Ha a Microsoft egy letölthető játékot választ az év várhatóan legnagyobb sikercímének, ráadásul olyat, amiben apró terepasztal-figurák küzdenek egy első világháborús terepen, nos, ilyenkor azért lehet arra számítani, hogy valami különleges készül – és igazából a 2010 márciusában kiadott Toy Soldiers tényleg baromi különleges volt. Ha már egyedi nem: elég nagy késéssel ugyan, de az évekkel korábban tetőzött tower defense-láz hullámait lovagolta meg, kifejezetten nagy büdzsével, érdekes és egyedi témaválasztással, és egy nem túlbonyolított játékmenettel. Ezek pedig elégnek bizonyultak együtt ahhoz, hogy a Toy Soldiers beváltsa a hozzá fűzött reményeket, félmilliónál is több vásárlót húzva be szárnyai alá a kiadását követő első évben. Az újonc Signal Studios így nemcsak azt bizonyította be, hogy van létjogosultsága egy ilyen játéknak, de bebiztosították a jövőjüket is, hiszen gyakorlatilag azóta sem foglalkoznak mással, mint Toy Soldiers-epizódok készítésével.
KÖZLEGÉNYEK
Azoknak, akiknek esetleg kimaradt a sorozat (nem meglepő, PC-n a Windows 8 Store-ra volt kárhoztatva): a Toy Soldiers klasszikus tower defense játék, vagyis egy bázist kell megvédeni a hullámokban érkező ellenfelektől. Ezt alapvetően csak közvetve lehet, a térkép meghatározott pontjaira való építkezéssel. Építeni csak egy dolgot lehet – automata lövegeket. Ebből persze több fajta is van, sőt, ezek akár tovább is fejleszthetők, így a számok tekintetében meglehetősen gyér arzenál valójában elég sok hasznos eszközt rejt, melyek ügyes kombinálásával, megfelelő karbantartásával erős, minden támadásra felkészült védelmi vonalat lehet felkészíteni. A hasonszőrű játékoktól eltérően a Toy Soldiers nem fantasyvilágot használ, hanem a terepasztalokét: a ma is kapható modellek világáét, ahol ultraaprólékos katonák küzdenek egy életszerű tájon, csak épp aprócska méretben.
Az eredeti Toy Soldiers ezt az első világháborús korszakkal kombinálta, a második már a hidegháborút dolgozza fel, a harmadik pedig... nos, az magáét a terepasztalok világát, ahol nincs egy adott téma vagy sablon, csak ezernyi, egymással akár szöges ellentétben álló világ, melyek mégis remekül működnek egy keretbe rakva. A War Chestben alapjáraton négy frakció, és az őket képviselő négy hős irányítható: az első világháborús Kaiser, az Én pici pónimra emlékeztető StarBright, a fantasyszerű Dark Lord, és a sci-fi oldalt erősítő Phantom. Mind a négy oldalnak van saját témájú térképe, egységei és persze hősei, akik teljesen más különleges képességekkel rendelkeznek. A Toy Soldiers-szériában ez a legfőbb egyediség: nemcsak, hogy manuálisan is lehet irányítani a védelmi fegyvereket (sőt, igazából valamennyire muszáj is), de ha sikerül így elegendő mennyiségű ellenfelet leölni, akkor előhívható a felsorolt hősök valamelyike (az éppen irányított seregtől függ, melyik), akik 60-90 másodpercen át grasszálhatnak a pályán, a lehető legdurvább képességekkel ritkítva az ellenség sorait.
Sajnos ez a rendszer annyira nem működik jól, irreálisan sokat kell a lövészárkokban harcolni a hősök megnyitásához, ráadásul az elért eredmény elkezd apadni, ha nem sikerül folyamatosan gyilkolászni, így simán vannak meccsek, ahol hiába küzd az ember folyamatosan, nem tudja elindítani a hősét, és kénytelen a fix állásokra hagyatkozni. Ez működik, amennyiben folyamatosan fejlesztjük a gépfegyvereket, tüzérségi ágyúkat (három kategóriában lehet, növelve hatótávolságukat, sebzésüket, életerejüket), de a korábbi részekben mégis egyszerűbb volt a karakterek bevetése.
FIZESS SOKAT
Ez igazából még túlélhető lenne, csakhogy az egész játék az eltérő szereplőkre épül, és nem csupán a tartalmat illetően – ami amúgy döbbenetes, a kampány is irgalmatlanul hosszú, és e mellett ott vannak a napi kihívások, a multiplayer és a kooperatív mód –, de az üzleti modell kapcsán is. Mert az alapjáték nem kerül többe 15 eurónál, viszont 5 eurós darabáron még olyan extra szereplők zsákolhatók be, mint Cobra, G.I. Joe, He-Man, vagy akár Ezio Auditore da Firenze, így aki minden tartalmat akar, kénytelen 30 eurót fizetni érte. Az pedig sok érte, még akkor is, ha ez műfajának egyik legszórakoztatóbb és legegyedibb darabja.
