Játékadatbázis

A The Outer Worlds az Obsidian Entertainment legújabb szerepjátéka, mely hangulatában a Fallout-sorozatot idézi. Nyilván Nem véletlenül, hiszen a srácok alkották az ős-Falloutokat és a közönségkedvenc Fallout: New Vegast is. Ezúttal azonban nem Amerika atomcsapás sújtotta sivatagaiba, hanem a Galaxis peremére látogatunk, ahol megavállalatok tették rá a mancsukat mindenre.

Egy egyszerű fickó, egy egyszerű feladattal, egy lehetetlen helyzetben: a semmi, egész pontosan az űr közepén kell túlélned az élet és a könyörtelen humor iránt lelkesedő forgatókönyvírók teremtette helyzeteket, miközben a háttérben egy az egész galaxison átívelő összeesküvés kivitelezése zajlik...

Fantasyvel kezdődik, mitológiával folytatódik, és sci-fivel ér véget. A Project Warlockba megpróbáltak minden bezsúfolni, amit csak el lehet képzelni, ezzel egyetlen játékban kínálva egy egész sorozatnyi retró lövöldözést. A Project Warlock egy rendkívül jól összerakott Heretic-/Hexen-klón, amely temérdek újítással és modernizálással éleszt fel egy nem elfeledett, de már csak az emlékekben létező korszakot. Tisztességes és élvezetes főhajtás ez egy felejthetetlen korszak előtt, noha nem tökéletes: a zenék lehetnének jobbak, és a pályatervezés sem elég kreatív. Érdemes kipróbálni!

A Team Cherry népszerű metroidvania stílusú játékának folytatása, a Hollow Knight: Silksong teljesen új hőst, helyszíneket és ellenfeleket hoz be a képbe.

A The Legend of Zelda: Link's Awakening az 1993-as GameBoy-játék teljes értékű remake-je Nintendo Switch-re, modernizált grafikával. A Nintendo pedig mindent megtett, hogy jól sikerüljön a játék, és ennek meg is lett az eredménye: a Link's Awakening a tökéletes remake definíciója: az eredeti 1993-as tartalom teljes újraálmodása a 2019-es eszköztárral, tisztelettudóan és aprólékosan. Nemcsak kezdő Zelda-epizódnak és történelemleckének tökéletes, hanem Zelda-játéknak is. Nintendo Switch tulajoknak kötelező cím ez!

A Skylanders után többen megpróbáltak gyökeret ereszteni a „toys-to-life” műfajban, ahol a szoftverek mellé általában valamilyen kézzel fogható műanyag játék is dukál. A Ubisoft sem akar lemaradni, és egy galaktikus sci-fi operával próbál friss ötleteket vinni a koncepcióba. Ötletes, érdekes, de közel sem olyan erős, mint amilyen potenciál van a témában. A Starlinkben egy idő után felüti a fejét az önismétlés, ezáltal pedig az unalom, ennélfogva pedig az utóéletét az határozza meg, hogy az Ubisoft Toronto játéka hogyan teljesít a kasszáknál. A Starlinkben van/volt potenciál, de ezt sokkal jobban ki kellett volna aknáznia a fejlesztőknek.

A Pathfinder: Kingmaker a legújabb a régi klasszikusokat idéző és Kickstarteren fogant szerepjátékok sorában, ám az Owlcat Games asztali szerepjáték-adaptációja legalább annyira próbára teszi a játékosok türelmét, mint a rátermettségüket. A Pathfinder fordulatos történetet, nagy gonddal felépített világot és rengeteg tennivalót, látványos grafikát, fantasztikus zenét kínál, de a játékmester szadista, és ha nem vagy otthon a Pathfinder szabályrendszerében, akkor kínkeservesen megizzaszt.

Napjainkban már a csapból is battle royale folyik, ezért nem árt valamivel feldobni a jól ismert receptet, ha az ember ki akar tűnni a felhozatalból. A Stunlock Studios ennek fényében gondolt egyet, és az elmúlt évek két legnépszerűbb zsánerét keresztezve létrehozott egy MOBA/battle royale hibridet. A készítők nemcsak névleg nyúltak bele a battle royale receptjébe, hanem valóban sok helyen megváltoztatták az alapokat is, így a végeredmény tényleg félúton van egy battle royale és egy MOBA játék között. Van hősválasztás, képességválasztás, a küzdelmek is inkább ezen alapulnak. Azonban a két stílus ötvözése magával hozta azok gyengeségeit is, így nem tökéletes a Battlerite Royale, de mindenképpen újító.

