Játékadatbázis

A Warcraft: Orcs & Humans premierje után, 1995-ben már megjelent a folytatás, aminek a Blizzard a Warcraft 2: Tides of Darkness címet adta. A játék kb. 10 hónap alatt készült el, és játékmenetében folytatta az első résszel megkezdett utat. A Blizzard lehetőséget adott arra, hogy akár az orkokkal, akár az emberekkel játszhasson az, aki megvette a programot. A kampányokat úgy alkotta meg a stúdió, hogy a rajongók ne találjanak benne kivetnivalót, ennek pedig az lett az eredménye, hogy a Warcraft 2 a legtöbb PC-s díjat megnyerte 1996-ban.

A Warcraft: Orcs & Humans című játék 1994-es megjelenése egy csapásra híressé tette a készítőjét, és megalapozott egy olyan anyagi biztonságot, ami a Blizzardot a legnagyobb stúdiók közé emelte. Bár az első stratégiai játékok az 1970-es években megjelentek, az igazi áttörést a műfajban a Westwood Dune II (Dűne) játéka adta. A Warcraft: Orcs & Humans az ott bevált receptet fejlesztette tovább, egészítette ki, és ezzel megteremtett egy olyan sorozatot, ami az egyik legjobban kedvelt stratégiai címmé vált az évek és évtizedek alatt.

A Dragon Ball XenoVerse 2-t bár az előző etapra alapozták, mind a grafikát, mind a világot feljavították, és megkaptuk a valaha volt legnagyobb és legrészletesebb Dragon Ball-világ, amit videojátékban láthattunk.

A Game of The Year 420BLAZEIT egy elborult, ingyenesen játszható játék, amely az FPS-ek és az azokat fogyasztó ifjú vérpistikék elé állít görbe tükröt. Ugyan nem hosszú program, de a rekeszizmot még így is garantáltan elfárasztja.

A Club Manager gyökerei 2014-be nyúlnak vissza, és kizárólag a Németországban zajló futballéletre hegyezték ki. Természetesen ez nem hiba, hiszen a csapat is ott tevékenykedik, a helyiek pedig Torchance (Gólhelyzet) néven ismerik a programot. A Big Blaze Games alkotásában csupán egy ország klubjaiból szemezgethetünk, annak ellenére, hogy közel 200 nemzet csapatai szerepelnek a játékban. Annak ellenére, hogy a cím egy menedzser-szimulátort rejt, a lehetőségek mérhetetlenül korlátozottak, és éppen ezért nem ajánlható jó szívvel az ilyen stílusú játékok rajongóinak...

A Civilization 6 több területen is változtat a jól ismert játékmeneten. Az egyik legfontosabb mindenképpen az, hogy a civilizációnk fejlődése nem kapcsolódik szigorúan a tudományhoz, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fejlődésre és az új vívmányok felfedezésére gyakorlat útján van módunk. Falat akarsz? Építs bányát! Hajóznál? Leszel szíves várost telepíteni a partra, amivel nem mellesleg bónuszok járnak.

A finn Vasara Entertainment közelharci kaszabolással és szerepjátékos elemekkel bolondította meg a bullet hell akciójátékok receptjét, és habár ez a kombináció egészen jól sikerült, a Stardust Galaxy Warriorsból sok lehetősége ellenére hamar kifogy a gőz. A Stardust Galaxy Warriors története 2087-ben játszódik, a játékosnak egy galaxist védő rendőr bőrébe kell bújnia, hogy egyedül vagy társakkal (max. 4 fős helyi kooperatív játékmód) rakjon rendet. A játék elején négy karakter közül lehet választani, mindegyiknek speciális képességei és fevyverei vannak, így némileg eltérő játékélményt adnak.

A Q-Games 2007 óta készíti a PixelJunk játékait, legjobban sikerült alkotásuk azonban a 2009-ben kiadott Shooter, ami hosszú-hosszú várakozás után végre PC-n is teljessé vált, megjelent ugyanis a PixelJunk Shooter Ultimate, ami egy csomagban tartalmazza a két, összekapcsolódó részt, fantasztikus szórakozásra invitálva minket az ERS Pinita Colada bátor mentőcsapatának szerepében.

