Egészen kisgyermekkoromtól fogva elvarázsoltak a vonatok. Édesapámtól örököltem a dolgot, aki már kicsiként is sokat mutogatta nekem terepasztalra szánt kiegészítőit. Kismozdony, kiskocsi, mindenféle sínek, hegyek és állomás... volt ott minden, mint a vurstliban! Ugyan az áhított terepasztal sosem készült el, nem bántam, mert nekem épp az okozta az örömet, hogy bárhol és bármikor módosíthattam a pályát, vagy átköltöztethettem a várakozó tömeget. Aztán jött a számítógép, a játékok, és ez a szenvedély alábbhagyott, egészen 2003-ig. Ekkor kaptam ugyanis kölcsön az akkor már két éve megjelent Microsoft Train Simulatort, és végem volt, mint a botnak. A hangulat, a sok-sok lehetőség és a gyönyörű grafika elvarázsoltak, hetekig nem hagytam abba a játékot. A vonatos lázat pedig nem csak a hozzám hasonló fanatikusok, de más kiadók is igyekeztek meglovagolni, s ennek hála jelent meg a Trainz, ami már egészen más terepen mozgott, a szó legszorosabb értelmében. Ugyanis míg a MS Train Simulator egy valódi szimulátor volt, addig a Trainz egy terepasztal-építő program, amiben a legapróbb részleteket is mi dolgozhattuk ki. Saját vonalak, a képzeletünkre hagyatkozunk vagy a MÁV térképére? Minden lehetséges volt. Ám sajnos a játék gépigénye túl magas volt az átlagfelhasználóknak, és a vonatok vezetése is inkább a makettekre emlékeztetett, így sokan elégedetlenek voltak, és a sajtó sem volt elragadtatva a Trainztől. Szerencsére ez nem vette el a fejlesztő Auran kedvét, és a sok frissítéssel együtt megérkezett a Trainz 2009, ami a nagy elődök összes hibáját ki szeretné javítani.
A Trainz Simulator 2009 hű a címéhez, ugyanis ezúttal nem csak a terepasztal-építés, de a mozdonyok MS által bemutatott terelgetése is a játékmenet részét képezi. Ahogy betöltődik az eléggé puritán menü, kiválaszthatjuk, hogy építői vagy mozdonyvezetői képességeinket szeretnénk-e próbára tenni, s a játék ehhez idomulva folytatja a dolgokat. Az építő mód nagyon professzionális, milliónyi kis extrával és objektummal bír, így akik szeretnek pepecselni a pályaépítő eszközökkel, ezt egyenesen imádni fogják. Hátránya viszont, hogy nincs benne semmi, ami segítené az eligazodást, és a normál értelemben vett oktatómód is kimaradt az új Trainzből. Ez nagy hiba, mert az rendben van, hogy a régi játékok kedvelői így is, úgy is elboldogulnak az Auran termékével, de az újonnan idecsöppent vonatkedvelők igencsak szívni fogják a fogukat az első pár órában. A Trainz 2009 nagyon függ az internettől, ugyanis a játék elindítását követően egyből egy saját Auran profilt csinálhatunk, ami a dolog közösségépítő tulajdonságait szeretné kiaknázni, de a fórumok ékes német és angol nyelven szólnak, így nem teljesen alkalmasak a gyors segítségnyújtásra. Van persze egy "Segítség" gomb a jobb menüsávban, amire rákattintva egy windowsos kérdőjellel keresgélhetünk a beállítások között, a játék a válaszokat nem a saját adatbázisából, hanem a fejlesztők által kreált Wikipedia-motoros enciklopédiából meríti, ami jórészt félkész, szóval nem ér szinte semmit. Ha nagy nehezen túltesszük magunkat a kezdeti nehézségeken, szembesülünk vele, hogy a menürendszer milyen borzasztóan kaotikus. Szinte minden apró és egyforma, még a legfontosabb beállításoknak is külön fülük van a játék indítófelületén (bizony, nem ám csak rákattintasz az .exe fájlra, és kész!), úgyhogy jó böngészést, mert a játék megköveteli a birkatürelmet.
