Tesztek

Egyszer mondtam valami olyasmit, hogy ha az „...of War” végződésű stratégiából még egy második világháborús feldolgozást meglátok, akkor csúnya világ lesz. Nos, azóta a sorozat megjárta Vietnamot, én pedig bocsánatot kérek. A Men of Warnak egyértelműen a második világháborúban a helye...

A dán Osao Games első műve egy tipikus indie-játék, hiszen az összes olyan jelző ráaggatható, ami a független alkotások jó részénél szokásosnak mondható: okos, gyönyörű, szerethető – és épp akkor ér véget, amikor már épp ráéreztél az ízére...

Ha egy játék annyi különböző inkarnációt ér meg, hogy a készítők végül elhagyják a hozzá tartozó alcímeket pár nagy szám kedvéért, akaratlanul is felötlik a kérdés, hogy meddig van értelme ismételni. Nos, a Nintendo-iskola szerint addig, míg a termék eladható.

A 2012-es The Amazing Spider-Man nem váltotta meg a világot, de egész jól el lehetett szórakozni vele. Ezért aztán ha nem is kitörő lelkesedéssel, de vártuk az új film mellé készült második részt, azzal a biztos tudattal, hogy a korábbinál rosszabb úgysem lehet. Jó nagyot tévedtünk.

Akadnak játékok, melyeket akár évek múltával is élvezet újrajátszani. Ilyenkor könnyes szemmel nyúlunk a telepítőlemezek felé, és csak akkor ébredünk rá, hogy baj van, mikor indítás után két generációval korábbi operációs rendszert igényel a program.

A Batman: Arkham Origins 2013 őszén csalódást okozott számunkra, hiszen a harmadik Arkham-játék nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Sötét Lovag múltját feldolgozó kaland mellé viszont készült egy kézi konzolos kistestvér is, ami tavasszal megkapta a maga HD-verzióját. Vajon a Blackgate jobban állja a sarat, mint a WB Montréal alkotása?

Mikor a Star Wars Pinballnál azt írtuk, hogy a Zen Studios rekordsebességgel adja ki az újabb és újabb flippereket, akkor egyáltalán nem túloztunk, hiszen június végén megérkezett a Deadpool asztal is, a karakterhez illően teljesen agyament tálalásban.

A Spiders fejlesztőcsapata a Mars után visszatért a Földre, illetve annak egy fantasyváltozatára, hogy ismét egy apróbb szerepjátékadaggal öregbítsék kétes hírnevüket, ezúttal is csak félig-meddig sikeresen – pont, ahogy már megszokhattuk tőlük.

Ötödszörre is leteszi a voksát a fotelből irányító diktátorokra a Tropico-sorozat, hogy temérdek újítással leheljen új életet a sokak által kedvelt formulába. Téged is vár a sziget, na meg a hű csatlósok, és csakis rajtad áll, hogy mihez kezdesz velük.

Hol volt, hol nem volt, volt egy csöpp lány, Aurora, kire megmentőként várt a titokzatos Lemuria világa. Útra kélt hát aprócska szárnyain, hogy visszaszerezze a Napot, a Holdat és a csillagokat, melyeket a Fekete Királynő ellopott az égről.

A karcos hangú szörnyvadász hihetetlen kalandjai folytatódnak, és ha nem ülsz le túl nagy elvárásokkal elé, nem fog csalódást okozni számodra, ha pedig az ingerküszöbödet is kicsit feljebb srófolod, jól szórakozol majd.

Megérkezett az elmúlt évek egyik legjobban várt játéka, a Ubisoft eddigi legnagyobb dobása, a program, amit már az első pillanattól forradalminak és igazi nextgen élménynek harangoztak be. Tesztünkből kiderül, hogy a Watch Dogs tényleg megfelel-e a mesterségesen gerjesztett elvárásoknak, vagy elvérzik a túlbuzgó marketingesek lózungokkal terített oltárán.

