Tesztek

Fellélegezhetnek a GTA-k halomra lőtt rendfenntartói, az Enforcerben ugyanis végre nekik áll a zászló: trafizás, szondáztatás, erélyes letartóztatások és (olykor) lőporos drogháborúk várnak ránk a brazil járőrszimulátorban.

35 év rettenetesen sok idő. Főleg abban az iparban, ahol szinte évente cserélődnek le a trendek, változnak meg a játékszabályok. Ha itt egy műfaj megbukik, elavul, vagy egyszerűen csak elszáll felette az idő, a nagyobb kiadók félresöprik, és akár évtizedeken át nem is gondolnak arra, hogy feltámasszák.

A 2013 nyarán megjelent Company of Heroes 2 minden idők egyik legkiemelkedőbb stratégiai játéka, amihez örömmel fogadunk bárminemű DLC-t, vagy nagyobb kiegészítőcsomagot. Olyat, mint amilyet most is kaptunk, amiben végre az egyszemélyes hadjárat kedvelői is örömet lelhetik.

Az Európa atyjaként számon tartott Nagy Károly sokáig csak csendben duzzogott a sarokban, ugyanis a VIII. század rendre kívül esett a Crusader Kings 2 hatósugarán. Nos, ezt a bakit igyekszik most a hetedik expanzió rendbe tenni.

Végső állomásához érkezett a Battlefield 4-vonat, melyről leszállva végre kimoshatjuk szánkból azt a keserű szájízt, amit az utazás elején összeszedtünk. A Final Stand érkezésével bezárul a kör, ez itt bizony a Premium-csomag legérdekesebb darabja!

Ha valaki azt hitte, hogy az előző generációs konzolok búcsújával végre lezárult a HD-újrakiadások kora, jobb, ha felkészül az új dömpingre. Bár ha minden olyan igényes lenne, mint a Halo újracsomagolása, egy rossz szavunk sem lehetne.

A Paradox október végén ismét megmozgatta a grand strategy játékok piacát, hiszen a CK2 és az EU4 szinte egyszerre kapott egy-egy nagyobb kiegészítőt. A Conquest of Paradise, a Wealth of Nations és a Res Publica után ráadásul végre egy olyan EU4 pakk jön, ahol nem a felfedezők-kereskedők vannak az előtérben

A Valkyria Chronicles különleges csemege. Ritka esemény, amikor egy felmagasztalt, de jó pár éves konzol-exkluzív játék végül PC-re látogat. A japánból érkező háborús hős azonban nem a származása végett kaphat most kitüntetést, hanem a kiváló ötletei és szórakoztató játékmenete miatt.

Két évvel ezelőtt a Lego Batman 2: DC Super Heroes egészen új szintre emelte a Traveller’s Tales-féle Lego-játékokat, és bár a harmadik epizód nem képes megismételni a 2012-es bravúrt, a kockavilág Sötét Lovagjának legújabb kalandja még így is kifejezetten jó móka.

A Kickstarter veszélyes hely. Néha olyan dolgok születnek ott, mint a Wasteland 2, néha meg olyanok, amiket legszívesebben elfelejtenénk. Az utóbbiak közé tartozik sajnos a Jagged Alliance: Flashback is.

Ha egy sorozat mögül már az eredeti gárda is kihátrál, az általában nem szokott jót jelenteni – szerencsére a LittleBigPlanet esetében egyáltalán nincs erről szó, mert bár megálmodói nem dolgoznak rajta, de a játék még mindig annyira szórakoztató, mint eddig.

A Deep Silvernél valaki nem szeret engem. Amikor azt hittem, a Sacred 3-nál nagyobb istencsapása már nem érhet, és az év hátralévő részét sebeim nyalogatásával tölthetem el, a nyakamba ugrott egy szörnyszülött, hogy agyamat kiszívva vegetáló élőholttá változtasson. Ez már a vég?

