Tesztek

Immáron hat esztendeje tesztelek minden évben Assassin’s Creed-játékokat, és az első részt leszámítva mindegyiket szerettem, a folytatásokban mindig megtaláltam azokat az elemeket, amelyek hosszú órákra lekötöttek, és nem nagyon értettem egyet azokkal, akik részről-részre a sorozat hanyatlásáról beszéltek. Egészen mostanáig.

Van az, amikor az ember hiába lát új játékot a kedvenc stílusában, az átlátszóvá koptatott kötelező elemek, népek és megoldások miatt végül mégis csalódnia kell. Az Endless Legend most úgy hoz újat, hogy közben hű marad a körökre osztott stratégiák stílusának alapvetéseihez.

Nem mindig kell megváltani a világot, néha elég, ha az ember szívvel-lélekkel készít valamit, és azt mások is észreveszik. Márpedig a J.U.L.I.A. ilyen – igaz, ehhez öt év és a közösség támogatása is kellett, ám nem volt hiábavaló a befektetett nem kevés munka, idő és pénz...

Közösségi finanszírozás eredményeként jelentkezik nyolc év kihagyás után a legújabb The Longest Journey-rész, ami a Dreamfall Chapters címet kapta, és öt részre bontva jelenik meg október végétől. A rajt nem valami biztató, de még van esély javításra.

Mint tudjuk, az űr a legvégső határ – nos, ennek végtelenjét most egy látványos 3D-s stratégiai játék képében kutatja a lengyel fejlesztők első alkotása. Csatahajók, vadászgépek aprítják egymást egy, a Homeworld legszebb pillanatait idéző kalandban.

A Legend of Grimrockról jó két évvel a megjelenése után már bátran kijelenthető, hogy igazi sikersztorivá érett a nagyjából hat fejlesztő által készített játék. Közel egymillió eladott példány, több ezer mod, egy tetszhalott műfaj sikeres újjáélesztése – és most egy fantasztikus második rész is erről tanúskodik.

A műfajok keverése nem mindig jó ötlet. Van, hogy jól sül el, van, hogy rosszul – de ha egy olyan bizonyítottan tehetséges csapat lát neki a kotyvasztásnak, mint az Endless-univerzumot megalkotó Amplitude, akkor már lehet is a kasszához sétálni...

A Codemasters nem kis motorblokkba vágta a csavarkulcsát, mikor kezébe vette a száguldó cirkusz sorsát 2008-ban. Bár az első rész nem sikerült fényesen, a széria azóta folyamatosan javuló formát mutatott – éppen ezért nézhetünk most vegyes érzelmekkel a 65. Formula 1-es idényt feldolgozó epizódra.

A Bossa Studios a meglepően sikeres Surgeon Simulator után megpróbálkozott egy tök más stílussal, melyhez segítségül hívták a zseniális Out There Somewhere-t hegesztő brazil MiniBoss gárdáját. Az eredmény egy érdekes műfajegyveleg lett – bár a célközönség kérdéses.

A 2K Games számára nem volt kisebb a tét, minthogy a tavaly új generációs külsővel felruházott sorozat idei epizódját immár ehhez méltó tartalommal is megtöltsék. Jelentjük: a küldetés többé-kevésbé sikerült.

Az év talán legjobb szerepjátéka után ismét a videojátékok felé fordul a kultikus South Park-sorozat, ráadásul az új adaptációt az a Zen Studios követte el, amely az elmúlt évek során már ismert franchise-ok tucatjairól bizonyította be, hogy bizony flipperként is legalább annyira élvezetesek, mint eredeti formájukban.

A Nordic Games nem feltámasztotta a népszerű sorozatot, hanem fogta a hulláját, kisminkelte, és az off-road vezetési élményre éhes rajongók elé lökte, hogy ízekre szedjék. Talán kissé erős fogalmazás, de nehéz bármit mondani egy olyan játék kapcsán, melynek legnagyobb erénye, hogy elkészült.

Jane Jensen nem adja fel: ha nem csinálhat új Gabriel Knight játékot, akkor felújítja a régit. Emiatt öltözött most új köntösbe a Sins of the Fathers, felújított grafikával, az eredeti zenékkel és pár új rejtvénnyel. De sajnos nem lett jó.

