Dead Island: Riptide teszt

A 2011-es év a zombiké volt. Nemcsak mozikban, de a videojátékok iparában is beindultak a gőzhengerek, és sorra potyogtak az ölünkbe az újabbnál újabb agyvelőszürcsölőkkel megtöltött szórakoztató termékek. Ennek egyik jeles képviselője volt a Dead Island, amely kiválóan ötvözte a zombis játékok minden pozitívumát. Volt benne remek grafika, sok vér, kiváló harcrendszer, ráadásul még a kooperatív játékok kedvelőire is gondoltak a fejlesztők, hiszen akár négyen is nekiállhatunk szétcincálni a morgós agyhalottakat. Emellett olyan apróságok tolták ki a játék szavatosságát, mint a változatos loot-rendszer, a képességek sokasága, vagy a hihetetlenül nagy bejárható terület. Tény, hogy sok újságíróval egyetemben mi is remekül szórakoztunk a Techland alkotásával. A Dead Island egy remek játék volt, amit méltán nevezhetünk a történelem egyik legszórakoztatóbb zombis játékának. Egy ilyen sikeres program persze azonnal folytatásért kiált, nem csoda hát, hogy a szorgos lengyel kóderek nem sokat pihentek a hegyekben felgyülemlett pénzkötegeiken, hanem belekezdtek a következő fejezet elkészítésébe. Nos, ez lett a Dead Island: Riptide.

2. szabály: duplázz

A Riptide pontosan ott veszi fel a fonalat a történetben, ahol az előző rész abbamaradt. De mi is történt az előző részben? A Dead Island egy fiktív szigeten játszódik, Banoin, amely valahol Pápua Új-Guinea környékén található. Ez a földdarab egy trópusi paradicsom, ahol a gazdag turisták kókuszdióból szürcsölik a mai-tait, luxusbungalókban laknak, és mit sem törődnek a világ gondjaival. Ezen a szigeten dolgoznak, illetve nyaralnak hőseink is. Köztük van az egyetlen sikerdallal (Who Do You Voodoo?) befutott Sam B., a „kirakatzsaru” Xian Mei, az egykori futballsztár Logan Carter, na és persze az exrendőr Purna. Ők négyen egy hatalmas buli után arra ébrednek, hogy emberek potyognak a tetőkről, akik ahelyett, hogy halottak maradnának, inkább úgy döntenek, hogy belekóstolnak az emberi húsba.

Hőseink a bajban hamar egymásra találnak, és kiderül róluk, hogy immúnisak a szigeten elszabadult vírusra. Megpróbálnak kiutat találni a borzalmakkal megtöltött szigetről, de persze ez nem megy olyan könnyen, hiszen menekülés közben csapatuk folyton belebotlik a helyi túlélők egy-egy csoportjába, akiknek – sokszor önös érdekektől vezérelve – mindig igyekeznek megoldani a gondjaikat. Időközben csapatunkkal felveszi a kapcsolatot egy katona, Ryder White ezredes, aki azt állítja, hogy a vérük lehet a kulcs az ellenszer előállításához, ezért a segítségünkre van szüksége. Kismillió megpróbáltatást követően ellátogatunk hát hozzá is, hónunk alatt egy helyi bennszülöttel, aki valószínűleg az első fertőzött lehetett a szigeten, ja és persze neki sem árt a kórság. Na szóval, elhajókázunk az ezredeshez, aki egyébként egy szomszédos kis börtönszigetre fészkelte be magát, de a jóember teljesen bekattan (nahát!), beadja magának a vakcinát, és valami idióta mutáns óriás zombivá változik. Nem tehetünk mást, Rydert agyhelyen kalapáljuk, elcsenjük a helyiek helikopterét, és irány a szabadság! Persze jó lett volna, ha indulás előtt valaki feltankolja a gépet, vagy legalább ránéz az üzemanyag-kijelzőre. De akkor nem lett volna második rész, ugye…?

Nos, valahol itt kapcsolódunk be a történetbe a Riptide indítása után. Hőseink helikopteréből kezd kifogyni az üzemanyag, de mit ad isten, a tenger közepén találunk egy anyahajót, ahova letesszük madarunkat. Cseberből vederbe pottyanunk, ugyanis a fedélzet alatt egy víruskutató labor üzemel, ezért aztán a helyi zsoldosok örömmel vetik magukat ránk és társainkra, hogy aztán jól kitanulmányozzák, miért is vagyunk immúnisak. De ahogy ilyenkor lenni szokott, a nyavalya elszabadul, mi pedig hajótörést szenvedünk, és kezdődik minden elölről. Egy borotvával a kezünkben nekiállhatunk megmenteni a fél világot.

17. szabály: ne légy hős

Az már első ránézésre látszik a játékon, hogy nem sok minden változott az első részhez képes. Bár a sziget új, a színek, a textúrák, a tereptárgyak és a bevilágítás majdhogynem teljes egészében megegyezik a két évvel ezelőtti verzióval. Feltápászkodunk, és irány az első épület, ahol túlélőtársaink épp azon dolgoznak, hogy valamiféleképpen útját állják a folyamatosan özönlő zombihadnak, s közben felelevenednek emlékeink az első részből. Az E gombbal rúgunk, a shifttel rohanunk, de hopp! Mi ez itt? Ja igen, vigyázni kell az állóképességünkre is, nem kaszabolhatunk le mindenkit ész nélkül! Eközben megjegyezzük, hogy a harcrendszer még mindig eszméletlen jó, meg hogy milyen király játék is a Dead Island, de mikor jönnek az újdonságok? Nos, arra még várni kell, hogy felfedjék magukat. Jól elrejtették őket a gonosz kis fejlesztők…

A Riptide első és talán legfontosabb újdonsága egy új karakter megjelenése, akivel csapatunk a hajón fut össze. Ő John Morgan, egykori tengerész, az Ausztrál Védelmi Erők katonája. Kiválóan bánik az úgynevezett ökölfegyverekkel, mint amilyenek a karmok vagy a bokszerek, és persze ő is immúnis a zombisító vírusra. John remekük illeszkedik a történetbe, és hasonlóan a többi szereplőhöz, képességei kiváló harcossá teszik, akár egyetlen rúgással vagy ütéssel széttrancsírozhatja egy élőhalott fejét. A gond csak az, hogy mivel a játék felkínálja a lehetőséget arra is, hogy beimportáljuk az első rész karakterét a folytatásba (megjegyzem, nagyon helyesen), ezért John nem túl gyakori választás a visszatérő játékosok részéről.

Sajnos új képességekből kevés akad, fegyvereinknek viszont szakértőjévé válhatunk, ami annyit tesz, hogy minél többet használunk egy adott típusú eszközt, annál jobbak leszünk vele. Szerencsére a szintkorlátot a készítők kitolták, így már egészen 70. szintig fejleszthetjük hőseinket, és jó hír, hogy a beimportált karakterek képességei megmaradnak, ám mivel kevés új lehetőség jelenik meg, a szintlépéssel járó új képességpontokkal jórészt csak a korábbi epizód képességfájának elhanyagolt részeit turbózhatjuk. Mondjuk ez nem igazán jelentett számunkra gondot, hiszen fegyverképességeink nőnek, és ezeknek köszönhetően is elég hatékonyan fejlődünk, ráadásul 50. szint felett már így is félig-meddig szuperhősöknek érezhetjük magunkat, annyira sok hasznos képesség lesz a tarsolyunkban. Új karakter indítása esetén viszont 15. szinttől indul a móka.