Tesztek

Sámánok, démonok, emberevő ghoulok, mindennapos erőszak, drogok, gyilkosságok, zsíros pénzt termelő bérgyilkosságok, és fizetett önbíráskodás – ha a jövő olyan lesz, mint a Shadowrunban, nem nézünk túl jó világ elé.

Immáron ötödik éve küzdenek egymással a terepasztalok világának képzelt katonái: két epizód és egy rettenetesen megkésett PC-s átirat után viszont csak most jött el az ideje annak, hogy új terepre merészkedjen a Toy Soldiers-sorozat.

2012 novembere óta sok minden történt, így egy akkoriban megjelent, immáron hároméves túlélőhorror nem biztos, hogy manapság még megfelel az elvárásoknak. A ZombiU egy U-val és pár funkcióval kevesebbet nyújtva azonban még ma is szórakoztató. És félelmetes.

Nagyon hiányzott, nagyon jó lett volna, ha előbb kézhez kaphatjuk, de most végre itt van: befutott az első hivatalos kiegészítőcsomag a Planetary Annihilationhöz. A tartalommal teljesen elégedettek lehetünk, de a bosszankodást így sem ússzuk meg.

Egy borító, ami inkább emlékeztet egy indiai akciófilmre, mintsem videojátékra, ezzel együtt bevonult minden idők egyik legrosszabb művészi munkái közé – a címszereplő Mega Man mégis a Capcom legnagyobb klasszikusai közé tartozik, amit a legújabb kollekció is bizonyít.

Ha valamit rizikós manapság újraéleszteni, akkor az egy klasszikus kalandjáték, ami a mai közönségnek nyögvenyelős, unalmas is lehet. A kultikus King’s Quest azonban ezek közül igazából egyik sem lett, sőt kifejezetten élvezetessé, szórakoztatóvá és viccessé vált.

Platformjáték-kedvelő vagy? Akkor mindenképp olvass tovább, hiszen a hányattatott sorsú zsáner ritkán tud mostanában új képviselőt bemutatni. Kay sem mai hős, mégis a tízéves évfordulóján mutatkozik be szélesebb körben, csinosított formában.

Zombik mindenhol! Az élőhalottak a tévéműsorainkat, a külső- és belsőnézetes akciójátékainkat, sőt most már a taktikai/stratégiai lövöldéinket is fenyegetik jelenlétükkel. A Hatalmas Nyúl pedig még asszisztál is ehhez a vérengzéssel teli zombifikációhoz.

A Disney műanyagfigurás videojáték-eposza immár a harmadik verziószámnál jár, ami azt jelenti, hogy tovább bővül az egyébként sem sovány virtuális univerzum. Az alapkészlet újdonságai mellett a Toy Box legfrissebb okosságait is górcső alá vettük.

A Valve fejlesztőcsapatát senkinek nem kell bemutatnom. Olyan játékokat tettek le az asztalra, mint a Half-life, Portal és Counter-Strike, valamint ennek a tesztnek az alanyát: a Left 4 Dead sorozatot. A Half-Life által elért, single player játékpiacot meghódító siker után, az említett játék modifikációjából teljes játékká avanzsáló Counter-Strike-al, valamint a Team Fortress Classic c. játékkal biztosította előkelő helyét a Valve Corporation a többszemélyes játékok kategóriájában is. Ezt a pozíciót a multiplayer játékok egyre duzzadó és folyton változó piacán máig őrzi az előbb szóbahozott többszemélyes játékok aktuális epizódjainak töretlen népszerűségével, valamint „új jövevények” sikerességével. Ilyen például a felkarolt MOBA király: a DOTA 2 és kooperációra építő játékok egyik ékköve: a Left 4 Dead. Nos… az biztos, hogy egyik imént felsorolt címmel sem nyúltak mellé a Valve szakemberei.

A „régen minden jobb volt” egyfajta hazai mém, ami azonban igazságot legfeljebb nyomokban tartalmaz. Ennek ellenére jól eshet visszatérni a klasszikus ezredfordulós RTS-ek világába addig is, amíg a Starcraft II befejező epizódjára várakozunk.