Akik tengerparti területen nőttek fel, azok mind álmodoztak arról, hogy egyszer majd csatlakoznak a parti őrséghez. Az emberek nagy részének ez csak vágyálom maradhat, így születhetett meg a Coast Guard című játék, ami az utóbbi éveken elharapódzott szimulátor hullámot próbálja meglovagolni, de sajnálatos módon a program játékélmény nagyon gyorsan elsüllyed. A történet elképesztően rossz, a szereplők mintha robotok lennének, a hajókat nehézkesen lehet irányítani. Egyszóval, a Coast Guardban minden rossz, ez az a program, amit jobb elkerülni, mert csak szenvedést és düht okoz a megvásárlása.

A Bedlam egy videójáték paródia. főhőse egy programozó hölgy: Heather 'Athena' Qiunn, aki egy VR-eszköz tesztelése során bekerül kedvenc gyerekkori FPS programjába. Van harc, kellemes gaming kikacsintások, amik jól működnek, de a játék többi része nem igazán sikerült jól. A játék Christopher Brookmyre azonos című sci-fi szatírája alapján készült, azonban a fejlesztőknek nem sikerült megfelelő módon adaptálniuk a művet. A Bedlam emiatt inkább egy elvesztegett lehetőség, amiből többet is ki lehetett volna hozni.

Huszár üti a B5 gyalogot..., nem túl izgalmas, ugye? Ám ha a huszár egy jetpackes űrgárdista, és az ork parasztot egy lánckarddal hasítja ketté, na, az már döfi. Aztán dob egy páncéltörő gránátot az A8 bástyára, mert ez nem egyszerű sakk, hanem Regicide! Az Interplay már a 80-as években megalkotta a Battle Chesst, a Hammerfall Publishing pedig még tovább próbálja emelni a harcos sakk minőségi szintjét a Warhammer 40 000: Regicide című programmal.

Két év után tért vissza a Knights of Pen and Paper, hogy egy második résszel ismét elrabolja a táblás, papír/toll alapú szerepjátékok rajongóinak szívét. A Knights of Pen and Paper pixelart stílusú grafikával, kellemes humorral, rengeteg geek-nerd utalással és kikacsintással várja a játékosokat, illetve a fejlesztők több apró újítást is beépítettek a programba. Ezek a játékmenetre is hatással vannak.

Az Eagle Flightban egy sassal röpködhetünk az ötven éve kihalt Párizs fölött. Az épületek afféle akadálypályát fognak nyújtani, ezeket kell különféle módon kikerülnünk vagy átrepülni köztük. Illetve olykor még a madarunk életére törő ellennel is meg kell küzdenünk. A játékban nagy hangsúlyt kap a többjátékos mód, egész pontosan a hatfős kompetitív móka, de kampány is van. Az Eagle Flight egyaránt támogatja a HTC Vive-t, a PlayStation VR-t és az Oculus Riftet.

A szarkasztikus hangvételű történetet a középpontba helyező Grotesque Tactics egy régi vágású RPG, aminek harcrendszerébe stratégiázást kevertek. Elemeit főleg az olyan nagynevű játékokból emelte át, mint a Final Fantasy Tactics, a Heroes of Might & Magic és a Fire Emblem.

A Sword Coast Legends egy, a Dungeons & Dragons szabályrendszerén alapuló, a Forgotten Realms világában játszódó program, több játékmóddal (van a klasszikus történet orientált és egy multiplayer is például) és megfelelően megírt párbeszédekkel: látszik, hogy a fejlesztők odafogyeltek a világ alapjaira. Ugyanakkor az n-Space alkotása hosszű távon unalmas, a grafika nem igazán szép, és a harcrendszeren is kellett volna még csiszolni.

Dimenziókapuk és portálok, azokon át nagy számban érkező démonok, egy teljes világ veszélyeztetettsége. A Handy Games az okoseszközökre készített játékát alakította át, hogy elérhető legyen PC-n is, ez pedig magával hozta a döntés minden hátrányát: kevés a beállítási lehetőség, történet igazából nincs, a játékmechanika egyszerű. Ideig-óráig még szórakoztató is, nem szabad sokat várni tőle, és akkor nem csalódik az ember, miután kiadta a 10 eurós árat.