Dante 2013-as ámokfutása is megkapta a maga frissített változatát, persze szigorúan konzolokon, hisz tulajdonképpen nincs szó többről, mint a PC-s kiadás PS4-es és Xbox One-os átiratáról. De vajon megéri mindez a viszonylag magas árat azoknak, akik a régi masinák hardverén csaptak szét a démonok között?

Búskomor ősz. Eső áztatta üszkös romok, meggyötört arcok. A tüzérségi ütegek távoli moraja. Az okok érthetetlenek, már csak a tettek és a gépkarabélyok beszélnek. És mind között ott vannak ők, a túlélésért küzdő átlagemberek: ez, ez az én háborúm!

A Milestone idén eltökélte, hogy újra életet lehel a motorversenyes játékok tetszhalott műfajába, az aszfaltszaggatásról szóló MotoGP után pedig megérkezett a srácok MXGP című alkotása is, ami a motokrossz kevéssé népszerű világát kaparja ki a sárból.

Élezzük az ekét, hordjuk ki a trágyát, készítsük a tejeskannát, és kapjuk fel a tojásokat, mert beérett az új Farming Simulator! Új pálya, új eszközök, nagyobb multi és szebb csomagolás – lássuk, hova fejlődött a mintagazdaság az elmúlt két évben!

Minden év őszén elérkezik az a pillanat, amikor a virtuális futballmenedzserek szépen megszakítják a kapcsolatot a külvilággal, és fanatizmusuk súlyosságától függően hosszú órákra, napokra, hetekre elvonulnak, hogy az SI Games sorozatának legújabb darabjával töltsék minden egyes lélegzetvételüket.

A PES-sorozat aktuális része végre valahára visszatér bizonyos elemeiben a gyökereihez, és ha még nincs is régi csúcsformájában, azért megvillant pár dolgot klasszisából. Kicsit berozsdált, kicsit korszerűtlen, de azért szerethető alkotás.

Miközben tizedik születésnapját ünnepelte a World of Warcraft, megjelent hozzá az ötödik expanzió, amely egy új világba repíti el az online kalandra éhes közönségét. A minőségre ezúttal sem lehet panasz, sőt, elmondhatjuk, hogy lényegében a legjobb kiegészítőt kapjuk a Burning Crusade óta.

Nem nagyon volt még egy akkora hírnevű stúdió a világon, melyet úgy megtépáztak volna az évek és a ballépések, mint a kanadai gyökerű BioWare-t. Előbb a Dragon Age 2-vel okoztak orbitális csalódást, aztán a Mass Effect 3 lezárásával, aminek a kínjait életük végéig nyögni fogják – és közben az austini részlegük eltapsolt pár százmillió dollárt egy hatalmasat bukó MMORPG-re.

Sokan azt mondják, hogy az a legnagyobb baj a Call of Dutyval, hogy minden évben jön egy új rész. Pedig nem lenne ez baj, ha nem minden évben ugyanaz a rész jönne – vagy legalább lenne benne annyi újítás, hogy ne fájjon annyira.

Kyrat a hagyomány, a tisztelet, a spiritualitás és a béke hazája... volt, mígnem egy Pagan Min nevű megalomániás elmebeteg királlyá nem koronáztatta magát, hogy brutális terror alatt tartsa a Himalája által körülölelt, aprócska nemzetet. Még szerencse, hogy pont arra járunk!

Úgy vélem, kevesen számítottak arra, hogy az idei két Assassin’s Creed közül a jóval kisebb ambíciókkal bíró, (egyelőre) kizárólag PS3-ra és Xbox 360-ra megjelenő Rogue lesz a jobb. Én is bíztam a Unity sikerében, de hát ettől a helyzet még nem változik meg: Cormac Shay kalandja érdekesebb lett, mint Arno Doriané.

Tizenhét év telt el az Age of Empires első részének megjelenése óta, most itt a sorozat legfrissebb darabja, hogy újabb szöget üssön a… izé… szóval megérkezett a valós idejű stratégiák egyik legnagyobbjának modern köntösbe bújtatott új epizódja.