A Thomas Was Alone után Mike Bithell egy teljesen más, lényegesen komolyabb fába vágta a fejszéjét. A Volume a lopakodós játékok desztillált esszenciáját párosítja az akciójátékok pergő ritmusával, majd csomagolja az egészet egy érdekes történetbe.

Pozitív csalódások. Talán a legjobb pillanatai a videojátékos hobbinak, mikor egy program kapcsán rossz vagy éppen átlagos élményt várnánk, majd a meglepetés erejével csap le ránk a hangulat vagy a látvány. A Klaus is ilyen, elvégre a La Cosa Entertainment nagyszerűen összerakta a PS4-exkluzív platformert.

A GOG-os újrakiadást és a mobilos felrázást követően végre PC-s újrarázást is kapott a szöveges szerepjátékok talán utolsó nagy uralkodója – uralkodóképzés élesben!

Végeláthatatlan eső, örök sötétség, neonfényben pompázó utcák, szadista hatóságok, gátlástalan megavállalatok és azok kegyetlen zsoldosai – ez a Satellite Reign világa. A Syndicate szellemi örököse mocskos, kegyetlen és végtelenül szórakoztató játék.

Nehéz szülés volt, de végre itt van közöttünk Max, immáron az Avalanche Studios alkotásában, hogy az országutak bandái rettegve meneküljenek a homokdűnék alatti titkos rejtekhelyek biztonságába, mikor meghallják nevét, vagy éppen autójának közeledtét.

Komor hangulat, brutális ellenfelek, óriási szörnyetegek, minden sarkon ott leselkedő halál. Akik kenik-vágják a King’s Fieldeket, Souls-játékokat, sőt még a Bloodborne-t is végigjátszották már legalább háromszor, azoknak jelenleg várniuk kell a DS harmadik epizódjáig. Hacsak nem állnak neki egy új, egeres indie kalandnak.

A PixelJunk sorozatban eddig sok mindent láthattunk, de olyat még nem, amilyen a Nom Nom Galaxy. Ebben a sandbox, építgetős játékmenet keveredik egy gyár menedzselésének ügyes-bajos teendőivel, egy érdekes, bár hibáktól nem mentes receptet alkotva.

Videojáték a videojátékokról, kihasználásra váró bugokkal, szabadon átalakítható világgal, és egy olyan történettel, amit maga az élet írt: végtelenül egyedi paródia humor nélkül, az élvezetnek szentelve.

Nem sok játékkészítőnek adatik meg, hogy fél évtizednél is többet ülhet a következő játékán, de ha az embert Kodzsima Hideónak hívják, gyermeke pedig az a sorozat, amely hegyeket mozgat meg és gépeket ad el, akkor semmi sem elképzelhetetlen – még az sem, hogy a Metal Gear Solid V: The Phantom Pain újradefiniálja a lopakodós játékok műfaját.

Vérgőzös bosszúhadjáratának során Kratos világokat és isteneket pusztított el, hogy így, leszakított testrészeken lépdeljen be a halhatatlanság panteonjába, ahova a belépőt a PS-brand szolgáltatta számára, közben minden idők legkegyetlenebb „hősévé” téve őt.

Eljött az anime-rajongók ideje, hiszen a szigetországban már tavaly debütált, a legismertebb sorozatok karaktereit egy irtózatos csatára összeengedő J-Stars Victory VS egy plusz jelzéssel a végén megjelent nálunk is, ráadásul immáron PS4-re is.

Amikor az ember azt gondolná, hogy nincs új a nap alatt, olyankor érdemes szétnéznie az indie kínálatban, ahol döbbenetesen ötletes játékokat lehet találni. A TIS-100 egy újabb csodabogár, amely a programozás alapjaiból kanyarint jóféle puzzle-játékot.

Sokszor elmondtuk és leírtuk már, de nem lehet eléggé hangsúlyozni: a fontosabb és nagyobb kiadók biztos sikerre hajtó AAA-s címei mellett mindenképpen érdemes figyelni az indie fejlesztéseket, hiszen azok egyedi, klasszikus és új ötleteket egyaránt feldolgoznak. Ha pedig nem izgatnak minket a kisköltségvetésű garázsfejlesztések, nagyszerű címekről maradhatunk le. Olyanokról, mint mondjuk a Subterrain.