Nagy öröm a stratégák számára, hogy kedvenc műfajukban a kiadók és fejlesztők mostanában egyre inkább a minőségre hajtanak a mennyiség helyett (vagy inkább mellett…). Ennek ékes bizonyítéka többek között a most megjelent Barbár invázió és Téli támadás - tavasszal pedig érkezik az Act of War és az Empire Earth 2 küldetéslemeze is (és meg lennék lepődve, ha például az Age 3-hoz nem készülne már gőzerővel az első kiegészítő). Szó mi szó, amíg ilyen minőséggel egészülnek ki ezek az eredetileg is remek játékok, addig egy árva szavunk sem lehet…
„Haaaj, de kegyetlen!”
Akinek esetleg nem sokat mond önmagában a Warhammer 40K név, az a játék beszerzése előtt mindenképpen ismerkedjen meg a Ian Watson regényei által híressé vált világgal. Ez egyrészt azért szükséges, mert a tavaly megjelent alapjáték teljes mértékben erre épül, másfelől a Winter Assault telepítése feltételezi az eredeti játék meglétét. Én személy szerint a Dawn of Wart a háttérvilág különösebb ismerete nélkül játszottam végig (kaptam is hideget-meleget derék szerkesztőimtől a műveletlenségemért…), csak utána vágtam bele az igen terjedelmes Warhammer irodalomba (több regény megjelent hazánkban is). Ezek után határozottan állítom, hogy a játék sokkal nagyobb élményt nyújt, ha ráismerhetünk a regények különböző szereplőire, helyszíneire, nem is beszélve a játékban található számtalan könyves utalásról. A Relic csapata elképesztő profizmussal adja vissza azt a véres és kegyetlen fantasy világot, ami nem csak az Age of Empires 3 mellett is fantasztikus 3D-s motornak köszönhető, de a nagyon stílusosan és hitelesen megrajzolt épületeknek, egységeknek, no meg utóbbiak kimagasló és a hangulatos nagyzenekari aláfestésnek.
A kiegészítő a címéhez hűen két új kampányt nyújt az örök fagyba burkolózó Lorn bolygón. Ez a környezet nagyon feldobja a hangulatot, főleg a grafikán is megfigyelhetnek némi polírozást az éles szeműek. Az új modellek még részletesebben és látványosabban néznek ki, mint az alap játékban: minden csavart és plecsnit látni rajtuk, nem is beszélve arról, hogy ezúttal az azonos típusú egységek is észrevehetően eltérnek egymástól, vagyis itt végre nem az RTS-ekben megszokott klónhadsereget vezetjük harcba. Látványos újítás, hogy embereinek látszik a leheletük is, és ezúttal a holttestek és roncsok nem tűnnek el nyomtalanul a harcmezőről - egy idő után igen brutálisan véres csatatérré változtatják a tájat. Ez igen, ilyen a kegyetlen Warhammer 40K világa!
Tíz küldetés - négy oldal
Az alapjáték egyik legnagyobb hiányosságának rótták fel, hogy a mindössze tizenegy küldetés során csak egy fajt próbálhattunk ki, a többi nép a multi mókákra maradt. Ezt felismerve a Relic a kiegészítőlemez tíz összetett küldetésébe belepasszírozta mind a négy alapfajt - de természetesen a fő szerepet az új oldal, a Birodalmi Gárda képviseli (a hivatalos oldalon tartott szavazáson a tiranida faj nyert, ennek ellenére őket nem irányíthatjuk!). Ezúttal két kampányt kapunk, ahol a Császár és a Káosz oldalán öt-öt küldetésben nagyjából ugyannak a történetnek a két ellentétes végkifejletét élhetjük át. Néha még küldetések közben is váltakozik az irányításunk alatt álló oldal: egy-egy rövid átvezető után hirtelen egy teljesen más népet vehetünk a kezeink közé. Ez nagyot dob a játék változatosságán, ahogy a jól felépített, több lépcsőben és alküldetéssel megoldható új pályák is. A tíz szinten való végigkecmergés valamelyest több időbe fog beletelni, mint az eredeti játék kivégzése, köszönhetően a kiterjedtebb pályáknak és az egy-két húzósabb küldetésnek. Nagy kihívásra sajnos nem kell számítanunk: a pályák felépítése tipikus RTS-sémákat követ, a végtelen energiaforrás rendszerének köszönhetően pedig gyakorlatilag csak idő kérdése, mire lassan és szisztematikusan felőröljük ellenségünket - aki túlzott meglepetésekkel ezúttal sem fog szolgálni. Itt kell megjegyeznem azt az igencsak sajnálatos tényt, hogy a fejlesztők többsége még 2005-ben sem tud igazán épkézláb RTS AI-t létrehozni: a Warhammer pályái is inkább épülnek scriptekre, mint gondolkodó és tervező (netán tanuló…) mesterséges intelligenciára, egységeink útkeresése pedig főleg nagyobb tömegben néha még mindig kriminális.
