Tesztek

Talán még sosem volt olyan fantasztikus érzés puha zombifejeket szétzúzni, mint most, ugyanis végre megérkezett a Techland akciójátéka, amin már könnyen felismerhetők a stúdió kézjegyei. De hogy nem fog ennek mindenki örülni, az biztos.

Ereidben tombol a forró adrenalin, szíved vadul kalapál. Markod a kormánykerékre feszül, miközben tested egy másfél tonnás acélszörnyeteg ölelésében száguld a lenyugvó nap felé. Az ösztöneid azt súgják, ideje fékezni, de a lelkedben üvöltő hang ezt nem akarja.

Ha volt olyan ember a földön, aki a Witcher: Battle Arena bejelentését kitörő lelkesedéssel fogadta, az elég jól titkolta a dolgot, és azt se mondhatni, hogy a bétaváltozat hatalmas hullámokat csapott. De tényleg ennyire ördögtől való ötlet egy Witcher-MOBA?

Az év legdurvábban promózott játékától világmegváltást várni talán jogosnak tűnhet, de ekkora terhet egyetlen stúdió vagy kiadó sem akar a vállára, még ha ők maguk is tették oda azt a mázsás súlyt. Sajnos nem is bírták el...

A Telltale Games az elmúlt hetekben ugyan a Borderlands és a Trónok harca játékaival hívta fel magára a figyelmet, de nem szabad elfeledkeznünk a csapat 2014-ben véget ér másik nagy durranásáról sem, a The Walking Dead második évadjáról, amiben a kis Clementine útját egyengethettük az élőhalottaktól hemzsegő disztópiában.

„Év játéka” összeállításunkban az Assassin's Creed: Unitynak ítéltük a csalódás különdíjat, pedig legalább annyira kellemetlen élmény volt a Destiny is. A Bungie-nak az elmúlt év legvégén nyílt először lehetősége javítani, de a monumentálisnak szánt FPS első letölthető tartalma sem egészen olyan lett, mint amilyennek lennie kellene.

Rég volt annyira jó élmény gondolkodni egy videojátékban, mint a The Talos Principle-ben: embert próbáló fejtörők gyönyörű környezetben egy olyan történettel, ami saját gyarlóságunkat állítja szembe az isteni léttel. Megkerülhetetlen alkotás.

Az elegáns úriemberekkel vigyázni kell: lehet, hogy a megnyerő külső mögött egy vérszomjas fenevad rejtőzik. A pár hónapja a J.U.L.I.A. című kalanddal jelentkező cseh CBE Software ártatlan casual mókának tűnő alkotása épp ilyen – készülj a vérveszteségre!

Nehéz helyzetben vagyok, mert egy számomra kedves csapattal és a szívemhez közelálló játékkal szemben kell kemény kritikát megfogalmaznom. De hát ilyen ez a popszakma...

Hosszú késés és megannyi bétateszt után végre belevethetjük magunkat a Ubisoft AAA-istállójának utolsó tavalyi telivérébe, a volt edenesek által alapított Ivory Tower The Crew című produkciójába, ami egy közel teljes kontinensnyi szórakozást ígér.

Falakból előtörő idegenek, éles fogakkal és brutális karmokkal az egyik oldalon, a másikon pedig teljes testpáncélba öltözött terminátorok lángszórókkal, kardokkal és gépfegyverekkel – el tudtok képzelni ennél jobb kezdést?!

Elméletileg májusban jön a közép-európai játékfejlesztés zászlóshajójának harmadik része. A Witcher: The Wild Hunt nyitott világú, történetközpontú, zseniális grafikájú valami lesz – vagyis pont ellenkezője a most megjelent witcheres játéknak.

Az állomáson fagyoskodva csak az melegít, hogy idegeskedsz a folyton késő, büdös, lassú, de legalább baromi drága vonat miatt? Azt hiszed, tudod jobban csinálni, mint a MÁV? Itt a kiváló lehetőség, hogy kipróbáld!

Vannak repülős játékok, ahol tízesével lőhetjük rommá az ellenséges gépeket, miközben szemünk sem rebben, legfeljebb ásítozunk kissé; és van, ahol már az is ünnepelendő siker, ha eljutunk a bevetés helyére. Ez a szimulátor egyértelműen az utóbbi csoportba tartozik.

Szia, állomás, az űrből jöttünk, és bebútoroznánk, van még szabad hely? Nem vagyunk rablók, becsszó, de tényleg! Nos, röviden így lehetne összefoglalni a Space Station nevű csodát. Közben építünk és félünk, mert vannak ugyanígy beköszönő körmönfont fosztogatók is...

Ha valaha gondolkodtál azon, hogy milyen lehet egy futurisztikus számítógépes világban DJ-nek lenni, akkor a Cosmic DJ-t neked találták ki. Próbáld ki, aztán felejtsd el az egészet. Az év Citrom-díjára nagyon jó eséllyel pályázik a GI33k terméke.

Bár papíron a Wii U kevésbé jött be a Nintendónak, mint a korábbi szupersikeres Wii vagy a kézi konzolos választék, azért a gépre érkező játékokra nem sok panaszunk lehet. Olyannyira nem, hogy ismét itt egy megjelenés, ami a kivételes minőségi felhozatalt erősíti.

Meglehetősen magasra tette a lécet a Gearbox írói stábja az első két Borderlands-játékkal, hiszen sem a műfajában, sem úgy en bloc nem sok annyira vicces, kreatív és őrült játék van, mint a Borderlands-saga. Pedig eddig nem is a sztori volt a főszerepben.

A Minecraft készítői a pixelkockák és csákányok világától elkanyarodva belevetették magukat a fantasy mágiával teli berkeibe, hogy egy olyan hibrid kártyajátékot alkossanak, amely a szokásosnál kevesebb riválissal rendelkezik – céljukat pedig úgy tűnik, sikerült elérniük.

A Never Alone csodálatos történet egy eszkimó lányról és egy sarki rókáról, egy szívós és különleges nép folklórjáról, amit tátott szájjal és nyitott szívvel kell hallgatni. És bár a jégvarázs néhol picit repedezik, az élmény egyedi és emlékezetes.

Egy évtizeden belül egyetlen sorozatot kétszer is rebootolni egyáltalán nem jelent jót, főleg, ha ezt fejlesztőváltással kötik egybe, de a Tomb Raider franchise-nak mégis sikerült, méghozzá annyira jól, hogy a TR ismét legalább annyira népszerű, mint az első rész idején.

A Baldur’s Gate felújított verziói után nem áll meg az Infinity motorral hajtott szerepjátékokat restauráló gépezet: most épp a HD-re pofozott Icewind Dale fog a szabadidőd ellen frontális támadást intézni. A havas hegyormokra és kéngőzös labirintusokba csábító kalandnak nehéz is ellenállni…

Ismét megpróbálja a Telltale azt, ami tavaly nem nagyon ment nekik: 2014 őszén két új sorozatot is elindítottak, ebből az egyik ráadásul a The Walking Deadnél is nagyobb jelentőségű a popkultúrában.

Csak öt napról van szó, ennyi még kibírható. Éjjeliőrként úgysincs más dolgom, mint ülni, ülni és ülni. Ja és ébren maradni, mert a főnök a múltkor is lecseszett, amiért elszunyókáltam. Az a rabszolgahajcsár! Ha tudná, mekkora szívás itt tölteni egy teljes hét minden éjszakáját!