Tesztek

Pont öt éve, hogy közel másfél évtizednyi szünet után a Deus Ex-játéksorozat visszatért közénk, és újra meghódította az igényes játékokra éhes közönséget. A Human Revolution ugyan nem volt tökéletes (bár feledhetném azokat a főellenfeleket), de a játék hangulata, világa és összetettsége túllendített a gyengébb pillanatokon, és alig vártam, hogy folytatás készüljön a 2011-es kedvencemhez.

Sötét labirintusok várnak, a mélyben pedig fura lények és halálos szörnyek árnyai okoznak zsigeri rettegést. Egy-egy rossz lépés egyből az életedbe kerül, azt viszont soha nem tudhatod, mi vár a következő sarkon, ki fogja beléd mártani vértől vöröslő pengéjét.

Megtörtént a lehetetlen: nemcsak hogy egy újabb Spike-féle vizuális novella jelent meg PC-re, de rögtön a legújabb, a konzolos kiadásokkal párhuzamosan, ráadásul egy olyan szériát képviselve, aminél jobbat a műfajban jelenleg egyszerűen lehetetlen találni.

Nyáron jelent meg a Guilty Gear Xrd folytatása, vagyis inkább bővítése, ám a japán fejlesztők nem tudnak aludni és pihenni, elvégre fél év sem telt el, máris itt a következő verekedős játékuk.

A japán piacon rengeteg SRPG, azaz olyan taktikai szerepjáték kering, amire korábban a PC-s nagyközönség is csorgatta a nyálát. Ilyen a Phantom Brave PS2-es eredetije is. De 12 év után vajon a rajongók még mindig várják a PC-s átiratot? És mi van az idő vasfogával?

A régi klasszikusok között bőven akadnak rosszul öregedő címek. A korai JRPG-k jó része például igencsak döcögősen játszható, pláne, ha a mai elkényeztetett énünket kérdezzük a dologról. Az I am Setsuna viszont úgy nyúl a régi ihletforrásokhoz, hogy közben modernizál és áramvonalasít is.

Szolgálunk és védünk, na persze – egy ideális világban talán erről zengne a fáma, amikor a főszerepben a rendőrség felbukkan. Ám mi van akkor, ha a Sin Citynél is durvább a város, és az utolsó becsületes ember, a rendőrfőnök úgy dönt, hogy holnaptól a pénz lesz az isten…

Sci-fi platformer, belső- és külső nézetes akciójátékok, VR horror, most pedig egy metroidvania; az Insomniac Games magabiztosan lavírozik a műfajok között, a Song of the Deep pedig épp jókor érkezett, hogy némi felüdülést hozzon a nyári uborkaszezonba.

Sprinter, hegyimenő és időfutam-specialista. Az országúti kerékpározásban ez a három versenyző létezik. Az, hogy mi az erősséged, nem fontos, mert itt mindent tudni kell! Kiválóan időzítve megérkezett a Tour de France hivatalos játékának új verziója.

Csak pár évet kellett várni ahhoz, hogy a Nintendo is fejest ugorjon a remasterek világába, a Zeldával kezdődött lázat azonban most egy olyan szériával sikerült megkoronázni, amelynek visszatérésére nyugaton szinte senki sem számított.

Harminc éve szeretjük a Dragon Questet, ami az egyik legsikeresebb RPG sorozatnak számít a mai napig. Most egy új csúcsra ért el a játék, igaz, nem a fősodor egy újabb részének képében, hanem egy spin-off epizódnak köszönhetően. Hölgyeim és uraim: az ősz legszórakoztatóbb és legcukibb játéka megjelent. Ez a Dragon Quest Builders!

Szerencsére manapság ritkaságszámba mennek a Ghostbustershöz hasonló játékok. Az előző évtized mindenki számára bebizonyította, hogy a silány moziadaptációs móka senkinek sem éri meg, és egészen mostanáig kihalni látszott e monetáris okokból létező zsáner.

