Tesztek

Tizenöt évvel azután, hogy a Firaxis elkészítette minden idők egyik legnépszerűbb Civilization-klónját, az Alpha Centaurit, eljött az idő, hogy újra egy idegen bolygón próbáljuk meg azt, amit itt a Földön már sokszor eljátszottunk: nulláról felépíteni egy nép mindennapjait úgy, hogy közben minden összeesküszik ellenünk. Ezúttal azonban az idegenek, a többi nép és a gazdasági problémák mellett most még a hullámokban érkező egyhangúsággal is meg kell küzdenünk.

Az Activisonnél kevesebben értenek jobban a franchise-építéshez, elég csupán a Call of Duty-szériára gondolni. A cég viszont néha elveszti a kontrollt – a pénzéhség még olyan hihetetlenül népszerű sorozatokat is kiégetett már, mint a Guitar Hero. A legújabb Skylanders ugyan még nem tart itt, hiszen továbbra is jó móka, de e mellé az egyik legpofátlanabb lehúzás is, amivel mostanában találkoztunk.

Egy játék, melyről kezdetben csak annyit hallottam: nem sokan voltak képesek kibírni, hogy ne törjenek ki könnyekben a befejező képsorok láttán. Gondoltam magamban, hogy majd én kibírom, és mindvégig szárazak maradnak a szemeim. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna...

Képzelj el egy világot, ahol a halál többé nem végleges, ahol a felbecsülhetetlen értékű emlékeket elmentjük, hogy te örökké élvezhesd őket, ahol a lelked halhatatlan. Üdvözlünk a Soul Cloudban! Töltsd fel a lelked a szervereinkre, és légy nyugodt abban a tudatban, hogy a lényed egy darabja a végtelenségig fog élni.

Hardcore városmenedzselés egy egyszemélyes stúdiótól. Építs egy virágzó kolóniát a vadon közepén, küzdve az évszakokkal, elemekkel és a lakosaid halandóságával!

A paradicsomi szigetvilág kormányzásának ügyes-bajos dolgait szimuláló sorozat harmadik felvonása egy, a kalózérában tett villámkitérő után visszatért az egyébként morálisan szintén vitatott megítélésű banánköztársaság létformához, méghozzá egy új fejlesztőcég pátyolgató kezei közül. Sokaknak tetszett ez a fordulat, köztük Eva „Evita” Peronnak is...

Hazánkban kevésbé volt elterjedt a Nintendo Entertainment System (vagy a Super Nintendo), de azok a szerencsések, akik rendelkezhettek eggyel, biztos rengeteg időt eltöltöttek vele. És ha remek élményeik vannak vele kapcsolatban, akkor jó hírem van: a Shovel Knight csak nekik készült!

Alien-játékot készíteni könnyű: igazán jó Alien-játékot készíteni úgy tűnik, hogy lehetetlen, még akkor is, ha mind a múltban, mind a jelenben voltak már próbálkozások. És bár a Colonial Marines után egyértelműen minden csak pozitív fejlődésnek minősíthető, azért az Isolation se lett az a csoda, mint amilyennek a beharangozásakor tűnt, annak ellenére, hogy alapvetően tökéletes... csak aztán megjelenik az alien.

Az istengyilkosság bűnében égő emberiség utolsó reménye egy elítélt, aki egyedüliként képes legyőzni az ördöggel cimboráló démonurakat. Elkeseredett harc veszi kezdetét, mely bár sötét lelkekért kiált, az alagút végi fény reménysugaraiban sütkérezik.

Gondterhelt parancsnok mered a monitorra; a külvilágot sikerült teljesen kizárni, csak a tisztek párbeszéde szűrődik be a háttérből csendes morajként -- de ez nem is baj, koncentrálnia kell, hiszen egy olyan háború zajlik épp, amit nem a hagyományos módon lehet végigkövetni.

Japán a csodálatos, furcsa és megmagyarázhatatlan dolgok hazája, de a nyelvi, na meg a kulturális szakadék miatt ezek minimum 99 százalékáról totálisan lemaradunk. Vannak azonban olyan ritka esetek, mikor nyugatra is sikerül kicsit átvinni a mágiából - na de azért a Hatoful Boyfriendre nehéz magyarázatot találni.