Ha végre eljutunk oda, hogy játsszunk is, kellemes csalódás ér. A pályaépítőről már írtam fent, sokat nem is érdemes róla beszélni, mert tényleg az, ami, úgyhogy zsákbamacskától nem kell tartanunk. A vonatszimuláció viszont már más tészta. A Trainz 2009 szerencsére nem aprózta el a dolgot, és hála az Auran lelkiismeretes munkájának, egy nagyszerű szimulátor született meg így. Nagyon sokféle vonattal találkozhatunk, a régmúlt füstös gőzmozdonyaitól kezdve a kék MÁV kocsikig, és mindehhez még küldetések is társulnak a legkönnyebbtől a legnehezebb fajtáig bezárólag. A játék mélysége lenyűgöző, a fizika élethűsége és a különböző mozdonyok, kocsik viselkedése már-már a valóságot súrolja, így a nívós vasutas élmény maximálisan garantált. Talán nem szentségtörés kijelenteni, hogy a Trainz 2009 jobb szimulátor, mint a MS Train Simulator volt, holott pár évvel ezelőtt ez még elképzelhetetlennek tűnt volna. Ráadásul az egész olyan, mint egy külön tankönyv, mert nemcsak hogy minden egyes kocsiról tartalmaz némi információt a játék (annyi van, hogy felsorolni is nehéz lenne), de még a vasúttársaságokról is ír, amik gyártották őket. Zseniális. Amennyiben ráuntunk az előre elkészített küldetésekre (van azért pár), akkor vagy mi magunk csinálhatunk sajátokat, vagy körülnézhetünk a fórumokon, hogy más lelkes játékosok munkáit próbálhassuk ki. Amit e téren tehát az Auran az asztalra tett, az több, mint profizmus, ez nem is vitás, ráadásul az egész játék végtelen szavatosságot nyújt.
A játék belseje tehát rendben van, na de mi a helyzet a tálalással? Nos, vegyesek az érzelmeim. Az oké, hogy egy ilyen programmal senki sem a grafika miatt akar játszani, és azzal sincs bajom, hogy tűrhető gépigénnyel akartál tálalni az egykor oly hírhedt Trainz utódját. Azzal azonban nagyon nem vagyok elégedett, hogy míg egyes tárgyak fájó részletességű kidolgozáson estek át (a kövek például), addig hogy lehet az, hogy néhány kocsi vagy mozdony kifejezetten rusnya? Nem féltem a Trainz 2009-et, mert az első részt is agyonmodolták a rajongók, és most is ez fog történni (új textúrák, vonatok, satöbbi), de ennél azért picit szebb látványvilágot vártam. Ennek ellenére pedig a gépigény sem lett elég alacsony. Az én itthoni gépem nem valami erős, de a látótávolságot szívesebben vettem volna 1,5 km-nél nagyobbra, viszont már így is csak 30 fps körüli értéket tudtam kicsikarni a játékból, szóval inkább nem így jártam el. Hangfronton sem rózsásabb a helyzet, sőt! Zene egyáltalán nincs, a vonatok zakatolása pedig bár élethű, messze nem elég -- pláne, hogy néha egy bugnak köszönhetően kimaradt a zajkeltés, kínos csöndbe burkolva az amúgy igényesen felépített tájat.
Mit is írhatnék zárásként? A Trainz Simulator 2009 jó játék lett, illetve inkább jó termék, ami a saját bázisát biztosan ki fogja elégíteni. Én is valószínű, hogy el-el vonatozgatok még benne egy darabig. S hogy mi van a többi játékossal? Semmi, mert a Trainz nem akar nyitni feléjük, és inkább marad rétegjáték a nemtörődömségből fakadó hibáival együtt. Összességében nem merem bárkinek ajánlani, mert nagyon sok időt és türelmet igényel, de ha valaki már otthon is a MÁV-os sapkában söpri a száraz leveleket és minden egyes alkalommal integet az elszáguldó InterCitynek, nyugodtan tegyen próbát vele, mert elképzelhető, hogy bele fog szeretni.
Akit a mozdony gőze megcsapott
A Trainz Simulator 2009 hű a címéhez, ugyanis ezúttal nem csak a terepasztal-építés, de a mozdonyok MS által bemutatott terelgetése is a játékmenet részét képezi. Ahogy betöltődik az eléggé puritán menü, kiválaszthatjuk, hogy építői vagy mozdonyvezetői képességeinket szeretnénk-e próbára tenni, s a játék ehhez idomulva folytatja a dolgokat. Az építő mód nagyon professzionális, milliónyi kis extrával és objektummal bír, így akik szeretnek pepecselni a pályaépítő eszközökkel, ezt egyenesen imádni fogják. Hátránya viszont, hogy nincs benne semmi, ami segítené az eligazodást, és a normál értelemben vett oktatómód is kimaradt az új Trainzből. Ez nagy hiba, mert az rendben van, hogy a régi játékok kedvelői így is, úgy is elboldogulnak az Auran termékével, de az újonnan idecsöppent vonatkedvelők igencsak szívni fogják a fogukat az első pár órában. A Trainz 2009 nagyon függ az internettől, ugyanis a játék elindítását követően egyből egy saját Auran profilt csinálhatunk, ami a dolog közösségépítő tulajdonságait szeretné kiaknázni, de a fórumok ékes német és angol nyelven szólnak, így nem teljesen alkalmasak a gyors segítségnyújtásra. Van persze egy "Segítség" gomb a jobb menüsávban, amire rákattintva egy windowsos kérdőjellel keresgélhetünk a beállítások között, a játék a válaszokat nem a saját adatbázisából, hanem a fejlesztők által kreált Wikipedia-motoros enciklopédiából meríti, ami jórészt félkész, szóval nem ér szinte semmit. Ha nagy nehezen túltesszük magunkat a kezdeti nehézségeken, szembesülünk vele, hogy a menürendszer milyen borzasztóan kaotikus. Szinte minden apró és egyforma, még a legfontosabb beállításoknak is külön fülük van a játék indítófelületén (bizony, nem ám csak rákattintasz az .exe fájlra, és kész!), úgyhogy jó böngészést, mert a játék megköveteli a birkatürelmet.
