Tesztek

Ha bárkinek is kétsége lett volna afelől, hogy a jelenlegi konzolgeneráció első két éve (remélhetőleg csak az) az újrakiadásokról szól, akkor jobban járt, ha átaludta a márciust.

Svédországban a világvége után sem unatkoznak a vérre szomjazó emberek, hiszen látványos gladiátorviadalokat rendeznek különféle elszeparált arénákban. A résztvevők a saját életüket teszik kockára a hullámokban támadó ellenséggel szemben, és nem ismernek lehetetlent.

Azt mondják, a vér maga az élet, arról azonban egy szó sem esik, hogy mi történik, ha ez a fontos testfolyadék valamely rejtélyes okból romlásnak indul. Pedig a szomorú válasz közismert: le kell csapolni és el kell pusztítani, mielőtt túl késő lenne...

A hardcore platformjátékok sorába áll be a Csehországból érkezett Blackhole, ami kőkemény, az idegszálainkat és a türelmünket is rendesen próbára tevő megmérettetésekkel látja el a stílus rajongóit.

Több mint 12 éve követjük figyelemmel a Battlefield-sorozat felemelkedését. A legújabb rész láttán úgy tűnik, hogy a csúcsot korábban már elértük, most pedig megindultunk a lejtőn lefelé, méghozzá rögtön teljes gőzzel, zsarukkal a nyomunkban.

Amikor a Ubisoft kitalálta, hogy évente fog Assassin's Creed-epizódokat gyártani, senki sem hitt nekik. Amikor megcsinálták, és nem sültek fel vele, nekik lett igazuk. Mikor azonban azzal álltak elő, hogy egy évben akár két vagy annál több AC is érkezik tőlük, na, akkor aztán nem számítottunk semmi jóra.

Visszatértek! Wilbur, a mágusnak állt gnóm, Ivo, a szexi tünde hercegnő, Nate, a Mary kalózléghajó kapitánya és hűséges cimborája, Critter, a lila akármicsoda újabb mókás kalandokba keverednek, hogy ismét megmentsék Aventásiát a végső pusztulástól.

Egy év múltán, a mikrotranzakciós modellt maga mögött hagyva újra próbálkozik az Aerena, ám a várt siker elmaradt. A Masters Edition jó mélyen egy egészen szórakoztató játékot rejt, de nincs, ami a felszínen tudná tartani.

Okkult náci zombi démonkatonák tovább vívják a világháborút – ha azt hiszed, ez csak valami rossz vicc, akkor még nem játszottál Zombie Armyval. Sem a folytatásával. Sem a most megjelent harmadik részével...

Az FTL sikerén felbuzdulva egyre többen mernek nagyobb költségvetésű roguelike játékkal próbálkozni a játékipar fősodrában is – a Sunless Sea viszont nem szimpla próbálkozó, hanem egyenesen a műfaj egyik legjobbja.

Epizodikus, még azelőtt, hogy az epizodikus játékok igazán befutottak volna. Sok mindent el lehet mondani a japán játékiparról, csak azt nem, hogy képviselői az elmúlt tíz évben előrelátóan viselkedtek. Mégis egy japán kiadó tenyerelt bele a tutiba anélkül, hogy tudott volna arról: a modell nemcsak működik, de tökéletesen illeszkedik is a műfajba. Pedig igazából hazugság az egész.

Gyermekek vagyunk és álmodunk. Legalábbis a Journey végigjátszása alatt ez az érzés uralkodik el rajtunk, ahogy a végtelen homokdűnéket fedezzük fel és összetalálkozunk névtelen társainkkal. Az élmény pedig PS4-en is ugyanolyan elsőrangú, mint egy generációval korábban volt.

Messze keleten egy vad, harcias nomád nép elindítja a szekereit, hogy új hazát keressen. Az útjában halál, pusztulás jár, és aki nem hajol meg, a városaival együtt ég el. A tűz tehát fellobbant, a kérdés csak az, hogy a lángok útjába állsz, vagy te szítod-e majd az egekig.

Ha a már tárgyalt Homeworld: Remasteredet tekintjük ezentúl a definitív remastered játéknak, és ahhoz mérünk mindent, akkor elég erős hónapunk van – a République Remastered ugyanis van olyan színvonalas, mint az. Csak épp játéknak nem a legjobb.

Újabb hónap, újabb Pinball FX 2 / Zen Pinball asztal? Meglehet: bár februárban nem merészkedtünk vissza a flipperek világába, márciusban kétszer is lehetőségünk nyílt rá – a mostani csomag ugyanis dupla dózist tartalmaz.

A világ legszebb játékát elkészíteni kemény meló lehetett, a Ready at Dawn csapata azonban sikerrel vette az akadályt, hisz az Orderénél jobb grafikát egyelőre elképzelni sem igazán tudunk. Csak épp az a helyzet, hogy ez még nem elég az üdvösséghez.

PlayStation 4-re már tavaly nyáron megjelent, most azonban végre PC-re is megérkezett az Oddworld Inhabitants 1997-es klasszikusának feljavított változata. A munkálatokat a Just Add Water végezte, és jár nekik a dicséret: a New 'n' Tasty pont olyan jó, mint elődje a kilencvenes években.

Ha a Remastered szó láttán az ellenkező irányba futnál, lassíts kicsit: igaz, hogy az elmúlt hónapok során túlságosan is sok újrakiadás került a piacra, de olyan jó talán még soha, mint amit a Gearbox hozott össze.

16 év után újjászületett a Heroes of Might and Magic harmadik, s egyben a legjobbnak tartott felvonása. HD-ban. Szív megdobban, lehelet megszegik, anyós kiültet a verandára, hogy az aurája bele ne zavarjon a telepítésbe, és bakker, tényleg 1999-ben érezhetjük magunkat!

Valahogy hajlamosak vagyunk méretes legyintéssel elintézni azokat a programokat, amelyek mernek újítani és a kísérletezés útjára lépni. A Grow Home is újító szándékkal indul neki 2015-nek – lássuk hát, miként lehet feje tetejére állítani a platformer műfajt!

A Mode 7 annak idején a legnagyobb kritikusokat is lekenyerezte, Frozen Synapse játékukkal ugyanis alaposan felforgatták a stratégiai játékok műfaját. Most itt a legújabb üdvöske, amelyben kommandózás helyett a jövő amerikai fociját ismerhetjük meg. Elő a taktikai vénával!

PC-s játékosként eddig nem sok bunyós játékban élhetted ki a Dragon Ball iránti rajongásodat, a Namco Bandai viszont egy drasztikusabb szemléletváltás mellett döntött, és egészen megadta a módját a költözésnek, a Xenoverse ugyanis egyszerre merít a bunyós és az MMO-s stílusból.

Fene ebbe az uborkaszezonba. Két oldalt kell írnom egy játékról, amiről elég lenne egy mondat is: olyan, mint az előző iterációi, ne vedd meg. De nem ússzátok meg ennyivel....

Nem győzzük kapkodni a fejünket a pixeláradattól, amit a retró stílusú indie-címek zúdítanak a nyakunkba. A nyolcvanas-kilencvenes évek játékosainak célzott újdonságok ügyesen pengetik a nosztalgikus húrokat, de elég ennyi 2015-ben a sikerhez?