Az újrakiadások, felújítások és komplett újraértelmezések forgatagában a Senran Kagura is visszatért a gyökereihez, hogy teljesen új formában mutassa be a hagyományostól igen távol álló, telt idomokkal teli vízióját a modern nindzsákról és mindennapjaikról.

A When Ski Lifts Go Wrong egy logikai játék a Poly Bridge nyomán, melyben hidak helyett sífelvonókat kell építenünk.

A Sir, You Are Being Hunted és a The Signal From Tölva alkotói egy újabb érdekes címmel rukkoltak elő, ezúttal egy hátborzongatóan sötét világba pottyantva a játékosokat, ahol – ahogy arra a cím is erősen utal – csupán a fény, vagyis pontosabban túlméretezett, hipermodern zseblámpájuk segítségével maradhatnak életben. Hatalmas akcióra és lövöldözésre senki ne számítson, hiszen „igazi” fegyver nincs a játékban, a cél pedig a túlélés, nem pedig a megszállók egyszemélyes hadseregként való felszámolása. Egyetlen eszköz a gépek serege ellen fényszóró. Érdekes élményt ad a Big Robot játéka, de lehetne még rajta javítani: egy gondosan felépített világ és egy hátborzongató sztori sokat javítana az élményen.

Az A Plague Tale: Innocence-ben egy fiatal lányt, Amiciát irányíthatjuk, aki a kisöccsével, Hugóval próbál átjutni a 14. századi Franciaországon, ahol éppen javában dúl a pestisjárvány. Az Asobo Games alkotása egy érzelmes történetet mesél el, a játék pedig szinte minden szempontból tökéletesen sikerült. A karakterei, a világa, változatos játékmenete képes mindenkit rabul ejteni, nem hiába kapott ódákat a kritikusoktól. Ez egy must-buy program mindenki számára, aki egy kicsit sírni, egy kicsit borzongani akar, hiszen a fejlesztő nagyon bátor döntést hozott: két gyermeket főszereplőnek állítva még nem láttunk a középkor fenyegető poklában.

A Last Oasis a távoli jövőben játszódik, amikor egy kataklizma elpusztította a Holdat és megállította a Föld forgását. A bolygó úgyszólván két félre szakadt. A Nap felöli oldalon az örök világosság és forróság uralkodik, míg a sötét oldalon mindent jég borít, és a végtelen sötétség az úr. Az egyetlen élhető hely egy keskeny zóna a sötét és világos oldal között, ez a Twilight, avagy Alkony zóna, ami lassan vándorol körbe a bolygón, ahogy a Föld megkerüli a Napot.

Szuda „Suda51” Goicsi karrierje során számos fergetegesen furcsa alkotással lepte már meg a játékosokat, és szerencsére a No More Heroes-sorozat új mellékepizódja elkészítésekor sem fogta vissza magát. Travis Touchdown visszatért, és stílusosabb, mint valaha! A Travis Strikes Again: No More Heroes az Unreal Engine motorral készült, a sorozat korábbi részeinek grafikai stílusában. Hogy mit kínál? Fergeteges poénokat, karaktereket és párbeszédeket, ötletes világokat, fejtörőket és minijátékokat, valamint rengeteg mókás utalást és kiszólást. Kár, hogy pont a hack 'n slash része lett gyengébb.

Az Alien: Blackout egy mobilokra érkező Alien játék, melyben a Xenomorph-ot kicselezve kell túlélnünk egy romos űrállomáson.

A 4x stratégiai játékok közé… tudjátok, a körökre osztott kis csúfságokhoz, ahol a felfedez, terjeszkedik, bányász és kebelre ölel, vagy megsemmisít doktrína alapján épülnek a birodalmak, szóval ide érkezett egy új aspiráns, méghozzá az ókori Rómát megszólítva. Könnyű lenne beskatulyázni az Aggressorst, mondván, hogy pont olyan, mint egy az ókorra kihegyezett Civilization-klón, és alapjában véve nem is tévednénk túl sokat. Az egyszerűsített városnézetek, a komplett légiókat megszemélyesítő figurák, és minden rög (négyzethálónyi föld) mögött évekig csiszolt, bonyolult szisztéma rejtőzik. A 4x műfajt ugyanakkor nem ez az alkotás fogja forradalmasítani, de mellette szól a szavatosság, az alacsony ár és a tempós, jól kitalált játékmenet… Stratégiát szeretőknek ajánlható.

