüberbrook egy apró német falu, ahová főhősünk, Hans Tannhauser kvantumfizikus PhD hallgató a ’60-as években érkezik meg egy lottósorsoláson nyert nyaralásra. A falusi nyugalmat azonban már az első estén rejtélyes események kavarják fel, Hans szállására ugyanis betör egy rejtélyes, foszforeszkáló testű idegen, aki ellopja az ifjú tudós jegyzeteit.

A TYPE-MOON eredetileg eléggé „pikáns” visual novel (interaktív regény) alkotása, a Fate/stay night az évek során egy egész szerteágazó kis univerzumot épített fel maga köré, melynek nyomán rengeteg anime, manga, regény, no meg természetesen videojáték született. A Fate-játékok legújabb képviselője a Fate/Extella Link, ami a Földtől – szó szerint – elrugaszkodott Fate/Extella: The Umbral Star történetét folytatja, de nem igazán viszi előrébb a sorozatot. Van benne hasznos és fölösleges újdonság, valamint hiba egyaránt, de összességében többnyire ugyanazt a hack ’n’ slash/visual novel élményt nyújtja, mint az előző rész.

A szándék a fontos, szokták mondani, és a Void Studios szándéka e játék esetében egyértelmű: egy retró stílusú, fantasy köntösbe bújtatott akció-RPG prezentálása. A szándék viszont mit sem ér, ha a kivitelezéstől kitéped az összes hajszáladat. A történet érdekes, viszont az Eternity: The Last Unicorn nem egy jó játék. Volt benne lehetőség, de a pocsék irányítás, a bugok jelenléte, az átgondolatlan mentési rendszer és a mindezek miatt frusztrálóvá váló harcrendszer sajnos tönkreteszi. Egy nosztalgikus akció-szerepjáték helyett idegőrlő program vált, amit jó szívvel senkinek sem ajánlunk. Tartsd meg a pénzed és keress valami mást a Void Studios alkotása helyett, a kért összegért lehet találni sokkal jobb játékokat is.

A JRPG-k legszebb hagyományait magába olvasztó Atelier-sorozat 1997 májusa óta időről időre bejelentkezik egy-egy újabb epizóddal, a számtalan platformot megjárt alkimisták legújabb világjárása 2019 pedig márciusában új résszel bővült, melyben a korábbi játékokkal ellentétben saját városunk felvirágoztatása lesz a fő célunk. Hogy mit ad? Komplex városmenedzsmentet, rengeteg gyűjtögetnivalót, klasszikus Atelier-hangulatot. Az Ateliers of the New World ugyanakkor csak és kizárólag a hardcore JRPG műfaj megrögzött híveinek ajánlható, ám jobb, ha ők is felkészülnek arra, hogy a már-már visual novelbéli mennyiséget elérő, tengernyi beszélgetést tartalmazó szerepjáték bizony nem egy könnyed séta a parkban.

Nyolcvanas évek, Anglia, politika és nyomozás: nem éppen mindennapos témákat gyúrt egybe a stúdió, amely az Ether One-nal, előző játékával az emberi elme mélyére ásott, majd eme második nekifutásra sem távolodott el a komolyságtól. Ez mégsem egy sikertörténet…A The Occupation által felépített mikrouniverzum ugyanis lenyűgözően hangulatos, és végletekig kidolgozott, ráadásul számtalan olyan témához nyúl, amit a videojátékok eddig kerültek. Csakhogy játékként frusztráló, kidolgozatlan, ráadásul szinte játszhatatlan a sok bugtól. Élvezetet ad, nem is keveset, de meg kell érte szenvedni.

A 2000-es évek közepe óta hódítanak a buszvezető szimulátorok, hol rosszabb, hol jobb formában. A TML Studios Tourist Bus Simulatora a rosszabb kategóriába tartozik, hiszen már a játék alapja is a Fernbus Simulator 2016: bizony, őt köszönthetjük új köntösben. Vannak jó pontjai a játéknak, de nincs vezetésélmény, a KRESZ ismeretlen fogalom a fejlesztők számára, kevés választható busztípus található a programban, egyhangú feladatok, törhetetlen autók, az állatvilág teljes hiánya, irreálisan apró települések jellemzik a Tourist Bus Simulatort, amit csak a megszállott sofőröknek ajánlhatunk, a többiek inkább keressenek mást.

A Watch Dogs Legion már első pillantásra is egy hihetetlenül ambiciózus játék, hiszen nem kevesebbet ígér, mint hogy akármelyik NPC bőrébe belebújhatunk, ráadásul ezek az karakterek nem csak a kinézetükben térnek el egymástól, hanem mindegyik saját egyedi múlttal, szociális hálóval és képességekkel rendelkezik.

A Vectonom egy minimalista és színes képi világú zenés alkotás, mely a puzzle és a ritmusjáték műfaj sajátosságait kombinálja ötletes módon.

A Bulletstorm fejlesztői maradtak a kaptafánál, és egy újabb sci-fi tematikájú lövöldözős játékkal álltak elő. Az Outriders egy idegen bolygón játszódik, ahol a kolonizálás kissé félresiklott, így kifejezetten veszélyessé vált. Mi egymagunk vagy akár két barátunk társaságában is nekivághatunk ennek a veszélyes világnak, amit nem csak rossz szándékú emberek, de szörnyek is laknak.

A Wizards Unite egy AR (augmented reality) játék, mint a Pokémon Go, vagyis a valóságban, okostelefonunkkal mászkálva kell felfedeznünk a világot, új bűbájokat tanulva, és persze egy csomó legendás lénnyel, illetve ismert karakterrel is összefuthatunk majd.

A Stronghold sorozat Ázsiába megy, Kínától Japánig létesíthetünk majd erődöket a közkedvelt sorozat folytatásában.

A LEGO-videojátékokat gyártó Traveller’s Games célja ezzel a programmal az, hogy egy játékba gyúrja bele mind a kilenc számozott Star Wars-játékot, a Baljós árnyaktól a Skywalker koráig. Sőt még a Zsivány Egyes: Egy Star Wars történetet is sikerült kicsit belecsempészniük.