Maxwell, a kalandvágyó kisfiú ismeretlenek megsegítésére indul, varázsceruzájával a kezében – ez akár egy meglehetősen perverz történet kezdete is lehetne, ha nem a Scribblenauts sorozat eredetmítoszaként funkcionálna. Mert ez a játék tulajdonképpen erről szól: van benne egy kölyök, egy, a semmiből bármit elővarázsolni képes ceruza, illetve ezernyi bajba jutott szerencsétlen, akiken segíteni kéne, hogy ne egy helyben ácsorogva éljék le maradék életük hátralevő perceit. Az eredetileg Nintendo DS-en indult, az első résszel is nagy sikert arató, de igazán az iOS-es változattal kiteljesedő Scribblenauts végre PC-re is megérkezett, hogy egérrel és billentyűzettel is kiszolgálja a gyermeki lélekkel rendelkezők olthatatlan kalandvágyát.

INTERAKTÍV KIFESTŐ

A „gyermeki lélek” ez esetben nem negatívum: a Scribblenauts, és különösen az Unlimited című epizód minden korosztálynak szól, gyerekek, idősek és akár nagymamák is jól elszórakozhatnak vele, feltéve, ha legalább alapszinten értik az angolt. Talán pont ez a legnagyobb akadály, amit a program egy hazai játékos elé állíthat – könnyebb, mint egy scrabble, nem kell hozzá évekig angol nyelvkönyveket bújni, de alapszókincs nélkül sajnos egyáltalán nem élvezhető.

A képek alapján ugyan úgy tűnhet, hogy ez egy platformer, de ez csalóka, valójában inkább a kaland és a logika keveredik benne, kiváló rajzstílussal. Maga a feladat nagyon egyszerű, egy olyan ötletre épül, amivel érthetetlen módon szinte még senki se próbálkozott a 5th Cellen kívül: úgy hívják, a képzelet határtalan szabadsága. Maxwell ez alkalommal egy családi viszályba kerül, hiszen mind a 42 unokatestvére körmére kénytelen ránézni, de a legnagyobb bajban a húga van, aki egy nem éppen ártatlan tréfa miatt átkot kap a nyakába, ami miatt jó úton halad a kővé válás, ezáltal a gyors halál felé.

PROBLÉMAMEGOLDÁS KREATÍVAN

Szerencsére Maxwellnél ott a ceruza, illetve az a jegyzettömb, amibe szinte minden elképzelhető dolog leírható, hogy utána rögtön ott is teremjen a közelben. A „minden” alatt tényleg MINDENT kell érteni: állatot, embert, használati tárgyat, mitikus lényt, fémeket és érceket, illetve ezek kombinációját. Szeretnéd egymásnak ereszteni Istent és Cthulhut? Adnál fénykardot egy kutya szájába, aztán előhívnál egy csapatnyi macskát ellenfélnek? Itt megteheted!

Természetesen nem az ilyen és effajta őrült helyzeteken van a hangsúly, hanem a problémák megoldásán. A Scribblenauts világában szinte méterenként akad egy-egy NPC, aki épp valami olyan bajjal küszködik, amire csak Maxwell tudja a megoldást. Valaki a cicáját szeretné leszedni egy fáról, a kórházban egy orvos szeretne eszközöket egy műtéthez, a tűzoltóságnál pedig egy épp kibontakozóban lévő zombi-invázióval szemben szeretnének védelmet nyújtani.

Megoldandó helyzetből szó szerint több száz van. A korábbi részekkel szemben itt nem a linearitás dominál, az Unlimited már egy komplett világgal rendelkezik, amely fokozatosan, a bezsebelt starite-ok (ez az itteni valuta, minden küldetés után jár vagy egy darabka, vagy egy komplett starite) mennyisége alapján nyílik meg. A térkép több hatalmas szeletre oszlik, azokon belül pedig kisebb-nagyobb települések vannak, teli karakterekkel és az ügyes-bajos dolgaikkal. Az Unlimited pontosan ennek köszönhetően tartalmasabb és változatosabb, mint bármelyik másik Scribblenauts epizód. Maxwell megfordul nagyvárosban, kísértet járta kastélyban, állatkertben, erdőben, és még ezernyi más helyen.

ISMERT UTAKON

Sajnos a helyszínek terén tapasztalható változatosság már nem mondható el magáról a játékmenetről. Az Unlimited ugyan el tudta kerülni az eddigi részek hibáját – vagyis hogy akár egy-két szó is elég volt a létező összes küldetés teljesítéséhez –, ám helyette kreált magának egy újat: a túlzott egyszerűséget. Nagyon kevés olyan helyzet van, ahol valóban gondolkodni kellene, ugyanis a feladatok jelentős részénél már a leírásában ott a megoldás. A tempónak ez jót tesz, mert sehol sem kell perceket ácsorogni, de a kezdeti lelkesedés mégis rekordidő alatt lelohad, hogy aztán a helyét átvegye a monoton kattintgatás.

Nem segít ezen a beépített szótár több hiányossága sem. Ezerszer előfordul, hogy egy-egy teljesen egyszerű, átlagos szót sem képes felismerni a rendszer, főleg ha névelő van előtte, vagy egy második szó utána – ez pedig azért különösen furcsa, mert máskor, főleg az automatikus javítás felajánlásakor mégis ott van a keresett bejegyzés. Kár ezekért a hibákért, mert egy kiváló kis játék lenne ez, ami tökéletesen vette a váltást a Nintendo-konzolokról: HD felbontásban annyira szépen néz ki, mint egy mese. Csak annak nagyon unalmas és kidolgozatlan.