A Grand Ages Medieval a Gaming Minds munkája, olyan játékok taposták ki az útját, mint az Imperium Romanum és a Glory of the Roman Empire. Nagyjából 20 millió négyzetkilométeren lehet garázdálkodni, a birodalom építés a gazdaság segítségével történik, ami nagyszerűen működik. A háborús rész és diplomácia azonban közel sem nevezhető kidolgozottnak, így a hódítás szerelmeseinek nem fog tetszeni.

Hosszú évek után visszatért a Moto Racer egy újabb résszel, ami visszahozza a klasszikus sorozat által nyújtott élményt. A játék az eredeti tervező, Paul Cruisset felügyelete alatt készült el.

A Yo-Kai Watch egy szerepjáték, amiben a japán folklór csíntevő lényeivel találkozhatunk össze. A játék során Nathan „Nate” Adams vagy Katie Forester szerepében szert teszünk a Yo-Kai Watch nevű szerkezetre, aminek birtokában láthatóvá válnak a Yo-Kai nevezetű szellemlények, innentől kezdve pedig az a feladatunk, hogy a városkát bejárva megismerjük és összebarátkozzunk összes szellemmel, illetve helyrehozzuk az általuk okozott galibát és megbirkózzunk a rosszat akaró Yo-Kaiokkal. Mindez a Pokémon sorozathoz hasonlatos formában tárul elénk, rengeteg csatával és még több küldetéssel, aminek során az egész várost és annak színes lakóit is megismerhetjük.

A jó öreg Space Marine, az Ork és az Eldar frakció esik egymásnak, a küzdelem helyszíne pedig a Acheron nevezetű rejtélyes világ, ahol egy pusztító erejű fegyver bukkant fel, amit a kapzsi ork hadúr, Gorgutz, az ambiciózus eldar seer, Macha és a rettentő Space Marine parancsnok, Gabriel Angelos is magának akar megkaparintani, kerül, amibe kerül.

Bár a Call of Duty: Infinite Warfare a földi ütközetek mellett űrháborút is kínál, nem kell csillagközi utazást és idegen lényekre számítani. Az egyetlen ellenfél még mindig az ember és annak haditechnikája, így a Call of Duty alapok sem sokat változnak. Rövid, moziszerű egyszemélyes kampány és gyors multiplayer csaták jellemzik.

A Battlefield 1 nem a Hardline rendőrségi, hanem a hagyomány katonai hadviselés vonalát viszi tovább, de nem csak ezen a téren lép vissza a múltba. Minden eddiginél távolabb megyünk, és az első világháború kegyetlen csatáiba kóstolhatunk bele.

A Big Pharma témája a gyógyászat, annak is az az oldala, amivel videojáték még nem nagyon foglalkozott: a gyógyszergyártással magával, azaz miként születnek azok a méregdrága pirulák, amiért időnként az ember muszáj, hogy befáradjon a gyógyszertárba. A Big Pharma ezt a jó öreg tycoon műfaján keresztül mutatja be, csipegetve egy kicsit a logikai játékokból is. A Big Pharma túl sok minden akar lenni egyszerre: puzzle játéknak kicsit túl egyszerű, tycoonnak nem elég mély, stratégiának pedig néha kifejezetten frusztráló... és mégis működik, függővé tud tenni, a receptek kikísérletezése, a megfelelő gyártósor felállítása órákat el tud venni az ember életéből anélkül, hogy feltűnne, mennyi idő is telt el....

A Cross of the Dutchman egy, a valóságon alapuló kalandjáték, ami Pier Gerlofs Donia történetét meséli el, akit utolért a történelem vihara. A Triangle Studios alkotása sokkal inkább egy interaktív mese, mintsem különösebb mélységgel és tartalommal bíró játék: a népe szabadságáért harcoló Nagy Pier alakján alapuló program nem elég mély, a harcok nem elég taktikusak, és kevés tartalommal is rendelkezik, mindössze pár óra alatt végigjátszható.