Amikor már azt hittük, végleg elvesztettük őket, a JRPG-k nemcsak új erőre kaptak, de még a Steamet is meghódították – nincs hónap, hogy valami klasszikus ne kapna újrakiadást, és nincs olyan újdonság, ami számítógépen ne színesítené a felhozatalt. A Dragon Quest XI az a színes, őrült, sokszor vicces, de az érzelmek teljes skáláját felvonultató JRPG, amit a régióból megszokhattunk. Hamisíthatatlan JRPG ez, hamisíthatatlan Dragon Quest hangulattal, ami ráadásul néha kifejezetten szép, kedves, vicces, sőt brutálisan tartalmas is. Van néhány hibája, de a stílusnak hála ezek feledhetők.

A Kyy Games szerepjátéka.

A második világháború örök és úgy tűnik, megunhatatlan témája a taktikai és stratégiai játékoknak. A Csendes-óceán vízi hadműveleteivel mégis viszonylag kevés fejlesztő foglalkozott. A Victory At Sea már megpróbálta betömni ezt a rést, és a fejlesztők 2018 végén újabb próbát tettek. Az Evil Twin Artworks azonban nem tudta megnyerni a háborút. Egy jó és igen ambiciózus alapötletre épülő játék lett a Victory at Sea Pacific, amit „érthetetlen okból” félkészen adtak ki, így az eredetileg is komoly kihívásból frusztráció lett, a játék fényes jövője pedig emiatt kérdőjeles, a felhasználók is vegyes értékeléseket adtak a tengeri háborúnak.

A lengyel Binary Giants által megálmodott játékban a nem is olyan távoli jövőben kíméletlen idők járnak az autóversenyzőkre. Az autókat önvezető járművek váltották le, és a versenyeket is betiltották. Csakhogy akad néhány remek férfi, akik fittyet hányva a törvényre autókat építenek a leselejtezett alkatrészekből, és távol a kíváncsi tekintetektől az erdőben, sivatagban és gyártelepeken versenyeznek. Persze tét is van: pénz vagy kocsi. Ez lehetne izgalmas, de sajnos nem az: unalmas, monoton játék lett a Fust Dust, nincs benne kihívás, és a lehetőségek is minimálisak. Nem érdemes megvenni.

A Viscera Cleanup Detail a Runestorm 2015-ös alkotása, melyben különféle horrorfilmbe illő leszámolások után kell rendet raknunk űrállomásokon és bolygókon egyaránt.

Neil Gaiman Neverwhere című könyvének urban fantasy világát eleveníti fel a Lunar Great Walls platformere, ami az alapokhoz steampunkos adalékokat keverve teljesedik ki. A történet szerint 1899-et írunk, a helyszín London, de főhősünkkel annak is egy alternatív, steampunkos verziójában járunk. A még kamasz Kit nem tudja, hogyan került ebbe a furcsa világba, mindezek tetejébe látása egy részét elveszítette, és főképp hangok alapján tud tájékozódni – cserébe olyan dolgokat lát meg, amiket egyszerű emberként nem vennénk észre... Könnyű, majd egyre nehezedő feladványok, néhol nem túl szép grafika, és a steampunk iránti maximális tisztelet jellemzi a játékot, aminek a hangulata azonban néha akadozik.

A Pro Evolution Soccer 2018 rövid értékelésében kiemeltük, hogy az évek óta finomított játékmechanika nem biztos, hogy hosszú távon elég lehet a fociszimulátorok rajongóinak. Eltelt egy év, és a kérdés az, hogy ezúttal történt-e radikális változás? Nem, habár több licencelt csapat bekerült, a jól ismert játékmódok megvannak, viszont a Konami elvesztette a Bajnokok Ligája jogait. A játékmenet azonban még mindig nagyszerű, a szimulátor-élmény remek, ez nem az a játék, amiben hat gólt rúgunk egy meccsen. A sikerért küzdeni kell, de a Konaminak a sikerhez változtatást is kéne eszközölnie a régóta csiszolt játékmeneten.

A 2004-es Katamari Damacy sokak nagy kedvence volt a PlayStation 2 idejében, vidám hangulata és aranyos puzzle feladatai miatt kicsik és nagyok egyaránt jól szórakoztak vele, most pedig végre befutott a felújított HD verzió, immár a Nintendo Switch és a PC-s platformokat megcélozva. A történet és a pályák kialakítása maradt ugyanaz, kizárólag az átvezetők minőségére és a grafika feljavítására került a hangsúly. Hogy mit kínál a Monkeycraft alkotása? Sziporkázó Katamari hangulatot, jóval szebb HD látványvilágot, időtálló játékmenetet, új játéktartalom nélkül.