A viktoriánus kori Batman és Robin, vagyis Sherlock Holmes és Dr. Watson történetei megalkotójuk halála óta töretlenül folytatódnak. Persze a mai modern korban főleg a videojátékok és mozivásznak adnak teret az új kalandoknak, több-kevesebb sikerrel.

A Defense Grid: The Awakening olyan tower defense játék volt, amire szívesen emlékszünk vissza a mai napig, és szerencsére a folytatásban sem kell csalódnunk: az idegenek lézerrel való hátsó fertályba pörkölése még élvezetesebb, mint valaha.

Kevés az olyan játékfejlesztő, akinek a műveit szinte vallásos áhítattal követi a rajongótábor, és az érdemeit még a közömbösek is elismerik. Double Fine-ék Schafer apóval az élen játékról játékra képesek valami izgalmasat, újat mutatni, mi pedig még olyankor is csak ámulunk a sok-sok ötletes megoldáson, amikor az alkotásaik belső mechanikai elemei nincsenek is százszázalékosan kikupálva.

Nehéz terhet vesz magára az, aki egy műfaj legnagyobb klasszikusa, a játékipar egyik legmeghatározóbb alapműve előtt szeretne tisztelegni egy saját értelmezéssel. A Goldhawk már az elhatározás miatt megérdemli az elismerést, hogy aztán össze is hozták a dolgot, ráadásul nem is vallottak kudarcot vele – nos, az végképp megsüvegelendő.

Az Insomniac Games visszatért: nincsenek többé borzalmasan szkriptelt űrlények, a jellegtelenség szótári definíciójának is megfelelő szuperkatonák, csak a teljes színpaletta, a határtalan szabadság és minden, ami csak a hangulatot szolgálja: a stúdió pont olyan, mint amilyen egy évtizede volt.

Ha egy goblin szent küldetésre indul, sejthetjük, hogy nem az egyenes utat fogja választani – a Styxben a főhős bőrébe bújva orvgyilkolhatunk és rabolhatunk kedvünkre, már ha bírjuk majd idegekkel a Cyanid új játékát.

Egy alaposan elbaltázott harmadik epizód után gondolom sokunkat felcsigázta, hogy mi jöhet még a klasszikus várépítős vonalon, lesz-e új etalon, vagy képletesen szólva megint jön a falkaparás? A Stronghold-szériának eddig ugyanis nem jöttek be a folytatások, de majd most, talán...

Tavaly novemberben debütált Xbox One-on a német Crytek Ryse: Son of Rome című alkotása, aminek most, közel egy évvel később, megérkezett a PC-s változata is. A Ryse pedig jött, látott, és győzött. Megint.

Az intelligens, nyomozgatós kalandjátékok kedvelőinek nemigen kellett böjti időszakot átélni mostanában, hiszen mindig akadt valami finomság, aminek apropóján le lehetett porolni a detektívkalapot. Ethan eltűnése a legújabb rejtély, ráadásképpen egy völgy sötét titkaival is megismerkedhet, aki belép az erdőbe…

Tizenöt évvel azután, hogy a Firaxis elkészítette minden idők egyik legnépszerűbb Civilization-klónját, az Alpha Centaurit, eljött az idő, hogy újra egy idegen bolygón próbáljuk meg azt, amit itt a Földön már sokszor eljátszottunk: nulláról felépíteni egy nép mindennapjait úgy, hogy közben minden összeesküszik ellenünk. Ezúttal azonban az idegenek, a többi nép és a gazdasági problémák mellett most még a hullámokban érkező egyhangúsággal is meg kell küzdenünk.

Az Activisonnél kevesebben értenek jobban a franchise-építéshez, elég csupán a Call of Duty-szériára gondolni. A cég viszont néha elveszti a kontrollt – a pénzéhség még olyan hihetetlenül népszerű sorozatokat is kiégetett már, mint a Guitar Hero. A legújabb Skylanders ugyan még nem tart itt, hiszen továbbra is jó móka, de e mellé az egyik legpofátlanabb lehúzás is, amivel mostanában találkoztunk.