Tesztek

A gyűjtögetős kártyajátékok hosszú ideje nagy népszerűségnek örvendenek, a nagy öregnek számító MAGIC: The Gatheringgel 1993 óta játszanak a rajongók, népszerűsége azóta is töretlen, a számítógépes változat pedig azok számára is vonzóvá tette, akik korábban idegenkedtek a papír alapú megoldástól. Nem csoda hát, hogy a Blizzard meglátta a témában az üzleti lehetőséget, és a saját, jól bejáratott Warcraft-univerzumára építve elkészítette a Hearthstone-t.

Jóérzésű ember nem a vízparton, hanem egy légkondicionált szobában bekkeli ki a forró nyári napokat. Ha pedig játszik is közben, aligha akad hűsítőbb környezet a viking mitológia világánál – legalábbis így gondoltam, amíg le nem ültem a Munin elé.

A kétkerekű járgányok szerelmesei az utóbbi években háttérbe szorultak a játékipar digitális sztrádáján, a versenyautók pofátlanul beelőzték őket, ám a Milestone ifjú bajnoka most a lóerők közé csap, hogy helyreállítsa a motorosok becsületét.

Az Original Sin trükkös darab: szabadságot ad, de cserébe elereszti a kezedet, csatái izzasztóak, ám a szintekkel szűkmarkú. Mindent neked ad, hogy ellophasd, ám ha rajtakapnak, a büntetésed garantált. Arra mész, amerre akarsz, de nem biztos, hogy mindenhol átenged. Rivellon sosem volt szebb és tartalmasabb, és az utazás minden percét csakis imádni lehet.

Michael Bay nem tudott nemet mondani a negyedik Transformers-film elkészítésére, és az Activison sem tudta megállni, hogy ne szabadítson ránk egy újabb robotos játékot. Kár, hogy minőség terén ezúttal még a virtuális hulladék szintjét sem sikerült megugrani.

Tudtuk, hogy szép és különleges lesz, de azt nem gondoltuk volna, hogy a Transistor képes lesz felülmúlni az elvárásainkat. Bátran kijelenthetjük, hogy a nagy sikerű Bastion fejlesztőinek sikerült még egy felejthetetlen játékot letenniük az asztalra.

Éppen egy évvel ezelőtt jelent meg a Company of Heroes második része, amelyhez azóta is érkeznek rajongói tartalmak és a játékmenetet finomító frissítések, ráadásul júniusban befutott az első kiegészítő csomag, amit annak rendje és módja szerint le is teszteltünk.

A Valiant Hearts: The Great War 2014. június 25-én jelent meg PC-re, Xbox One-re, X360-ra és PS3-ra, kizárólag digitális terjesztésben. A PC-s változat a Uplay Shopban és a Steamen is 15 euróért szerezhető be, de utóbbi verzió is a Ubisoft keretrendszerét használja.

Zöldkártyát soha nem látott rozsdás szovjet gázolajzabálók, szállításra váró vaskos farönkök, sárban gazdag tajga, és vodka a kesztyűtartóban. Ez a Spintires, egy kezdő csapat kellemes, de közel sem tökéletes off-road járműszimulátora.

Szellemként nyomozni saját gyilkosunk után mindaddig jó mókának tűnik, míg ki nem derül, hogy a detektívmunka kimerül némi pixelvadászós-asszociációs minijátékban, rengeteg mászkálásban, és jó adag gyűjtögetésben.

A nyári uborkaszezon idején az egyszeri játékos már annak is örül, ha egyáltalán megjelenik valami említésre méltó alkotás. Ideális időszak ez a merészebb kiadók számára, amelyek egy-egy nem túl minőségi folytatással szeretnének nagyot szakítani. Ugye, Codemasters?

A bejelentése óta őszintén reménykedtünk abban, hogy a WildStar üde színfoltja lesz a zsúfolt MMOG-piacnak, bár forradalmat így sem vártunk tőle. Az izgalmasnak tűnő ötletből végül valóban egy pezsgően kreatív, tartalmas és őrült kaland kerekedett.