Minden idők legjobb intrójának kinevezni egy autós játék bevezetőjét túlzásnak tűnhet, de ebben tényleg minden benne van, amiről a Forza Horizon 2 szól - ha eddig nem láttad, pótold, nem csak a videót, de a játékot is. Garantáltan nem fogsz csalódni.

Egy évvel az első Disney Infinity megjelenését követően megérkezett a folytatás, és bár a 2.0 tényleg tett előrelépéseket tett az elődjéhez képest, még így is messze van attól, hogy igazán kiváló játéknak nevezhessük.

A bő két évvel ezelőtt megjelent Borderlands 2 többszöri végigjátszása után valószínűleg már sokakban felmerült a kérdés, hogy mikor érkezik végre a harmadik rész. Nos, arra még várnunk kell egy keveset, de amíg a bejelentés napja felvirrad, addig itt van nekünk az elő-folytatás!

Amennyiben egy játék fejlesztésénél az összes kulcspozíciót egyetlen személy tölti be, no meg mint a nevéből következik, még magyar is a szentem, ráadásul sci-fi RTS-t heggeszt, akkor engem már rég megvett kilóra...

Orvosnak lenni nem csak munka, hanem valódi hivatás. Az embernek nincs nyugta, nincs szabadideje, idehaza még csak jó fizetése sincs. Van viszont az életek iránt érzett felelőssége, és egy kalapácsa, amivel minden bordát és koponyát ripityára törhet.

A legélethűbb, a legszebb, a legrealisztikusabb… Azt hiszem, mindannyian jól ismerjük már az EA marketing gépezete által gyártott hangzatos szlogeneket és a „forradalmi” újdonságokról harsogó sajtóközleményeket a FIFA játékok kapcsán.

Pár éve még szinte haldoklott a klasszikus autóversenyes játékok műfaja, mostanra viszont ismét burjánzanak a benzingőzös hajszák, és minden nagyobb kiadó igyekszik meglovagolni az újra fellobogott lázat. Csakhogy a szándék nem mindig elég a sikerhez.

A Kickstarter-vonat egyik első utasa volt az Uber Entertainment csapata, akik fejükbe vették, hogy készítenek egy olyan stratégiai játékot, amely hű marad a Total Annihilation örökségéhez, és meg is újítja azt. Nem igazán sikerült nekik.

Öt év kihagyás után ismét teljes értékű, dobozos játékkal rukkolt elő az egykoron legendás Monolith, ráadásul két legyet akarnak ütni egy csapásra: az Assassin’s Creed nyomdokaiba lépnek, amihez Tolkien világát hívják segítségül.

Vérző lábbal, cigi nélkül, üres laposüveggel a zsebedben gubbasztasz egy sötét, nedves sarokban. A kezedben a régi revolvered, benne az utolsó golyó, amit a szíved mélyén már odaígértél valakinek. A bosszúig el is kell vergődni, szóval összeszeded minden bátorságodat, és előugrasz a rejtekhelyről.

Közösségi finanszírozásból jöhetett létre a Tex Murphy-sorozat legújabb része, és a rajongók minden bizonnyal úgy érzik majd, hogy jó helyre ment a pénzük: a Tesla Effect méltó visszatérés, alig van kritizálható pontja. A kilencvenes évek nagy kalandjátékainak húsz évvel később is van létjogosultságuk.

Zombikkal, Serious Sam-i mennyiségben érkező ellenfelekkel, Counter-Strike szagú kommandós bevetésekkel, vagy épp blőd poénokkal bármilyen akciójátékot el lehet adni. Tudták ezt a Yingpei szakijai is, a Hazard Opsba így a fentiek mindegyikét belenyomták.

Hosszú várakozást követően, nem kis elvárásokkal ugrottunk fejest a PopCap aktuális PvZ-epizódjába, ami egészen rendhagyó formába ültette a már ismert hősöket. De vajon sikerült-e nekik az, ahol a többség rendre elbukott? Tesztünkből kiderül!