Ha valaki pár hete azt mondja nekem, hogy az új Wolfensteint a sztorija miatt fogom legjobban élvezni, szabályosan kiröhögöm, hisz semmi sem utalt rá, hogy a svéd MachineGames többet tenne le az asztalra egy old school lövöldénél. Mégis így történt.

A Deadline Games nevű kis dán csapat 2005-ben bemerészkedett a külső nézetes, nyílt világú akciócímek GTA uralta terepére, bő humort és némi chilit csempészve a jól ismert receptbe, a végeredmény pedig meglepő módon egész jóízűre sikeredett.

Az Incredipede egy olyan fizikán alapuló, ügyességi és logikai játék, amely kreativitása és összetettsége mellett egyszerű tud maradni, és mindenki által élvezhető és szerethető. Ezt pedig egyszerű irányításának, illetve igényes és visszafogott stílusának köszönheti.

Pontosan olyan, mint a Civilization, csak épp fantasy változatban. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy mégsem hallottál róla: a Warlock két éve, szinte a fű alatt, teljes csendben jelent meg, mostanra pedig elkészült a folytatása, amely nemcsak, hogy felér az ihletadója szintjéhez, de van annyira addiktív is!

Mostanában újra életjelet adnak magukról a klasszikus kalandjátékéra szereplői, ám amennyire zseniális volt a Tim Schafer-féle Broken Age, annyira identitászavaros Jane Jensen legújabb munkája. Nem annyira rossz, mint amennyire a neten lehúzzák – de kétségtelenül jobbat vártunk, mint amit végül kaptunk.

Amikor Kolumbusz elérte Amerika partjait, egy furcsa, fekete-fehér világot pillantott meg. A szárazföldre lépve kísérteties hangokra lett figyelmes, legénysége pedig egy emberként csinálta össze magát, így hát gyorsan visszafordultak, és senkinek sem szóltak a felfedezésről.

Egy évtizednyi kihagyás bizony megkoptatja a legszebb emlékeket is, elég csak Juhász Gyulára gondolnunk, aki nem volt szenilis, mégis azt írta, hogy „Milyen volt szőkesége, nem tudom már...”. Az Age of Wondersből már én is csak arra emlékszem, hogy az egyik legjobb hexás fantasy volt. És most megérkezett a folytatás.

Ha valaki nagy meglepetéseket vár a legújabb LEGO-játéktól, az bizony csalódni fog. Ha viszont nem szeretnétek többet, mint 15-20 órán át önfeledten szórakozni, akkor még mindig jó helyen keresgéltek.

Ki ne hallott volna már Robin Hoodról, a megtévedt maszek adószedőről? A csuklyás gazfickó legendája számos feldolgozást megélt már írott, illetve videós formában; ez idáig láthattuk háborús hősként, fuszekli-fejedelemként és kalapos rókaként egyaránt, mígnem végre valahára elérkezett az az idő is, amikor Robin of Locksley és erdei csapata immár csakis a mi utasításainkat lesi, hogy általunk törhessenek némi borsot a nottinghami bíró, na meg a hataloméhes János herceg orra alá.

Vízre került a Battlefield 4 harmadik kiegészítője, amiben végre olyan újdonságokkal találkozhatunk, amelyek nem a harmadik részből lettek átemelve. A fejlesztők új játékmóddal, öt új fegyverrel és négy sosem látott pályával bővítették ki az alapjátékot.

Minden kiadó álma, hogy olyan játékot (általában MMO-t) készítsen, ami aztán évekig termeli a pénzt. Ezen a területen eddig nem sokan jártak sikerrel (a Blizzardon kívül), ez pedig intő jel lehet a többiek számára: ne próbálkozzatok, mert jó eséllyel bukás lehet a vége! Vajon a legújabb versenyzőnek, a Bethesda játékának milyen sors jut?

Mit szólsz hozzá, ha azt mondom, hogy a Dark Souls 2-ben meg fogsz halni? És mit szólsz hozzá, ha azt mondom, hogy nem egyszer, hanem százszor, ezerszer, milliószor? Gondolom, nem repesel az örömtől, pedig a Dark Souls 2-ben biz megváltás a halál.