Tesztek

Tíz évvel az eredeti megjelenést követően visszatért a Fable-sorozat első része, hogy ezúttal HD-ben kápráztassa el a régi (és remélhetőleg új) rajongókat. De vajon az új köntös ér annyit, hogy kifizessünk érte nagyjából tizenkétezer forintot?

Hiába volt rá egy csomó ideje, a Square Enix harmadjára sem tudta gatyába rázni a Final Fantasy XIII-sorozatot, így a leköszönő konzolok JRPG-s hattyúdala egy ötletekkel teli, de zavaros és sokszor megmagyarázhatatlan játék köntösét öltötte magára.

Két és fél évtized után visszatért a videojátékok világába az akciófilmek koronázatlan királya. Nem ez lesz minden idők legmaradandóbb, legkiválóbb adaptációja, de annyira borzalmas se lett, mint az átlagos filmfeldolgozások.

Számára ismeretlen terepre lépett az eddig megbízható kalandgyárosként meg- és elismert Daedelic. Vajon a német csapat megállja helyét az újra divatba jött old-school szerepjátékok ingoványos talaján? Tesztünkből talán ez is kiderül.

A régi szép időknek állít emléket a Battlefield 4, hiszen négy klasszikus pályával és maroknyi újítással „csábít” a második DLC-csomag. Ráadásul a bugok száma is jelentősen csökkent, és még levolutiont is kaptunk. Ugyan mi kell még? Mehetünk vissza battlefieldezni!

Nem egyszerű az élet, ha az ember nem is ember, hanem polip, aki a kétlábúak világában próbál meg érvényesülni, mint dolgozó családapa.

A Desktop Dungeons az játék, amitől az ember nem vár sokat első ránézésre. Az ajánlókban maguk a fejlesztők is tíz-húsz perces kikapcsolódást ígérnek, így hát én sem számítottam rá, hogy hajnalig a gép előtt ragadok majd az esti telepítés után…

Mario és barátai megunták Bowser és kompániája szívatását, és inkább elmentek golfozni egy jót. Igen, golfozni, ugyanis néha nekik is le kell vezetni a feszkót valahogy.

A Valve esetében nem példa nélküli, hogy rajongói alkotásokat és jól sikerült kezdeményeket karol fel, és mögéjük állva teljes értékű játékként dobja piacra azokat. Vannak jól ismert példák erre, és vannak, amelyekről kevesebben hallottak, vagy kevésbé bizonyultak időtállónak. Ilyen a Gunman Chronicles is.

A finn Frozenbyte csapata akár még ismerős is lehet néhányaknak a Shadowgrounds játékok kapcsán, ám a 2001-ben alakult brigádnak sokáig nem igazán sikerült berobbannia a köztudatba. Talán pont ezért tettek egy száznyolcvan fokos fordulatot 2009-ben, ugyanis míg addig a felülnézetes hentelésnek szántak hosszas éveket, addig a Trine-nal egy fizika uralta fantáziabirodalomba kezdték el csapkodni a fejszéjüket -- meglepő hatékonysággal.

A tudomány világa éppoly csodálatos és rejtélyekkel teli, mint a mágiáé, és mindezt a Teslagrad is tökéletesen érzékelteti. Az elektromossággal és elbűvölő bájjal megtöltött játék a logikai platformerek kedvelőinek garantált élményt nyújthat.

Vakmerő és nemes harcosként az arénában csupán a kardodra, a fegyveredre és a szamurájösztönödre számíthatsz: ha nem vagy résen, könnyen a hátsódba kaphatsz egy nem kívánt lövedéket. Szerencsére ez a játék pont arra lett kitalálva, hogy ezt akár rögvest le is verhesd a melletted ülő elkövetőn.

Hexás játékról írni a 21. században nem éppen hálás feladat, hisz esztétikailag csak pár hatszögről beszélhetünk, továbbá néhány tank és repülő, ennyiből áll az egész. A Kronos persze jóval több ennél, egyrészt egy remek stratégiai játék, másrészt egy szebb napokat is látott műfaj szellemi örököse.