Túlélőhorror zombik nélkül. Ha már ezzel a mondattal is tömegeket lehet felcsigázni, bizton állíthatjuk, hogy valami nagyon nincs rendben a játékiparral. A Nether épp emiatt tűnt ígéretes kihívónak a műfajban, ám a trónfosztás ismét kudarcba fulladt.

Egy ínycsiklandó torta elkészítéséhez általában minőségi hozzávalókat választunk, de olykor bizony becsúszik egy-egy malőr, s a mézédes desszertből végül korántsem az lesz, amit eredetileg terveztünk. Nos, ugyanez a helyzet a Sniper Elite 3-mal is…

A boldogság legegyszerűbb kelléke a kreatív lelkek számára egy kis papír, kréta és ceruza, melyek segítségével az ember mindig valami egyedit és személyeset tud alkotni. Ez a helyzet a The Last Tinkerrel is, ami túlzott egyszerűsége ellenére is utánozhatatlan.

Egyszer mondtam valami olyasmit, hogy ha az „...of War” végződésű stratégiából még egy második világháborús feldolgozást meglátok, akkor csúnya világ lesz. Nos, azóta a sorozat megjárta Vietnamot, én pedig bocsánatot kérek. A Men of Warnak egyértelműen a második világháborúban a helye...

A dán Osao Games első műve egy tipikus indie-játék, hiszen az összes olyan jelző ráaggatható, ami a független alkotások jó részénél szokásosnak mondható: okos, gyönyörű, szerethető – és épp akkor ér véget, amikor már épp ráéreztél az ízére...

Ha egy játék annyi különböző inkarnációt ér meg, hogy a készítők végül elhagyják a hozzá tartozó alcímeket pár nagy szám kedvéért, akaratlanul is felötlik a kérdés, hogy meddig van értelme ismételni. Nos, a Nintendo-iskola szerint addig, míg a termék eladható.

A 2012-es The Amazing Spider-Man nem váltotta meg a világot, de egész jól el lehetett szórakozni vele. Ezért aztán ha nem is kitörő lelkesedéssel, de vártuk az új film mellé készült második részt, azzal a biztos tudattal, hogy a korábbinál rosszabb úgysem lehet. Jó nagyot tévedtünk.

Akadnak játékok, melyeket akár évek múltával is élvezet újrajátszani. Ilyenkor könnyes szemmel nyúlunk a telepítőlemezek felé, és csak akkor ébredünk rá, hogy baj van, mikor indítás után két generációval korábbi operációs rendszert igényel a program.

A Batman: Arkham Origins 2013 őszén csalódást okozott számunkra, hiszen a harmadik Arkham-játék nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Sötét Lovag múltját feldolgozó kaland mellé viszont készült egy kézi konzolos kistestvér is, ami tavasszal megkapta a maga HD-verzióját. Vajon a Blackgate jobban állja a sarat, mint a WB Montréal alkotása?

Mikor a Star Wars Pinballnál azt írtuk, hogy a Zen Studios rekordsebességgel adja ki az újabb és újabb flippereket, akkor egyáltalán nem túloztunk, hiszen június végén megérkezett a Deadpool asztal is, a karakterhez illően teljesen agyament tálalásban.

A Spiders fejlesztőcsapata a Mars után visszatért a Földre, illetve annak egy fantasyváltozatára, hogy ismét egy apróbb szerepjátékadaggal öregbítsék kétes hírnevüket, ezúttal is csak félig-meddig sikeresen – pont, ahogy már megszokhattuk tőlük.

Ötödszörre is leteszi a voksát a fotelből irányító diktátorokra a Tropico-sorozat, hogy temérdek újítással leheljen új életet a sokak által kedvelt formulába. Téged is vár a sziget, na meg a hű csatlósok, és csakis rajtad áll, hogy mihez kezdesz velük.