A történet a könyvekből is ismert Titán nevezetű szuperfegyver körül forog, amit természetesen minden oldal magának kíván megszerezni, és ennek érdekében nem rest semmilyen ármányt bevetni. Az utolsó pályákon kezeink közé kaparinthatjuk a legendás fegyvert - ráadásul nem is egyet! -, ami igen hangulatos és méltó lezárása az amúgy sem egyhangú kampánynak. Az eredeti játék mindössze tizenegy küldetését és a mai játékok egyre zsugorodó játékidejét figyelembe véve igazából nem szabadna panaszkodnunk a játék hosszán - de azért mi még nagyon szívesen eljátszogattunk volna pár tucat küldetést, mielőtt belevetjük magunkat az egyre kiforrottabb többjátékos mód gyönyöreibe.
Még mindig kegyetlenül jó
A Warhammer 40K első, és remélhetőleg nem utolsó kiegészítője ugyan az alapjátékhoz hasonlóan elég rövidkére sikerült, de két kampány küldetései pár délután erejéig mindenképpen képesek a monitor elé szegezni minden Warhammer-rajongót és stratégiakedvelőt. Az egy év alatt kiforrott multiplayer játék az új oldalnak és egységeknek köszönhetően még az alapjátéknál is élvezetesebbé teszi a multi csatákat, amihez ezúttal talán már jóval többeknek van megfelelően erős konfiguráció a birtokában. A Winter Assaulttal mindenki jó vásárt csinál: ott a helye minden RTS-kedvelő karácsonyi bevásárlólistáján!
Írta: Greg5
„Haaaj, de kegyetlen!”
Akinek esetleg nem sokat mond önmagában a Warhammer 40K név, az a játék beszerzése előtt mindenképpen ismerkedjen meg a Ian Watson regényei által híressé vált világgal. Ez egyrészt azért szükséges, mert a tavaly megjelent alapjáték teljes mértékben erre épül, másfelől a Winter Assault telepítése feltételezi az eredeti játék meglétét. Én személy szerint a Dawn of Wart a háttérvilág különösebb ismerete nélkül játszottam végig (kaptam is hideget-meleget derék szerkesztőimtől a műveletlenségemért…), csak utána vágtam bele az igen terjedelmes Warhammer irodalomba (több regény megjelent hazánkban is). Ezek után határozottan állítom, hogy a játék sokkal nagyobb élményt nyújt, ha ráismerhetünk a regények különböző szereplőire, helyszíneire, nem is beszélve a játékban található számtalan könyves utalásról. A Relic csapata elképesztő profizmussal adja vissza azt a véres és kegyetlen fantasy világot, ami nem csak az Age of Empires 3 mellett is fantasztikus 3D-s motornak köszönhető, de a nagyon stílusosan és hitelesen megrajzolt épületeknek, egységeknek, no meg utóbbiak kimagasló és a hangulatos nagyzenekari aláfestésnek.