A 2009-es Star Ocean: The Last Hope című játékkal még a sorozat rajongói sem voltak teljes mértékben elégedettek, így a széria 20-ik születésnapján megjelent új résztől mindenki azt várta, hogy helyreállítja az egykor sikeres franchise kissé megtépázott renoméját. A hangzatos ígéretek ellenére azonban a fejlesztő tri-Ace nem teljesített jól.

Miközben a lengyel Techland sok-sok évnyi folyamatos fejlődés után belépett a nagyok közé, sőt megcélozta a kiadói pozíciót, a Deep Silver úgy döntött, leszakít még egy pár gyümölcsöt a csapat sorsát meghatározó zombihentelde segítségével. Megérkezett a „definitív” kiadás.

Mindig is kíváncsi voltál, hogy vajon helyt állnál-e egy hatalmas birodalom uralkodójaként, de nincs időd belevágni a Civilizations, vagy épp a Total War szériákba? Csak a napközbeni üresjáratokban játszanál, de már unod a végtelenített futó játékokat vagy a Candy Crush-t? Ha a válaszod ezekre a kérdésekre igen, akkor meg is van a neked való játék! A címe: Reigns.

Az Égei-tenger után ezúttal egy csendes-óceáni turistaparadicsomban akasztják össze a bajuszt a NATO és a CSAT futurisztikus hadseregei. Az új helyszín pedig kellemesen tartalmas – feltéve, hogy tapasztalt modder vagy, illetve profin kezeled a játék küldetésszerkesztőjét.

Teljes egésszé vált az XCOM 2 a június végén megjelent Shen’s Last Gift DLC-csomaggal, mely olyan tartalommal bővíti ki az alapjátékot, ami után minden rajongó elégedetten csettinthet: új küldetéssel és egy hasznos kaszttal bővült az XCOM 2.

A túlélőjátékoktól csömörünk van már, ám a Free Reign Entertainment – korábbi csúfos bukása után – ismét megpróbálja MMO-elemekkel feldobni a műfajt. A Shattered Skies-ban zombik helyett a hús-vér játékosok lesznek a legveszélyesebb ellenfeleink.

A Resident Evil-széria örök és elpusztíthatatlan, legalábbis a felújítási hullám és a már bejelentett, megreformált hetedik epizód erre enged következtetni. Újrakiadásból pedig van bőven, ezúttal a kurrens generációs konzolok kerültek terítékre az ötödik rész társaságában.

Mennyi idő is telt el azóta, hogy a Warhammer beköltözött a Total Warba? Szűk két hónap! És máris jönnek az új lakók! Barátságtalan szörnyek vertek tábort az Öreg világon a minap, emberi húsra éhező fenevadak, meglátjuk, mit szólnak a szomszédok!

A Jotun a Thunder Lotus Games Kickstarter segítségével világra jött látomása, egy kalandra invitál minket a skandináv mitológia világába. Csapjuk hát fejünkre szarvas sisakunkat – amiről ugye tudjuk, hogy a vikingek valójában nem viselték – és kísérjük el hősnőnket erre a kiruccanásra!

Július közepén hazánkban is elérhetővé vált a Pokémon GO, ami két hét leforgása alatt fejtetőre állította a világot, zsebszörnyvadásszá téve még azokat is, akik egy hónappal korábban még azt sem tudták, mi fán terem Pikachu. A mobilos Pokémon addikciónak ugyan tökéletes, de játékként azért még bőven lenne mit csiszolni rajta.

A Limbo után ott bujkál az emberben a félsz, hogy a Playdead tud-e egy önmagához hű, ám újszerű platformert mutatni. Az Inside túlzás nélkül felülmúlta elődjét: gyönyörűen felépített játékmenet, és még elborultabb hangulat csavarja szét a lelkünket.

Még ezt a katakombát felderítem, aztán megyek aludni. Még ezt a pár titánércet kibányászom, csak leadom a küldetést, kinyitom ezt a ládát, felrakom és kipróbálom az új fegyverem, és… és már megint hajnali 4! Nem ereszt a Starbound, pedig úgy szeretném már kialudni magam. Ma este nem töltöm be, az tuti!