Tesztek

Nyolc hónappal a film premierje után megérkezett Az ébredő Erő legósított változata, és megérte várni a kockaverzióra, ugyanis egy olyan játékot kaptunk a TT Games műhelyéből, ami ismét képes újat mutatni, elképesztően aranyos, és minden pillanatában szórakoztató. Úgy tűnik, az Erő nemcsak a Star Wars-univerzumban van jelen, de jutott belőle a fejlesztőknek is.

„A nem akarásnak nyögés a vége” – tartja a mondás. De olyan nem lehet, hogy „az akarásnak is nyögés a vége”? Az Axe, Bow and Staff révén szégyenszemre ki kell jelenteni, hogy bizony lehet.

Egy újabb legenda a Milestone célkeresztjében Sébastien Loeb után, de most a kiadó másik húzóágazata, a motorversenyzés világából. A legendás 46-os, Valentino Rossi karrierjében akad bőven emlékezetes esemény, ideje nektek alakítani a történelmet!

A Frogwares stúdió Sherlock Holmes-sorozata olyan, mint egy végtelenül elszánt jelentkező a tehetségkutató műsorban: minden évben újra és újra benevezi magát a válogatóba, és igyekszik a zsűri kritikáját megfogadva a legtöbbet fejlődni két évad közt.

Az epizódokra bontott The Uncertain indie játékhoz képest meglepően szép, ráadásul kifejezetten élvezetes és hangulatos kalandjáték.

Sötét labirintusok, a halállal veszélyes játékot űző, megfáradt kalandorok, veszedelmes szörnyek minden sarokban, na és persze mindenféle varázslatok, a falakat is megremegtető támadások. A labirintusos DRPG-k műfaja korántsem halt ki, sőt köszöni szépen, él és virul.

Két és fél évet kellett várni rá, de minden perc megérte. Legalábbis azoknak, akik szeretik a klasszikus szerepjátékokat, órákat tudnak bíbelődni a karakteralkotással, nem rettennek meg, ha egy játékban olvasni, gondolkodni és taktikázni kell – a Wasteland 2 ugyanis ezt várja el a játékostól, cserébe viszont olyat nyújt, amire manapság csak igen ritkán van példa. Egy régi vágású RPG-t teszteltünk, ahol nem a grafika nyűgöz le, hanem a világ szépen kidolgozott háttere, a történet, a lehetőségek részegítő tárháza és a zseniális hangulat, ami beszippant, és mindaddig nem ereszt, amíg csapatoddal fel nem tárod a senkiföldje titkait.

Kicsi kék robotember fut a képernyő bal széléről a jobb felé, kerülgeti az akadályokat, aprítja a cuki robotsereget, és a pálya végén nagy főellenféllel küzd meg. De ez nem Mega Man, hanem egy új kaland: üdvözöljük köreinkben Becket, a kilences számú Tekintetest!

Az 1994-ben alapított Spiderweb Software elkészítette a 2011-ben indult Avadon trilógia utolsó részét, ami ugyanazzal a retro hangulattal próbálja megfogni a CRPG műfaj rajongóit, mint az eddigi epizódok.

2015-ben, jóval az Umbrella összeomlását követően Raccoon City utcáit nagyvállalatok speciális osztagai járják, hogy begyűjtsék a megbízók számára rendkívül fontos mintákat, amiket a kutatólaboratóriumok és a még szabadon kószáló szörnyetegek rejtenek magukban.

Újra tudod írni a történelmet – ez a néhány egyszerű szó döngeti évek óta a szívizmokat minden egyes Paradox címnél. A Hearts of Iron-sorozat is ezért tologatja a 2. világháború határait, és ha tényleg szeretnél nagyban játszani, akkor ennél nincs jobb...

A rock és metál, mint zenei műfaj sok játékban feltűnik, de csak nagyon kevésben kap központi szerepet. A Rock Band és Guitar Hero játékokon kívül csak a Kiss: Psycho Circus és a Brütal Legend jut eszembe, ami valljuk be, elég gyér felhozatal. Ezen szeretett volna változtatni a Karmaflow az egyedi történetmesélésével, de vajon ez elég ahhoz, hogy játéktörténelmet írjon?

A SomaSim fogta a SimTower modelljét, csavart rajta egyet és így született meg a Project Highrise.

„Spiders… Spiders… honnan ismerős ez a név?” – és még ha nem is rettegünk a pókoktól, előfordulhat, hogy alaposan megborzongunk a fejlesztők említése kapcsán, elvégre közepesnél alig jobb programot is ritkán adtak ki kezeik közül. De ugye a remény hal meg utoljára…

A RunGunJumpGun címében nyelvtörő, játékmenetében idegőrlő – türelem és ügyesség egyaránt szükségeltetik hozzá.

A reduxok és a remastered-verziók korában már csak nagyon nehezen kapjuk fel a fejünket egy újabb darabra, főleg, ha olyan címről van szó, ami nem túlságosan ismert. Ilyen a 2011-es Hard Reset is, amire pár éve együttesen csodálkozott rá a világsajtó.

A Last Will egy kifordult játék: a cél az, hogy kijussunk egy kastélyból, ennek ellenére egyre beljebb kell hatolnunk nagyapánk titkokkal és veszélyekkel teli otthonába, mindezt azért, hogy élve elmenekülhessünk, plusz rájöjjünk, miért is volt ilyen furcsa a nagyfater.

A Wipeout és az F-Zero versenyein nőttél fel, imádtad a száguldást, ám manapság nem találsz hasonló élvezetekre? A három esztendeje született 34Big Things is így volt ezzel, ám tettek azért, hogy szellemi örökös születhessen.

A Mirror’s Edge nyolc éve azt mutatta meg, hogy igenis érdemes a folytatások helyett az újdonságokra koncentrálni. A Mirror’s Edge második része sajnos ugyanezt mondja: kár folytatni, főleg így.

A Wuppóban az otthontalanná vált hősünkkel egy békés kuckó megtalálása a cél, amelyhez az út rengeteg ugrálással és harccal van kikövezve.

Egy nyolcéves kisfiúnak nehéz az új iskolában az első napot túlélni, pláne, hogyha vak az illető. A sulit meg emberevő zombik szállják meg, és segítségképpen csak a vakvezető kutyánk ügyességében bízhatunk.

A mondás szerint háborúban, szerelemben és a tengeren mindent szabad... Jó, a tengert én tettem hozzá. De a hullámokon vívott háborúban tényleg nincs lehetetlen, és minden kikötő új szerelem lehetőségét hordozza – már ha a tankolás és dokkolás a zsánered.

Lehet teljes életet élni színek nélkül? A színvak és egyre tanácstalanabbul sodródó Désiré életének négy fekete-fehér állomását végigkísérve kereshetjük a választ az élet nagy kérdéseire, és arra, hogy tényleg a színeken múlik-e a boldogság.

Egyedi stílusú külsővel megáldott platformerek, logikai játékok varázslatos hangulattal, csodálatos dallamokkal, szívszorító történetekkel. Az utóbbi években a nagy kiadók is ráfüggtek a kisebb költségvetésű, különleges programokra, a jóból pedig a Focus Home sem maradhat ki.