A kiegészítő a címéhez hűen két új kampányt nyújt az örök fagyba burkolózó Lorn bolygón. Ez a környezet nagyon feldobja a hangulatot, főleg a grafikán is megfigyelhetnek némi polírozást az éles szeműek. Az új modellek még részletesebben és látványosabban néznek ki, mint az alap játékban: minden csavart és plecsnit látni rajtuk, nem is beszélve arról, hogy ezúttal az azonos típusú egységek is észrevehetően eltérnek egymástól, vagyis itt végre nem az RTS-ekben megszokott klónhadsereget vezetjük harcba. Látványos újítás, hogy embereinek látszik a leheletük is, és ezúttal a holttestek és roncsok nem tűnnek el nyomtalanul a harcmezőről - egy idő után igen brutálisan véres csatatérré változtatják a tájat. Ez igen, ilyen a kegyetlen Warhammer 40K világa!
Tíz küldetés - négy oldal
Az alapjáték egyik legnagyobb hiányosságának rótták fel, hogy a mindössze tizenegy küldetés során csak egy fajt próbálhattunk ki, a többi nép a multi mókákra maradt. Ezt felismerve a Relic a kiegészítőlemez tíz összetett küldetésébe belepasszírozta mind a négy alapfajt - de természetesen a fő szerepet az új oldal, a Birodalmi Gárda képviseli (a hivatalos oldalon tartott szavazáson a tiranida faj nyert, ennek ellenére őket nem irányíthatjuk!). Ezúttal két kampányt kapunk, ahol a Császár és a Káosz oldalán öt-öt küldetésben nagyjából ugyannak a történetnek a két ellentétes végkifejletét élhetjük át. Néha még küldetések közben is váltakozik az irányításunk alatt álló oldal: egy-egy rövid átvezető után hirtelen egy teljesen más népet vehetünk a kezeink közé. Ez nagyot dob a játék változatosságán, ahogy a jól felépített, több lépcsőben és alküldetéssel megoldható új pályák is. A tíz szinten való végigkecmergés valamelyest több időbe fog beletelni, mint az eredeti játék kivégzése, köszönhetően a kiterjedtebb pályáknak és az egy-két húzósabb küldetésnek. Nagy kihívásra sajnos nem kell számítanunk: a pályák felépítése tipikus RTS-sémákat követ, a végtelen energiaforrás rendszerének köszönhetően pedig gyakorlatilag csak idő kérdése, mire lassan és szisztematikusan felőröljük ellenségünket - aki túlzott meglepetésekkel ezúttal sem fog szolgálni. Itt kell megjegyeznem azt az igencsak sajnálatos tényt, hogy a fejlesztők többsége még 2005-ben sem tud igazán épkézláb RTS AI-t létrehozni: a Warhammer pályái is inkább épülnek scriptekre, mint gondolkodó és tervező (netán tanuló…) mesterséges intelligenciára, egységeink útkeresése pedig főleg nagyobb tömegben néha még mindig kriminális.
A történet a könyvekből is ismert Titán nevezetű szuperfegyver körül forog, amit természetesen minden oldal magának kíván megszerezni, és ennek érdekében nem rest semmilyen ármányt bevetni. Az utolsó pályákon kezeink közé kaparinthatjuk a legendás fegyvert - ráadásul nem is egyet! -, ami igen hangulatos és méltó lezárása az amúgy sem egyhangú kampánynak. Az eredeti játék mindössze tizenegy küldetését és a mai játékok egyre zsugorodó játékidejét figyelembe véve igazából nem szabadna panaszkodnunk a játék hosszán - de azért mi még nagyon szívesen eljátszogattunk volna pár tucat küldetést, mielőtt belevetjük magunkat az egyre kiforrottabb többjátékos mód gyönyöreibe.
Még mindig kegyetlenül jó
A Warhammer 40K első, és remélhetőleg nem utolsó kiegészítője ugyan az alapjátékhoz hasonlóan elég rövidkére sikerült, de két kampány küldetései pár délután erejéig mindenképpen képesek a monitor elé szegezni minden Warhammer-rajongót és stratégiakedvelőt. Az egy év alatt kiforrott multiplayer játék az új oldalnak és egységeknek köszönhetően még az alapjátéknál is élvezetesebbé teszi a multi csatákat, amihez ezúttal talán már jóval többeknek van megfelelően erős konfiguráció a birtokában. A Winter Assaulttal mindenki jó vásárt csinál: ott a helye minden RTS-kedvelő karácsonyi bevásárlólistáján!
Írta: Greg5