A türelem füstöt terem
Ha végre eljutunk oda, hogy játsszunk is, kellemes csalódás ér. A pályaépítőről már írtam fent, sokat nem is érdemes róla beszélni, mert tényleg az, ami, úgyhogy zsákbamacskától nem kell tartanunk. A vonatszimuláció viszont már más tészta. A Trainz 2009 szerencsére nem aprózta el a dolgot, és hála az Auran lelkiismeretes munkájának, egy nagyszerű szimulátor született meg így. Nagyon sokféle vonattal találkozhatunk, a régmúlt füstös gőzmozdonyaitól kezdve a kék MÁV kocsikig, és mindehhez még küldetések is társulnak a legkönnyebbtől a legnehezebb fajtáig bezárólag. A játék mélysége lenyűgöző, a fizika élethűsége és a különböző mozdonyok, kocsik viselkedése már-már a valóságot súrolja, így a nívós vasutas élmény maximálisan garantált. Talán nem szentségtörés kijelenteni, hogy a Trainz 2009 jobb szimulátor, mint a MS Train Simulator volt, holott pár évvel ezelőtt ez még elképzelhetetlennek tűnt volna. Ráadásul az egész olyan, mint egy külön tankönyv, mert nemcsak hogy minden egyes kocsiról tartalmaz némi információt a játék (annyi van, hogy felsorolni is nehéz lenne), de még a vasúttársaságokról is ír, amik gyártották őket. Zseniális. Amennyiben ráuntunk az előre elkészített küldetésekre (van azért pár), akkor vagy mi magunk csinálhatunk sajátokat, vagy körülnézhetünk a fórumokon, hogy más lelkes játékosok munkáit próbálhassuk ki. Amit e téren tehát az Auran az asztalra tett, az több, mint profizmus, ez nem is vitás, ráadásul az egész játék végtelen szavatosságot nyújt.
Díszes mozdony
A játék belseje tehát rendben van, na de mi a helyzet a tálalással? Nos, vegyesek az érzelmeim. Az oké, hogy egy ilyen programmal senki sem a grafika miatt akar játszani, és azzal sincs bajom, hogy tűrhető gépigénnyel akartál tálalni az egykor oly hírhedt Trainz utódját. Azzal azonban nagyon nem vagyok elégedett, hogy míg egyes tárgyak fájó részletességű kidolgozáson estek át (a kövek például), addig hogy lehet az, hogy néhány kocsi vagy mozdony kifejezetten rusnya? Nem féltem a Trainz 2009-et, mert az első részt is agyonmodolták a rajongók, és most is ez fog történni (új textúrák, vonatok, satöbbi), de ennél azért picit szebb látványvilágot vártam. Ennek ellenére pedig a gépigény sem lett elég alacsony. Az én itthoni gépem nem valami erős, de a látótávolságot szívesebben vettem volna 1,5 km-nél nagyobbra, viszont már így is csak 30 fps körüli értéket tudtam kicsikarni a játékból, szóval inkább nem így jártam el. Hangfronton sem rózsásabb a helyzet, sőt! Zene egyáltalán nincs, a vonatok zakatolása pedig bár élethű, messze nem elég -- pláne, hogy néha egy bugnak köszönhetően kimaradt a zajkeltés, kínos csöndbe burkolva az amúgy igényesen felépített tájat.
Ha elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad
Mit is írhatnék zárásként? A Trainz Simulator 2009 jó játék lett, illetve inkább jó termék, ami a saját bázisát biztosan ki fogja elégíteni. Én is valószínű, hogy el-el vonatozgatok még benne egy darabig. S hogy mi van a többi játékossal? Semmi, mert a Trainz nem akar nyitni feléjük, és inkább marad rétegjáték a nemtörődömségből fakadó hibáival együtt. Összességében nem merem bárkinek ajánlani, mert nagyon sok időt és türelmet igényel, de ha valaki már otthon is a MÁV-os sapkában söpri a száraz leveleket és minden egyes alkalommal integet az elszáguldó InterCitynek, nyugodtan tegyen próbát vele, mert elképzelhető, hogy bele fog szeretni.