A 2013-as Tomb Raider reboot a tavalyi év egyik legjobban sikerült videojátéka lett, PC-n és konzolon egyaránt, idén januárban pedig megérkezett a nextgen gépekre szánt Definitive Edition. Cikkünkből kiderül, hogy mit tud az átmasszírozott motorral hajtott fiatal Lara Croft.

Szép dolog a nosztalgia, de meg kell szabni egy határt, hogy tudjuk, mettől régimódi valami, és mettől elavult. A két fogalom ugyanis nem ugyanazt jelenti: az elavult dolgokat a kor embere nem élvezi, a régimódit viszont megtanulhatja újra értékelni.

2013 fájóan feledhető év volt a megrögzött szerepjátékosok számára, ezért sokan úgy várták a rég beharangozott Banner Sagát, mint egy pohár vizet a hosszú szomjazás után. Nos, a pohár végül meg is érkezett, de sajnos még félig sem töltötték tele…

Dungeon Master, Eye of the Beholder, Lands of Lore. Ezek az úgynevezett dungeon crawler játékok, melyek milliók életét tették varázslatosabbá. De mindennek már 20 éve. Egyáltalán akad itt még olyan, aki emlékszik rájuk?

Ha eddig a lopakodós játékmenet és a többórás videók miatt kerülted a Metal Gear sorozatot, mert inkább a pörgős hentelések vonzanak, jó hírem van: a széria legfrissebb darabja egyetlen, elnyújtott, adrenalinban tocsogó akcióorgazmus. Komolyan. Vagy inkább komolytalanul.

Másfél évvel az eredeti PS Vitás megjelenést követően PC-re, X360-ra és PS3-ra is megérkezett az Assassin’s Creed-sorozat Liberation című epizódja, amiben a széria első női főhősét bízzák ránk az alkotók. Lássuk, hogy Aveline miképp teljesít az új platformokon!

Az utóbbi években nagy divat lett régebbi játékok HD grafikával való újrakiadása, és nagy öröm, hogy pár kivételtől eltekintve van értelme a ráncfelvarrásnak. 2007-ben a sokak által a sorozat legjobbjának titulált negyedik Resident Evil rész PC-s átirata finoman szólva sem volt szalonképes, ezért is dönthetett úgy a Capcom, hogy kárpótolja az akkor csalatkozó játékosokat. A kérdés, hogy megérte-e.

Ha te, kedves olvasó, őrzöl még magadnak valamit a gyermekkor tisztaságából, engedd meg, hogy jóságos nagyapóként a térdemre ültesselek, és elmeséljek neked egy történetet. Egy történetet az őszinte gyermekkorról, a lázadó kamaszévekről. Egy történetet az álmainkról.

Aki annak idején a konzolos változattal kezdte a játékot, három évet várhatott a folytatásra, míg a PC tulajoknak csupán pár hónapig kellett nyugton maradniuk a Lords of Shadow 2 érkeztéig. Végre kiderül, hogy miképp folytatódnak a zseniális előd által levegőben hagyott események.

A 2008-ban megjelent Mount & Blade-et öltöztette merőben új köntösbe a 2010-ben debütáló Warband, amely többek között olyan fontos újításokat hozott magával, mint a multiplayer. Mindez az alapjátékban megismert egyedi játékmenettel együtt igen nagy sikert aratott, nem véletlenül.

2008-ban a török TaleWorlds Entertainment bebizonyította, hogy a videojáték-gyártás a megszokott, súlyos dollármilliókra rúgó költségvetés hiányában nem válik feltétlenül azonnali és elkeseredett szélmalomharccá, és már legelső művükkel, a Mount & Blade-del kibéreltek maguknak egy felettébb izgalmas és viharos fejezetet a szerepjátékok történetében.