Tesztek

A videojátékok ugyanolyan művészi önkifejezésre használható médiumok, mint a novella vagy a film, s erre jó példa a bécsi Mi’pu’mi Games indie fejlesztőcsapat epizodikus kalandjátékának, a The Lion’s Song első része is.

Egyszerű 3D-s logikai játék, szól a szerény meghatározás, pedig mennyivel több annál! Egy videojátékba oltott óda a kolbászhoz, amelynek hatására emberek tucatjai esznek kolbászt esténként a monitor előtt, miközben virtuális kolbászukat sütögetik.

„Rendes” munkakörömből adódóan folyamatosan egyenruhások között mozgok, velük dolgozom – tőről metszett civilként. Éppen ezért vagyok nem kicsit morcos azért, hogy egy alapvetően jó elgondolást hogyan lehetett így eltolni, mint ahogyan azt a Couner Terrorism Unit fejlesztői tették.

Évmilliókkal ezelőtt dinoszauruszok járták a földet, ám mind kihaltak, hogy manapság kőolaj formájában legyenek megtalálhatók, mélyen a talajban. És most, ha nem vagy túl buta hozzá, akár te is meggazdagodhatsz belőlük!

Van, amikor a szegény embert még az ág is húzza, és van, amikor a fejlesztőknek emiatt a poklok poklát kell megjárniuk, hiszen egy-egy játék összehozása ezernyi problémát hozhat maga után. Az egykori Spellbound pontosan így járt a Rogue Stormersszel.

Új játékban, de régi formájukban tértek vissza a harci kukacok, hogy újabb felhőtlen órákra merüljünk el a bájos gyilkolászásban. A Worms W.M.D. nem változtatott a bejáratot recepten: kukacalakulatunkkal ki kell irtanunk az ellenséges csúszómászókat, amihez igen változatos fegyverarzenál áll rendelkezésünkre.

Egy középszerű játék esetén mindig ott a remény a folytatásnál eszközölt minőségi javulásra, amire az ügyességi, reflexjátékra épülő The Collider esetében már csak a VR cuccok megjelenése miatt is sok esély volt. A kísérlet pedig sikerült, így végre mi is jól szórakozhatunk.

Mit tehet pár halandó, ha jön a Sötétség, és a világ összes szörnyetege az emberiség vesztét akarja? Egyetlen lehetőség van: kardot, varázsbotot és gitárt ragadni, majd egy RPG-kerettel megáldott akciójátékban leamortizálni a masnis csontvázakat és egyéb őrült ellenfeleket.

Az Úr kiűzte a bűnbe eső Ádámot és Évát az Édenkertből, ám örököseik mégis vissza akarnak térni oda az Adam’s Venture: Originsben. Kérdés, hogy mi vissza akarunk-e térni egy középszerű játék borsos áron forgalmazott, fapados remake-jébe.

Séfnek lenni és konyhán dolgozni nem könnyű feladat. Ebbe a különös világba invitál be bennünket az Overcooked.

Mit tehet az a kultikus, a videojátékok történelmébe önmagát régen beleíró kiadó, amely az elmúlt években sajnos a saját paródiájává vált? Természetesen a legjárhatóbb út a múltidézés. Mondjuk egy gyűjtemény kiadásával.

Ki ne álmodozott volna már arról hogy visszamehessen a múltba, és magával vigye jelenlegi tudását ? Hiszen mennyi mindent tehetnél: pl. nem iszod meg azt a bizonyos lejárt tejet; Playstation-t veszel Xbox helyett; vagy esetleg nem kéred meg az új fodrászod, hogy "csak kicsit bolondítsa meg"? Most Reynardo csizmájába lépve tehetjük meg ezt...

Mindenevő vagyok a játékok terén, szinte nincs olyan műfaj, amivel ne foglalkoznék szívesen. Ezt viszont már a külföldi forgalmazók is jól tudják, így a legőrültebb ötletekkel is képesek megkeresni. A Double Peace pontosan ilyen.

A Paradox-címeken nevelkedett közönség már megszokhatta, hogy van kiadó, amely évek elteltével is örömmel bővíti játékait. De vajon ki az, aki 16 év után készít teljesen új kiegészítőt? Azok a beamdogos fejlesztők, akik eddig is előszeretettel vájkált a múltban, de most a jövőbe tekintenek.

A Hatred botrányfejlesztői a jóízlés után ezúttal az Iszlám Államnak mutatnak fügét, a harsány antiterrorista üzenet pedig célba is talál: az IS Defense ugyanis olcsó, kőegyszerű, és hiányosságai ellenére is meglepően szórakoztató.

A Spike Chunsoft rövidre zárta a kényszerszünetet a Danganronpa 2 PC-s változata kapcsán: míg eredetileg éveket kellett várni a folytatásra, addig az új átirat esetében szó szerint csak heteket. Visszavár az őrült iskola!

Utoljára a februári PC Guruban örvendeztem a Zen Studios akkor aktuális asztalcsomagja miatt, ami Az ébredő Erő kapcsán jelent meg, azonban nem is sejtettem, hogy a fiúk még magasabbra tudják helyezni azt a bizonyos lécet. Erre az alienes pack a legjobb példa.

Túl sok a lövöldözés, a vér, az agresszió és az erőszak? Ha már mindezekből elegünk volt, nyugodtan kiruccanhatunk egy kéthetes nyaralásra, ami során csinos lányok vesznek körbe minket, és hála az égnek végre senkit sem kell megütnünk, lelőnünk. Üdv a Paradicsomban!

Ismered a Kaland, Játék, Kockázat-könyveket, szeretted azokat és még egy PC-d vagy PS4-ed is van? Ha mindhárom válaszod igen, akkor itt egy játék, ami biztos, hogy felkelti az érdeklődésedet. De akkor is bátran olvass tovább, ha fogalmad sincs, hogy mi fán teremnek a lapozgatós regények.

Tesztünk alanya, a Sigtrap Games debütáló alkotása, egy jó ideje pangó stílust elevenít fel. Lássuk, hogy sikerül-e visszahozni azt az életérzést, amit annak idején a Descent hozott be a köztudatba.

Minden konzolnak megvannak a maga hősei, ami különösen igaz a platformerek esetében, hiszen mi is lenne velünk Mario, Sonic vagy éppen Crash nélkül? Biztosan az univerzum rendjét állítanánk helyre egy Lombax és egy kis robot társaságában. Ja, hogy pont ezt tesszük.

A Need for Speed: No Limits egy mobilplatformra fejlesztett, ingyenes epizód. A kérdés az, hogy ez kell-e nekünk?

Szervusztok! A nevem Mahmud, és számfóbiás vagyok. Be kell vallanom, már idejét sem tudom, mikor kezdődött a dolog: mint sokan közületek, én is természetesnek gondoltam, hogy ellenállhatatlan közöny fog el, ha egy játékcím után számozást látok…

Újabb remek kiegészítővel bővült a tavaly megjelent Pillars of Eternity, a kalandok pedig ezúttal is a székhez ragasztottak minket. A White March Part 2 ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, futtatásához viszont szükségünk lesz arra, hogy eljussunk annak befejezéséig.